Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe
126 SOPRONI OLIVÉR előtt, mivel az oszlopok a mihrabban elhelyezett hatalmas virág miatt el sem férhettek volna, mert a mihrabot egy hatalmas virág, az életfa tölti be. Vázából kiemelkedő törzsén leveles ágak, majd ezek felett borsólevelek, amelyeket a dunántúli mórágyi kerámiából is ismerünk, fejezik be a virág szárát, amelyen egy nagy, szétnyílt szirmú tulipán ül, betöltve a mihrab boltozatát. Lent viszont egy-egy nagy mandulalevél hajlik lefelé, a virág sziklevelét képviselve. E sziklevél története igen érdekes és az életfa ősi mítoszára vezethető vissza. Ugyanis az életfa örök életet adó gyümölcsöt terem, de azt egy madár minden éjjel elrabolja. Három testvér őrzi a fát és a legkisebbik reá is 16, de csak egy arany tollát találja el, ám ez varázserővel bír, szent szavak vannak reá írva. Ezt a történetet egy szart meséből is ismerjük. 56 (J. Jungbauer: Märchen aus Turkestan, Nr. 4.) Mezopotámiában az életfán szalagok csüngenek mágikus szavakkal. Ez az ábrázolás és gondolat azután évezredek során keresztül tovább élt és végül az európai barokk művészetben a virágcsokor szalagján játszott nagy szerepet. A magyar népművészet ezzel, akárcsak a kantharosszal, amelyből virágcserepet csinált, mert a kis ablakban a cserépben a muskátli érthetőbb volt számára. Nem tudott mit kezdeni és a szalagot sziklevéllé egyszerűsítette, ami szintén teljesen érthető volt számára. A kantharoszból váza, a szalagból sziklevél lett. Ez volna tehát csempénken az imaszőnyeg utánzása. Az imaszőnyeghez képest eléggé primitív, de azért minden lényeges elemét megtalálj uk rajta. Kíséreljük meg csempénket azonosítani az anatol imaszőnyegekkel, ami igen nehéz feladatnak látszik. Egy közös vonásuk van és ez a mihrab, bár ez sem hasonlít egészen a keleti darabokra. Sem nem boltozatos, sem nem lépcsős, hanem a boltozat sima, nem hegyes csúcsban, hanem csonkakúpban végződik. Ilyen megoldások a keleti szőnyegeken csak ritkán láthatók, például Gombos i. m. 5. képén, egy Ghiordesz imaszőnyegen. A szegélyek sem igazodnak az imaszőnyegek szokásos mintáihoz és beosztásához, nem kerítik be teljesen a szőnyeget, a mihrab felső részénél befejeződnek. Lent szigorúan geometrikus motívumok és zeg-zúg vonalak díszítik, amelyek a keleti darabokon, ha ezek ugyan sokszor geometriai megoldásúak is, de mégsem ily egyszerűek, hanem arabeszkes növényi formákkal vannak feloldva. Ám e szigorú minták felett mindkét oldalon egy-egy leveles ág meglepő ellentétet képez és ezzel be is fejeződik a szegély mintája. A mihrabban lévő virággal majd még külön is kell foglalkoznunk. Csempénk tehát tulajdonképpen csak a mihrabot kölcsönözte az imaszőnyegekről, a többi részlet a fazekas fantáziájának szüleménye, bár valószínűleg sok szőnyeget láthatott, mégis mind az anyag, mind pedig talán művészi felkészültségének csekélyebb volta kényszerítette erre az egyszerűbb megoldásra. A mihrab virágmintáját talán a Ladikok vagy a Kulák inspirálták, de ezek finom, a végletekig и J. Jungbauer: Märchen aus Turkestan, No. 4. 57 В. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a réelstilizált, a mihrab nagysíkú mezejének hatását nem rontó módon díszítették. Ezekkel ellentétben csempénk, szinte otromba virágaival a mihrab térhatását és ezzel együtt jelentését is teljesen elvesztette. Csempénk egy eklektikus alkotás, mindenből van rajta valami és a sima csonkakúpos boltozat nem egyéb, mint a lépcsős boltozat leegyszerűsített formája, amit mind az agyagba való formálás technikája, mind pedig stílusának visszafogottabb kifejezésmódja is megkívánt. Arra is valamit kell adnunk, hogy fazekasunk hol ismerkedhetett meg a keleti szőnyegekkel, mert bizonyára többször is kellett, hogy találkozzon azokkal. Azzal kell kezdenünk, hogy a XVII— XVIII. században igen nagy számban kerültek be Erdélybe anatóliai szőnyegek, amelyeknek egy típusát a művészettörténet „Erdélyi Szőnyeg"-eknek nevezi. Erdélyi összeírásokban, leltárakban sokszor szerepelnek szőnyegek és kárpitok. Az összeírások megkülönböztetnek: „skarlát", azaz török szőnyegeket és „divan", azaz perzsa szőnyegeket. De említenek „veres", „fejér", „csókás", „babos", „oszlopos", meg „babzottakat" is. Azonkívül kilimekról is szól a krónika és székely szőnyegekről is megemlékeznek, amelyek tulajdonképpen kilimek voltak és ezeket ma torontáliaknak nevezünk. Ezeket a keleti szokásoktól eltérően nem csak a földre terítették, hanem az asztalokat beborították velük, vagy a falak díszei voltak. Ezek mellett megemlítenek még „képes" flandriai vagy bécsi kárpitokat is, de ezek legnagyobbrészt drágaságuk miatt csak fejedelmi udvarok díszei maradtak. 57 (B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. XVI— XVII. századi erdélyi összeírások alapján leltárak. Kriterion, Bukarest, 197. 5. p.) Ezekből idézünk néhány példát. 1624. Kisbarcsa. Bornemissza Tamás udvarházához tartozó ingó és ingatlan hagyatéka: „.. .az kőházba menő az legelső kisboltban... egy öreg szünyög az földön..." 58 (B. Nagy Margit, i. m.: 58. p.) 1626. Szentdemeter, Székelyvécske. Szentdemeteri Balási Ferenc fejedelmi főlovászmester és Udvarhely főkapitánya szentdemeteri kastélyában található javainak leltárai: „... Az nagypalotában vadnak ezek. Öt öreg szép divan szőnyeg az fal oldalán. Az három ablak között három kis szép veres szőnyeg. Vagyon két öreg zöld gyantáros asztal, az egyiken vagyon egy új fejér-tarkás szőnyeg. Az palota ellenében való külső házban két öreg divan szőnyeg az fal oldalán, az egyik veres a másik fejér-tarka. Az két ablak között vagyon egy öreg fejér-tarka szőnyeg. Az pohárszék az fal oldalán egy új fejér-tarka szőnyeg... Egy zöld gyantáros asztal, azon vagyon egy viselt fejér-tarka szőnyeg. Az belső kis boltban. Az fal oldalán vagyon három más öreg divan szőnyeg. Egy zöld gyantáros asztal azon vagyon egy fejér-tarka szőnyeg... Az ebédlőházban egy zöld gyantáros asztal azon vagyon egy viseltes fejér-tarka szőnyeg. Az ebédlőházon belőli boltban az fal oldalán vagyon három veres divan giek látták, XVI— XVII. századi erdélyi összeírások alapján leltárak. Kriterion, Bukarest, 1977. 57. p. 58 B. Nagy Margit: i. m. 58. p.
