Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Természettudományok - Papp, Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hyemnoptera, Braconidae). V. Heconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgasterinae 2.
50 PAPP JENŐ Diospilus Haliday, 1833 Diospilus capito (Nees, 1834) — 1:12 9 : Zamárdi. —VI.: 1 9: Bicsérd, 1 9: Komló, Zobákpuszta 2 9 : Pécs, 2 9 : Siklós, 1 9 : Siklós, Város-hegy. — VI : 5 ó: Iregszemcse, 19: Mernye,29:Zalavár, Diás, Kis-Balaton, 1 9 : Zákány.— VI-VIII, leggyakrabban augusztusban gyűjtötték. Diospilus ephippium (Nees, 1834) — VI^ 1 9: Memye, Szana. — VIII. A memyei egyetlen nőstény példány a következő bélyegekben tér el a leírásoktól (a törzsalak jellemzése zárójelben): (1) teste közel teljesen barnás fekete, az előtör és a szárnypikkely sárga (elsősorban a toron a sárga szín kiterjedtebb), (2) a tojókészülék olyan hosszú, mint a potroh és a tor fele (a tojókészülék olyan hosszú vagy közel olyan hosszú, mint a test).—Egész Európában elterjedt faj. Meglepő, hogy a Szovjetunió európai területéről nem jelentették .(Tobias 1986:157). Diospilus fusciventris Hellén, 1958 (=D. longicauda Tobias, 1986) — VI : 1 9 : Pécs, Misina déli lejtője.— V. 1958-ban Hellén Finnországból, majd közel 30 év múlva 1986-ban Tobias a Szovjetunióból (Moldávia, Ukrajna: Ogyessza, Kazahsztán: Tarbagatoj) írta le mint új fajt a jelzett neveken. Belokobylskij ( 1989:36) ismerte fel, hogy a két név ugyanarra a fajra vonatkozik. Más országból még nem közölték. Tobias kulcsa alapján (1986:157) apécsi nőstény példány egyértelműen meghatározható. Magyarország faunájára nézve új faj. 'Diospilus morosus Reinhard, 1862 —1:1 9 : Balatonszabadi. 3 9 : Siófok. — VII. Nyugat-palearktikus faj (Shenefelt 1970: 211, Tobias 1986:157), Magyarországról megnevezett lelőhellyel még nem közölték. Magyarország faunájára nézve új faj. Elsősorban a Nagy alföldön (Eupannonicum) gyűjtötték. Diospilus nigricornis (Wesmael, 1835) (=D. rufipes Reinhard, 1862) — 1: 1 9: Balatonszabadi. — VII. A D. rufipes nevet legújabban szinonimizaltaße/okobylskij (1989: 35) aD. nigricornis-szal mint szenior névvel. Nyugat-palearktikus faj, aD. morosus-hoz képest kevésbé gyakori. Hasonló ok miatt Magyarország faunájára nézve új faj. Calyptinae Az alcsaládnak kereken 30 faját mutatjuk ki a DélDunántúlról. A fajokat 6 génuszba soroljuk, melyek két tribus közt oszlanak meg: Calyptini: Eubazus Nees és Polydegmon Foerster — Triaspidini: Aliolus Say, Allodorus Foerster, Schizoprymnus Foerster és Triaspis Haliday. Öt faj hazánk/aunájára nézve bizonyult újnak: АИо1щ sudeticus (Snoflák), Schizoprymnus sculpturatus (Snoflák), S. subangustatus Tobias, S. terebralis (Snoflák), Triapis breviventris (Thomson). Faunisztikai szempontból egyetlen faj, a Schizoprymnus globosus (Szépligeti) érdemel kiemelést. Aliolus Say, 1836 Aliolus sudeticus (Snoflák, 1952) — V^: 1 9 : Darány, ósborókás. — VI. Snoflák (1952) kulcsa és leírása, úgyszintén Tobias (1986: 165-166) kulcsa alapján egyértelműen ezt a fajt képviseli a darányi példány; határozásomat továbberősíti, hogy apéldánytösszenasonlítottam(1984. évi leningrádi, a Zoológiai Intézetben tett tanulmányutam alkalmával) V. I. Tobias által határozott példányokkal. Eddig kizárólag Csehszlovákiából ismertük. Magyarország faunájára nézve új faj. Allodorus Foerster, 1862 Allodorus lepidus (Haliday, 1835) — VI : 1 9: Lasztonya, Borshely, Malaise-csapda. 1 ó: Memye, Carpineto-Quercetumban hálózva. — V-VL Tobias (1986: 165) az Allodorus génusz nevet az Aliolus Say junior szinonimjának tünteti fel szemben Mason (1974) felfogásával, aki mindkét génusz nevet érvényesnek tekinti. Én Mason álláspontját követem. Eubazus Nees, 1814 Eubazus (Brachistes) atricornis (Ratzeburg, 1848) — VI : 2 9 : Zalalövő, Irsapuszta. — VI. Eubazus (Brachistes) flavipes (Haliday, 1835) — VI-1 9: Zákány. — VI. Eubazus (Brachistes) fuscipes (Herrich-Schäffer, 1838) (?=E. talitzkii Tobias, 1976)—VI X : 1 ó: Komló, Zobák. 1 S: Nagyharsány, Fekete-hegy. 1 в: Nagyharsány, Szársorrüyó. 1 в : Pécs, Kozári erdő. — VI 2 : 2 S : Darány, ősborókás. — IV-VI. Miképp már jeleztem (Papp 1987a), valószínűnek tartom, hogy az E. talitzkii taxon név ugyanarra a fajra vonatkozik, mint a fuscipes. Feltűnő, hogy területünkön csak a hím ivart gyűjtötték. Eubazus (Brachistes) gallicus (Reinhard, 1867)— VL: 1 9 : Villány, Csukma, AchiUea (?millefolium)ról hálózva. — VI • 1 9 : Mernye, Matricaria modoráról hálózva. 1 9 : Szenna, löszfeltáráson egyelve. — VI-VII. Magyarországról először Szépligeti (1899: 101) közölte Pilismarótról, azóta a Magyar Középhegység (Matricum) és Erdély több pontján gyűjtötték. Eubazus (Brachistes)parvulus (Ruthe, 1867)—L: 1 9 : Siófok, 1 9 : Zamárdi.— VI,: 1 9 : Nagyharsány, Szársomlyó. 1 9 : Siklós, Város-hegy. — VI 2 : 1 9 : Barcs. 3 9 +1 â : Darány, ősborókás. 6 9 : Fonyód. 3 9 : Nemeske, védett erdő. 1 9 : Zákány.—VI-VII, júniusban 10, júliusban egyetlen példányt gyűjtöttek. A 2. hátlemez többnyire jól vésetezett, olykor a véset gyenge ill. a 2. hátlemez majdnem sima. A Dél-Dunántúlon egyetlen júliusi példány kivételével kizárólag júniusban gyűjtötték. — Hazánkon kívül Németországból és Szovjetunióból (Moldávia, Kazahsztán) közölték, nálunk elég gyakori. Hazánkból először Szépligeti (1896a: 185) közölte Budapestről.
