Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Természettudományok - Papp, Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hyemnoptera, Braconidae). V. Heconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgasterinae 2.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJA V. 55 Pécs, Kozári erdő. 1 â: Pécs, Lapisi út. 1 cî: Pécsbánya. — VI

2

: 1 S: Kaposvár. — VI. Eddig 4 európai országból került elő: Anglia, Németország, Magyarország és Oroszország (Sanct-Peterburg). Cotesiaofella (Nixon, 1974) — I

x

: 1 9: Baja. 1 Ô: Siófok. —VIji 1 â: Hosszúhetény. 1 9: Komló, Zobák. 1 S : Nagyharsány, Szársomlyó. 1 S : Pécs, Misina.— VI

2

:1 9: Darány. 17 9 + 14 6: Simontornya, 5 9 + 7 â ex Phragmatobia fuliginosa Linné. 1 â : Vörs, Kis-Balaton. 1 6: Zalavár, Diás, Kis-Balaton. — IV-VI és VIII, májusban gyűjtötték legtöbbször. Bár csak a közelmúltban írták le a fajt leválasztva a C. tibialis-ról, mégis már szinte egész Európából ismerjük. Hazánkban közönséges. — AC. tibialis-tól nehéz elkülöníteni, így például Tobias (1986: 389) sem tudja elválasztani a két fajt szovjetunióbeli anyaga alapján. Cotesia plutellae (Kurdjumov, 1912) — Ъ 1 9: Baja. 1 9 : Siófok. 3 9 : Zamárdi.—VLj 1 ô : Hosszúhetény. 1 9 : Komló: Zobák-puszta. — VI

2

:1 Ó : Darány . 4 9 : Fonyód. 1 â : Tamási, ex Hyphantria cunea Drury 1951 VII5, leg. et educ. Nagy. 2 9 + 1 6 : Zalavár, Diás, Kis-Balaton. — V és VIII-IX. Cotesia praepotens (Haliday, 1834) — íj 1 9 •.Zamárdi. — VII. A Magyar Középhegységben (Matricum) gyakori, más tájainkon inkább szórványosan vagy ritkán fordul elő. Feltűnő, hogy a Mecsekben eddig nem találták meg. Eddigi ökofauniszükai adatai alapján montan— szubmontán fajnak tűnik. Cotesia rubecula (Marshall, 1885) — 1:1 в: Zamárdi. — ^19: Komló, Mánfa. — VI

2

: 16 : Zalavár, Lebujpuszta, Kis-Balaton. — V és VIII. Cotesia ruficrus (Haliday, 1834) — T : 1 ó*: Balatonszéplak, Töreki-láp. 2 o* : Zamárdi, Tóközpuszta. — yt.: 3 в : Hosszúhetény. 1 9 : Komló, Zobák-puszta. — VI

2

:12 9 +1 d:Fonyód. 1 â: Vörs,Kis-Balaton. — V és VIII. Cotesia saltator (Thunberg, 1822) — \\ 1 6: Siófok. — VLj 1 â : Simontornya: Palearktikus elterjedésű faj, nálunk viszonylag kevés lelőhelyről jelentették (Papp 1988a: 177—178). Cotesia saltatoria (Balevski, 1980) — \: 1 ó* : Zamárdi. — VI^: 1 o*: Fonyód. Az egy évtizeddel ezelőtt Bulgáriából leírt fajt legújabban mutatták ki Magyarországról, Jugoszláviából, Törökországból, Szovjetunióból (Ukrajna) és Mongóliából. Hazánkban összesen 10 lelőhelyéről tudunk (Papp 1988a: 178). Cotesia scabriculus (Reinhard, 1880) — VI

2

:1 9 : Zákány. — VI. Cotesia specularis (Szépligeti, 1896) (= Apanteles balcanicus Balevski, 1980) — VLj 1 S: Komló, Zobák-puszta. — VI

2

: Fonyód, ex Jolana iolas Ochsenheimer.—

X. Úgy tűnik, hogy a faj mediterrán-szubmediterrán elterjedésű exklave-szerűen megjelenve egy-egy közép-európai helyen. Hazánkban egyaránt előfordul az Alföldön és a Magyar Középhegységben. Cotesia telengai (Tobias, 1972) (= Apanteles amabilis Nixon, 1974)—VI

2

:6 9 +12 в : Balatonmária, ex Catocala elocata Esper 1964 VIII14 (6 9 ) és VIII 17 (12 в). 2 S: Iregszemcse. 1 â: Zalavár, Lebujpuszta, Kis-Balaton. — VIII. А С ofella-hoz hasonlóan a C. tibialis-tól választották el a közelmúltban kétszer is leírva mint új fajt egymás után három éven belül 1972-ben és 1974-ben. A C. tibialis-hoz viszonyítva kisebb testmérete még szabad szemmel is érzékelhető. A nyugati palearktikumban általánosan elterjedt. Cotesia tenebrosa (Wesmael, 1837) — VL: 2 9: Bicsérd. 3 9 + 1 â : Nagypeterd. — VI

2

:1 9 : Fonyód. — VIII. Ismét egy olyan Cotesia faj, mely a Nagy alföldön (Eupannonicum) és a Magyar Középhegységben (Matricum) egyaránt gyakori, sőt közönséges. A kellően nem intenzív gyűjtéseknek tudható be, hogy a Mecsekből eddig csak két helyről jelenthetjük. Egészen biztos, hogy a Mecsekben és a Dél-Dunántúl más részén is egykor gyakorinak fog bizonyulni. Cotesia tibialis (Curtis, 1830) — 1:3 9 : Babarc, ex Dyspessa ulula Borkhausen 1976 Vili 26—29, leg. et educ.Boross. 1 â: Balatonszéplak,Töreki-láp.4 9 + 1 6 : Kőröshegy. 4 9 : Siófok. 1 9 +1 <J : Zamárdi. — VI

X

: 1 ô : Máriagyüd, Csukma. — VI : 2 6 : Simontornya. 2 9 : Somogy aszaló, Deseda. 1 9 : Vörs, Kis-Balaton. 1 9 : Zajk. 1 6 : Zalavár, Diás, Kis-Balaton. — V-VTII. Cotesia vamssae (Reinhard, 1880)—VI

2

:8 6 : Simontomya. Magyarországon a Nagy alföldön (Eupannonicum) és a Dunántúli Középhegységben (Pilisicum) gyakran gyűjtötték, máshol szórványosan. A Dél-Dunántúlon valószínűleg nemcsak Simontornyán él (bár ez régi, 1909-es évi gyűjtési adat), hanem máshol is. Cotesia zygaenarum (Marshall, 1885) — L: 19 + 1 в : Siófok. — VI

2

:1 9 + 1 â : Fonyód, ex Zygaena laeta Hübner. 2 в : Kaposvár. 1 9 : Simontornya. — VI-VJX Hazánkban a Magyar Középhegységben (Matricum) feltűnően gyakori, innen összesen 32 lelőhelyéről tudunk; más hazai faunatájainkon kevésbé gyakori (Papp 1988a: 181). Dolichogenidea Viereck, 1911 Dolichogenidea infima (Haliday, 1834) — VI

2

: 2 в : Darány, ósborókás. — VI. A már közölt (Papp 1984a: 57) és 1979. VI. 8-án gyűjtött egyetlen hímhez hasonlóan az újabb két hím példány (gyűjtve 1982. VI. 23-án) közül az egyik ugyancsak kitűnik rövid testhosszával ( 1,9 mm), a másik (átlagos testhosszú) hím 2,2 mm-es. Dolichogenidea sicaria (Marshall, 1885) — I

x

: 2 в : Balatonszéplak, Tóközpuszta. 1 9 : Zamárdi. — Vljt 1 9 : Nagyharsány, Szársomlyó. 2 в : Pécs, Misina déli lejtője. 2 S: Siklós, Városhegy. — V-VI és VIII-LX. PJ7