Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe

A MIHRAB MOTÏVUM VÁNDORLÁSA 127 szőnyeg, három fejér-tarka szőnyeg. Az palotanbelől való nagyobbik boltban az fal oldalán vagyon négy szép fejér, új tarka szőnyeg. Az két ablakon is két fejér-tarka szőnyeg. Vagyon egy zöld gyantáros asztal azon egy fejér-tarka szőnyeg. Az leányok házában. Egy zöld gyantáros asztal egy viseltes tarka szőnyeg rajta. Az régi kapu felett való tiszttartó házában. Egy viseltes fejér asztal, azon vagyon egy rossz székely szőnyeg.

59 (B. Nagy Margit, i. m.: 60. p.) 1646. Magyarbükkös. Győrmonostori Péter bükkösi udvarházában levő javak leltára. , Az asszonyházban vagyon egy asztal, azon egy fejér szőnyeg. Vagyon egy asztal lábastól, az asztalon egy veres szőnyeg. Az pince felett való küs házban vagyon egy asztal lábastól, azon egy viseltes veres szőnyeg."

60 (B. Nagy Margit, i. m.: 79. p.) 1656. Búzásbocsárd. A búzásbocsári udvarháznál található javak leltára. A hosszú palota. Vagyon itt egy fejér asztal, azon egy viseltes veres-tarka szőnyeg.

61 (B. Nagy Margit, i. m.: 116. p.) 1656. Doboka. Néhai magyarvéggyantai Boros János dobokai udvarházához tartozó ingó és ingatlan javak leltára. „Az első lakóházban vagyon... két tarka viseltes szőnyeg, egyik az asztalon, rongyos. A jobbikat elvitték. Egy darab falravaló csujtár szőnyeg... Két tarka kilim, az egyik új, a másik viseltes."

62 (B. Nagy Margit, i. m.: 117. p.) 1656. Mezőszentangyal. Néhai Szentmártonmacskási Macskási Mihály árváinak Boldizsárnak és Mihálynak mezőszengyeli udvarházához tartozó ingó és ingatlan javak leltára és urbáriuma. „Az első házban... az falon keskeny szőnyeg 5 öl, török."

63 (B. Nagy Margit, i. m.: 120. p.) 1657. Szurdok. A szurdoki udvarház leltára. Lázár Péter idejében. — „Úr háza... Vagyon az falon egy régi szakadozott kilim fejéres, vereses és tarkás."

64 (B. Nagy Margit, i. m.: 123. p.) Igen érdekes adatokkal szolgál még e tekintetben Radvánszky В. tanulmánya is.

65 Egy asztalra való szőnyeg árát Bethlen Gábor árszabása kilenc és nyolc forintban állapította meg.

65 (Radvánszky Béla: Lakás és bútorzata a XVI. és XVII. században. Bp. 1879.21. o.) Szőnyeggel vonták be a falakat. Általában nagyok voltak és ezeket „öreg"-nek nevezték. Voltak azonban kisebb darabok is és ezeket összevarrták. A nagyobbak árát az 1627-iki árszabály tizenhat forintban határozta meg. (15. o.) Többször kisebb kerevetre való szőnyeget is vontak a falra, úgynevezett divan szőnyeget, pl. Ebesfalván Veres virágút (15. o.). I. Apafi Mihály szobáit drága szőnyegek borították. Az ebédlőben lévő és más asztalokat is különböző szőnyegekkel borították be, némely esetben két egymás mellé helyezett asztalnak csak egy szőnyeg jutott. (20. o.) Magánosoknál fejér, vörös, skarlát, oszlopos és zöld, tarka, fejér, babos, vékony és vastag perzsa és madár alakok59 B. Nagy Margit: i. m. 60. p. 60 B. Nagy Margit: i. m. 79. kép. 61 B. Nagy Margit: i. m. 116. kép. 62 B. Nagy Margit: i. m. 117. kép. kai szőtt gyapjúszőnyegeket találunk az asztalokon (20. p.). Ha a szoba fala nem volt kárpitos, vagy szőnyeggel bevont és a nyoszolya a fal mellett állott, úgy legalább az ágy mellé szögeztek fel egy nagyobb perzsa- vagy másféle szőnyeget. (30. p.) Legérdekesebb és legfontosabb közlése azonban az volt, amit Toldalagi Mihály leveléről közölt 1628ban. Az, mint sztambuli követ írta fejedelmének, Bethlen Gábornak, hogy a szekereket ugyan terhelteti és útnak is indítja, de egyarányú fejér szőnyeget nem igen kaphat. Úgy véljük, hogy elég ennyi adat ahhoz, hogy hű képet kapjunk az erdélyi udvarházakban és kastélyokban található szőnyegekről és azok lelőhelyei közötti megoszlásáról. Ki kell térnünk azonban e szőnyegek fajtáira is, azok megoszlására az udvarházak és a kastélyok között. így a leltárak említenek divan és skarlát szőnyegeket; fejér és tarka darabokat, amelyek közül valószínűleg a divan a perzsa, míg a másik a török szőnyeg. Természetesen az említett vörös, fejér, csókás, babos, oszlopos, babzott általános elnevezések bizonyos szőnyegfajtákkal nem azonosíthatók. Legkönynyebb a helyzet a lajstromokban szereplő „oszlop"-os szőnyegek esetében, mivel ezek kétségen kívül csak imaszőnyegek lehettek. Ám ezeknek igen sok válfaját találjuk e térségben és így ezeket nem is tudjuk azonosítani erdélyi darabjainkkal. Valószínűleg Ghiordeszek, Ladikok, Melaszok, Mudjurok vagy Kulák lehettek. De mivel sok oszlop nélküli szőnyeg is van, nem lehetetlen, hogy a „vörös" és a „skarlát" szőnyegek mögött is valamilyen imaszőnyeg rejtőzik. Találkozunk a leltárakban kilimekkel, székely szőnyegekkel is, ami azt bizonyítja, hogy aromán vajdaságokban elterjedt technikát a székelység is átvette. Már ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a kétféle lakhely berendezésének nagy a különbsége. így az udvarházakban csak néhány szőnyeget találhatunk, viszont a kastély tulajdonosának állása és jövedelméhez mérten gazdagabb berendezést kapott. így például a székelyvécskei kastélyban divan és tizenhat fejértarka szőnyeget írtak a lajstromba, ami arra is reámutatott, hogy a szőnyegek fontos és elengedhetetlen tartozékai voltak a szobák berendezésének. E lajstromok azonban csak a szőnyegek számáról adtak felvilágosítást, de nem említették azok mintáit. E tekintetben segítségünkre jön egy már bizonyára elfeledett kiállítás 1914-ből, amelyen az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás keretében ismerkedhetünk meg az erdélyi török szőnyegekkel. E kiállítás felbecsülhetetlen fontosságú volt, mivel a húsz darab évszámmal volt ellátva és így ezek a datálást biztosították. Nyolc darab a XVII. századból való, tizenkettő pedig a XVIII. századot képviselte. 358 darabot állítottak ki és ez idő tájt kb. hatszáz darabra volt tehe63 B. Nagy Margit: i. m. 120. kép. " B. Nagy Margit: i. m. 123. p. 65 Radvánszky Béla: Lakás és bútorzat a XVI. és XVII. században. Budapest. 1879.