Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Természettudományok - Papp, Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hyemnoptera, Braconidae). V. Heconinae 2., Calyptinae, Meteorinae és Microgasterinae 2.

A DÉL-DUNÁNTÚL GYILKOS FÜRKÉSZ FAUNÁJA V. 51 Eubazus (Brachistes) ruficoxis (Wesmael, 1835) — VL: 1 9 : Siklós, Város-hegy. — VI. P oly degmon Foerster, 1862 Polydegmon sinuatus Foerster, 1862 (= Pambolus pillichi Zilahi-Kiss, 1915) —

VI : 1 9 (a P. pillichi lektotípusa): Simontornya. 1 9 : Vörs, állami erdő. — V. Schizoprymnus Foerster 1862 Schizoprymnus ambiguus (Nees, 1816) — \:1 Ó: Balatonszéplak, Tóközpuszta, vasúti töltés. — VL; 1 6 : Vörs, Kis-Balaton. — VIII. Schizoprymnus angustatus (Herrich-Schäffer, 1838) — I

x

: 1 9 : Balatonszéplak, Töreki-láp. — VI

2

: 2 â : Darány, ósborókás. — VI-VII. Magyarországról tételesen még nem jelentették, bár Shenefelt (1970:275) hazánkat is megnevezi mint előfordulást brakonida világkatalógusában. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében az első hazai példányok Budapest környékéről származnak, majd az ország több pontján is előkerülL Schizoprymnus bidentulus (Szépligeti, 1901) — L_: 1 â : Balatonszéplak, Töreki-láp. 2 9 : Zamárdi, Balaton-part. — VL,: 1 9 : Máriagyüd, Csukma.—VI-VII. A Magyarországról (Piliscsabáról) leírt faj (Szépligeti 1901: 288) eddig csak Csehszlovákiából és a Szovjetunióból (európai Oroszország, Kaukázus, Kazahsztán) került elő (Snoflák 1952: 312-314, Tobias 1986:176). A budapesti Természettudományi Múzeumban őrzött és a faj típusát képező példány leltári száma Hym. Typ. No. 578 (lectotypus). Schizoprymnus cataphractus (Snoflák, 1953) — I

x

: 19 : Balatonszéplak, Töreki-láp. 19 : Siófok.—

IX. Magyarországról (Kiskunsági Nemzeti Parkból) a közelmúltban közöltem mint faunánkra új fajt (Papp 1987a). Hazánk és Csehszlovákia ismert areájának nyugati széle, a Szovjetunióbankelet felé Kazahsztánig és Turkméniáig terjedt el. Schizoprymnus globosus (Szépligeti, 1898) — I

t

: 1 9 : Zamárdi. VI

2

: 1 9 : Darány, ósborókás. — VII-VIII. A budapesti Természettudományi Múzeumban őrzött 3 nőstény syntypus példány alapján Magyarországról (Budapest: Palatínus és Sashegy, Pilismarót; Hym. Typ. No. 574: lectotypus, 575—576: paralectotypi) leírt fajt (Szépligeti 1898: 384) 1910-benM'é?zabitowski jelentette Lengyelországból, majd 1971ben Tobias a Szovjetunióból, az utóbbi országban aztán még több helyről került elő, kelet felé egészen a Tiensánig ill. Iránig (Tobias 1986:178). Úgy tűnik,hogy a faj ponto-turáni areáján kívül exkláveszerűen mint színező elem jelenik meg máshol, így hazánkban is, ahol legnyugatibb elterjedési pontját éri el beleértve két dél-dunántúli lelőhelyét is. Hazánkban még 3 lelőhelyről ismerjük. Schizoprymnus nigripes (Thomson, 1892) — VL: 1 9 : Vörs, Kis-Balaton. — VI. Schizoprymnus obscurus (Nees, 1816) — I

r

: 3 6: Baja, Rém. — ^19: Siklós, Város-hegy. — VI

2

:1 в : Zalavár, Diás (Kis-Balaton). 1 9 : Mernye, Matricaria inodora-ról hálózva. — V-Vin. Schizoprymnus opacus (Thomson, 1892) — VL_: 1 6: Pécs, Misina, karsztbokorerdő (Querceto-Ornetum). 1 в : Pécsbánya. — VI

2

:1 9 : Mernye, Somberek, Carpineto-Quercetumban hálózva. — V-VI. Schizoprymnus pallidipennis (Herrich-Schäffer, 1838) — VI^ 1 9 +2 6: Nagyharsány, Fekete-hegy. — VI

2

:1 ê : Kisdobsza. — V-VI. A kisdobszai hun példány potrohvége szokatlanul és elég mélyen benyomott, továbbá felülete kisimuló, normálisan a potroh egyenletesen ráncolt. — KözépEurópától Nyugat-Szibériáig elterjedt faj, Magyarországon nem gyakori. Schizoprymnus parvus (Thomson, 1892) — I

x

: 19 : Siófok. — VL: 1 9 : Nagyharsány, Nagyárpád.—VI

2

: 1 9: Fonyód. —

VIII. Schizoprymnus rufipes (Herrich-Schäffer, 1838) — VL: 1 9 : Pécs, Kozári erdő. — VL: 1 ó* : Darány, ősborókás. —VI-VIÍ. Schizoprymnus sculpturatus (Snoflák, 1953). — VL: 1 S : Memye, általános iskola. — VI. Leírása óta máshonnan, még a Szovjetunióból sem (Tobias 1986) került elő. Magyarország faunájára nézve új faj. Schizoprymnus subangustatus

Tobias, 1976—

1:1 в: Zamárdi. — VII. Az Azerbaidzsánból leírt faj (Tobias 1976: 225226) ezúttal kerül elő először Európából; Magyarország faunájára nézve új faj. SchizoprymnustantalusPapp, 1981 (?=S. moldavicus Tobias, 1986) — Ij 1 9 (paratypus): Balatonszabadi. — VI

2

: 2 9 : Darány ősborókás. — VI. Az általam Magyarországról, Görögországból és Törökországból leírt faj bizonyára további országokban is előfordul. A S. moldavicus taxon-név gyaníthatóan ugyanarra a fajra vonatkozik, amit én S. tantalus névvel illettem. Egyébként a két faj, éspedig a S. parvus és a S. tantalus nagyon hasonlít egymáshoz (Papp 1981b). Schizoprymnus terebralis (Snoflák, 1953) — VL; 1 9 : Nagyharsány, Fekete-hegy. — VL: 1 9 : Mernye, Matricaria inodora-ról hálózva. — VI-VII. Csehszlovákiából írták le (Enoflák 1953:383-384), majd közölték a Szovjetunió nyugati felének tekintélyes részéből (Tobias 1986:178). Magyarország faunájára nézve új faj. Triaspis Haliday, 1835 Triaspis aciculatus (Ratzeburg, 1848) — \л 2 9 : Baja, Linaria vulgaris terméséből nevelve, 1962 LX 7, leg. et educ. Fekete. Triaspis breviventris (Thomson, 1892) — VI

2

:4 9 + 1 S : Drávafok Trifolium pratense-ról hálózva. — VIII. Majdnem egy évszázaddal ezelőtti leírása óta csak Svédországból ismertük, még a Szovjetunióból sem