Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Bezerédy Győző: A pécsi Széchenyi tér a múzeumban levő levelezőlapokon

A PÉCSI SZÉCHENYI TÉR A MÚZEUMBAN LEVŐ LEVELEZŐLAPOKON BEZERÉDY Győző A tér régi elnevezéseit alig ismerjük, sőt a középkorból egyáltalán nincsenek ismereteink. A török kiűzése után, 1687 körül a tér északi és déli oldalát egy utca kötötte össze, aminek a neve Négycsatornya utca volt. Később a teret Platz-nak (Blaz, Plaz), Fórumnak, Piarcnak, Városi Piacnak nevezték. A köznép igen gyakran a Piac-tér (Piarc-tér) elnevezés mellett Nagytérnek nevezte, nem annyira méretei miatt, mint inkább azért, hogy a szomszédos kisebb tértől (Kis tér, Jókai tér) megkülönböztessék. Előfordultak elnevezések természetesen latinul (Forum Publicus) és németül (Grosse Marktplatz) is. Az 1840-es években a neve Fő tér lett, majd 1864-től, immár véglegesen Széchenyi tér nevet kapta. Pécs főtere évszázadok óta központja volt a városnak. Amikor a tatárjárás után a települést fallal vették körül, a főtér szerepe tovább növekedett. A városba négy irányból, négy kapun keresztül lehetett bejutni. A négy főút középütt találkozott, ahol két szabálytalan formájú tér alakult ki. Nem kell felületes szemlélőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük; itt nem egy, de két térről van szó, egy „alsó térről" és egy „felső térről". A" középkorban még inkább így volt ez, ugyanis a török kiűzéséig a mai Szentháromság szobra és a Takarékpénztár (későbbi Megyei Tanácsháza) épülete között még egy háztömb állt, aminek következtében a két teret egy utca kötötte össze. Ezt az utcát a török időben Négycsatornya utcának nevezték. Valószínűleg aXVI. századi defterekben említett Piac utca is ugyanez. A „felső tér" közepén állt a középkorban a Szent Bertalan templom, mely kelet—nyugati irányban épült fel (az oklevelek 1309-ben említik először). A Fő térnek mindenkor jelentős funkciója volt. Egyrészt egyházi központ volt, másrészt a négy irányból érkező fő útvonalak találkozásánál kialakult tér, a több irányból érkező kereskedők pihenő- és piachelye lett. Itt alakult ki tehát a piac, a kereskedelmi központ. A középkorban hazánkon több jelentős kereskedelmi útvonal haladt keresztül. Ezek egyike, a Bizánc—Régensburg közötti út Pécset is érintette, ami jelentős mértékű hatást gyakorolt a város fejlődésére. A városokban kialakuló vásárok, piacok rendbentartására, vásár- és piacpénzek beszedésére, tehát a városi igazgatás jelenlétére is szükség volt, ezért nem véletlen az, hogy ezekben a városokban a piactéren épült fel a városi igazgatás központja, a városháza. Pécsett sem volt ez másként. A tér a fallal körülvett területnek nagyjából a mértani középpontjában van. Azonban a középkorban ez nem volt a lakosság által lakott város középpontja is egyúttal. A középkori polgárváros ugyanis inkább a tértől keletre terült el. A tértől nyugatra a püspöki város egyházi épületei, területei feküdtek. A város északnyugati sarkában volt a püspökvár, ugyanitt álltak a püspök gazdasági épületei, körülötte a káptalan házai, erre lehetett a középkori egyetem épülete, a püspöki és káptalani keitek, gyümölcsösök. A Fő tér tehát kettéválasztotta a polgári várost az egyházi várostól. A középkorból kevés eseményt ismerünk, de azok valószínűleg itt zajlottak le. 1543-ban a török elfoglalta a várost, miután többször is felgyújtotta és kifosztotta azt. Az első időben még a magyarok a falakon belül is laktak, később azonban kiszorultak a falaktól keletre, főleg a Tettye környékére. Természetesen a Fő tér ezután nagyon megváltozott A török lebontotta a gótikus, háromhajós Szent Bertalan templomot és köveinek felhasználásával felépítette a Gázi Kászim pasa dzsámiját. A Mekka felé forduló épület előtt nyilvános kút épült, tőle keletre fürdő állt. A térre török árusok és kereskedők telepedtek le, melynek mozgalmas, zajos, keleties hangulata volt. A városi élet jórészt a Fő utcában és a Fő téren zajlott a keleties bazárok között, melyek csaknem minden talpalatnyi helyet elfoglaltak. Közöttük hullámzott a tömeg, miközben az egész színes forgatag fölé méltóságteljes nyugalommal emelkedett a hatalmas dzsámi, ólomlemezes kupolájával és karcsú mináréjával. A 150 éves török uralom nagy megpróbáltatást jelentett a fallal körülvett városból kiszorult magyarságnak. A martalócoknak, a városban telelő tatár segédcsapatoknak a pusztítása, garázdálkodása mellett időnként a hajdúk, sőt 1664-ben Zrínyi Miklós hadai vetődtek erre. Zrínyi csapatai elfoglalták és porig égették a várost. A török uralom végén Makár János kaproncai kapitány két ízben is kifosztotta Pécs városát. A felszabadító hadműveletek után az éppen meginduló életet a kuruc- és rácdúlás vetette vissza. A nyugodt építőmunka 1710 után indulhatott be. Ez után épült újjá a Fő tér is. A XVIII. században a térnek barokk jellege volt. A török időből megmaradt épületeket vagy lebontották, vagy átalakították. 1727—31 között a tér déli részén felépült a kapucinusok temploma és rendháza. E terület korábban a török Tabak Imre adta el a pécsi káptaA Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991): 149—163. Pécs, Hungária, 1992.