Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Néprajztudomány - Hála József: Lambrecht Kálmán és a néprajz

192 HÁLA JÓZSEF 7. ábra. Lambrecht Kálmán Ukrajnában 1918-ban, magyar katonatisztek társaságában (Lambrecht Miklós tulajdonában). hadosztályunkat a román békekötés után, 1918. április havában Ukránia középső részének megszállására küldte ki hadvezetőségünk. Brosteniben érte az áthelyezés híre a hadosztályparancsnokságot. A tisztikar körében beszélgetés közben szóba került, hogy a hadosztály az egykori Lebedia és Etelköz területére kerül. Felvetették a hadosztály parancsnoka, Mouillard Viktor vezérőrnagy előtt, nem lehetne-e alkalmat adni egy magyar búvárnak, hogy kísérje el a hadosztályt és gyűjtsön, végezzen tanulmányokat a honfoglaló magyarság országútján. Mouillard tábornok az ötletet rokonszenvesen fogadta és legott Budapestre küldte Kontra Aladár református tábori lelkészt a Magyar Keleti Kultúrközponthoz: adjon a Turáni Társaság egy magyar búvárt, a ki mint a hadosztály vendége bejárhatja, gyűjtve és jegyezve, a hadosztály területét Gróf Teleki Pál ekkor megkérdezte, hajlandó volnék-e a tanulmányútra vállalkozni. Habozás nélküli igenlő válaszomra szíves volt a hadseregfőparancsnokság nyílt parancsát és a magyar vallás- és közoktatásügyi ministerium, valamint a Magyar Földtani Intézet igazgatóságával együtt a szükséges anyagi eszközöket számomra kieszközölni és alig egyheti készülődés után 1918. ápr. 24-én este útnak indultam Kontra Aladár társaságában." (42. 542. o.) A Magyar Keleti Kultúrközponttól, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályától és a Magyar Királyi Földtani Intézettől hármas feladatot kapott, vagyis hogy állattani, őslénytani és néprajzi gyűjtéseket végezzen. Nyolc napi utazás után május 2-án érkezett meg Katerinoslavba (Jekaterinoslavba), ahol az első két hétben a bányászati főiskola könyvtárában kutatott és a Pol Múzeumot (annak néprajzi gyűjteményét is) tanulmányozta (7. ábra). Katerinoslavból mint központból kiindulva két hónapon keresztül vasúton, autón, lovaskocsin, motorcsónakon és gyalog járta be a környéket. Néprajzi kutatásairól kissé csalódottan számolt be hazatérte után: „Ha állattani kirándulásaim várt eredményeiben némi csalódás ért, fokozott mértékben ért ez a néprajz terén. Közel kétezer kilométeres utam folyamán autopsia útján arra a megdöbbentő megismerésre kellett jutnom, hogy a rohanva terjedő czivilizálódás sehol annyit ki nem pusztított a néprajz köréből, mint a bejártam területen. Egyedül a házépítés, a primitív malomipar, a háziszövés és varrottas készítés és némileg a halászat maradt meg jellegzetesen népiesnek; minden egyéb szükségletet a gyáripar elégít ki, nyomtalanul elsöpörve a háziipart... Pedig a múltban színes, alak- és formagazdag volt az ukránság néprajza. Ennek a múltnak legszebb emlékeit azonban ma már csak a múzeumok gyűjteménye és az irodalom őrzi."(42. 548. o.) Ukrajnai utazásáról a Turáriban számolt be 1918ban magyar és német nyelven, amelyben közölte az irodalmi adatokkal és múzeumi megfigyelésekkel kiegészített néprajzi gyűjtéseinek eredményét is (42, 43). Cikkéhez 7 rajzot (8. ábra) és 18 fényképet is mellékelt. Erről az útjáról a Világ című lapban is közölt egy cikket (44) és a fennmaradt meghívók

25 tanúsága szerint 1918. december 8-án az Erzsébet Népakadémián és 19 19. március 11-én a Magyar Keleti Kultúrközpöntban vetített képekkel illusztrált előadásokat is tartott. Bár csalódott, és ukrajnai néprajzi gyűjtéseitől ő maga is több eredményt várt, így is értékes, magyar néprajzkutatók által addig még nem gyűjtött adatokat sikerült rögzítenie a malomipar, a népi építkezés és 25 Lambrecht Kálmán hagyatéka. Természettudományi Múzeum, Tudománytörténeti Gyűjtemény.