Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Hála József: Lambrecht Kálmán és a néprajz

LAMBRECHT KÁLMÁN ÉS A NÉPRAJZ 191 6. ábra. Egy rajz Lambrecht Kálmán morvaországi útinaplójából: a petrovicei szélmalom (Lambrecht Miklós tulajdonában). Л magyar malmok könyvét a Századokban Holub József,

19 az Ethnographiában pedig Madarossy László ismertette. Madár assy többek között az alábbiakat írta: „... gyökeresen magyar könyv, olyanféle nyelvezettel és fölfogással, mint a milyen hervadhatatlan Herman Ottónk, kinek szerző tanítványa volt, ír a magyar halászatról, a magyarok nagy ósfoglalkozásáról, a magyarság arczárói, jelleméről, házáról. De ezt korántsem akarjuk szerző rovására írni, mert műve, mint olvasmány, így legalább élvezetes, ha pedig áttanulmányoztuk, arról is meggyőződünk, hogy szerző alapos fölkészültséggel és kritikával dolgozott"

20 A könyv szakmai körökben kedvező visszhangot váltott ki és feltehetően e sikernek is része volt abban, hogy Lambrecht Kálmán 1915. március 24-én a Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja lett

21 A választmány munkájában kisebb-nagyobb megszakításokkal élete végéig részt vett. 1915-ben és 1916-ban még két cikket jelentetett meg a malmokról (27,37), s az utóbbiban ismét gyűjtési felhívást közölt. Ez is mutatja, hogy a malmokkal kapcsolatos kutatásait nem tekintette befejezettnek. Bár később is több malom vonatkozású írása jelent meg, A magyar malmok könyvének folytatását már nem készítette el. A fiatal korában kiadott könyve, valamint dolgozatai, cikkei és tanulmányai így is mintául szolgáltak a későbbi kutatóknak

22 és ma is nélkülözhetetlen forrásai a mezőgazdasági ipartörténetnek és a néprajztudománynak.

23 19 Hlb. 1917. 20 dr.m. 1. 1916. 115. 21 Ethnographia 1915. 184. Utazás Morvaországba és Ukrajnába—néprajzi eredmények Lambrecht Kálmán az 1910-es években két olyan külföldi utazást tett, amely néprajzi szempontból is eredményes volt. 1912 augusztusában mint az Ornithológiai Központ asszisztense a morvaországi Oslavanyba utazott, hogy Vaclav Capek (1862—1926) népiskolai igazgatótanító (aki akkor a „madárcsonttan" egyik legkiválóbb művelője volt Európában) híres ornitopaleontológiai és recens osteológiai gyűjteményét tanulmányozza. Utazása augusztus 3-tól 20-ig tartott. A gazdag anyag tanulmányozásán és a magával vitt magyarországi madárcsontok összehasonlító vizsgálatán kívül kirándulásokat is tett a Morva-Karszton, felkereste az Oslavany környékén levő múzeumokat és néhány barlangban is kutatásokat folytatott. Fennmaradt naplójából

24 kiderül, hogy néprajzi megfigyeléseket is tett. Feljegyzéseket készített pl. a szélmalmokról, a fűrészmalmokról, a kaszatípusokról, a konyhakertészetról, a bányászat néprajzáról, valamint a morva népszokásokról és népdalokról is. A szélmalmokat le is rajzolta (4—6. ábra). Hazafelé jövet Bécset is érintette, többek között felkereste a Museum für Österreichische Volkskunde-t, ahol malmokra vonatkozó feljegyzéseket és rajzokat készített Néprajzi szempontból fontosabb és eredményesebb volt az a közel három hónapig tartó utazása, amelyet 1918-ban Ukrajnába tett. Utazásának előzményeiről a következőket írta: „Egyik színmagyar lovas22 Pl. Faller J. 1936. 23 И. Pongrácz P. 1967., Vajkai Zs. 1981., 1983. 24 „Napló Ш. Omithopalaeontologiai tanulmányok, 1912." Lamb recht Miklós tulajdonában.