Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)

Történettudomány - Bezerédy Győző: A pécsi Széchenyi tér a múzeumban levő levelezőlapokon

150 BEZERÉDY GYŐZÓ lannak. Az 1695-ben megkötött adásvételi szerződés megmaradt, Tabak Imre a nevét törökül írta alá. Nyilván ő is egyike volt azon mohamedán bosnyákoknak, akik kikeresztelkedve Pécsett maradtak. A tér akkori hangulatát a jezsuita rendház, a barokkosított dzsámi és az egyemeletes városháza adta meg. A tér keleti oldalán még állt a középkorból ittmaradt és a törökök által használt fürdő. Tőle délkeletre épült fel a plébánia épülete. Később új plébániát építettek a korábbi mellett. A keleti oldal ekkor zegzugosán volt beépítve. Itt állt a tűzoltószertár és apró üzletek sorakoztak egészen a Fő utcáig. A tér nyugati oldalán a jezsuita rendház alatt a barokk Cséby és a copf-stílusú Czindery ház állott. E két épület nemes vonalaival messze kiemelkedett a hasonló pécsi magánépületek sorából. Amikor II. József császár, későbbi magyar király 1770-ben Pécsre látogatott, a Czindery házban szállt meg. A tér közepén már a XVIII. század elején állt a Szentháromság-szobor. A teret ezért Szentháromság térnek is nevezték. Az első szobrot, Anrath Henrik pécsi szobrász alkotását 1713-ban állíttatta fel a város, majd az 1750-es években Benchardt András készítette el az új szobrot, amit 1908-ban Kiss György alkotása követett. A téren két barokk kút is állott a korábbi török kutak helyett. Az egyiket a városháza bejáratától délre, 1701-ben állították fel. A felső kút a Szentháromságszobor és a templom bejárata között állt és 1709—10ben építették. Mindkettőt a század elején bontották le. Ezek a kutak érdekes színfoltjai voltak a térnek. Körülöttük állandóan zajlott az élet. Már hajnalban hangos volt a környék a lajtoskocsik zörgésétől, a vízért járó cselédlányok trécselésétól, a piacoskofák hangoskodásától. Télen a fagyás ellen trágyával rakták körül a kutat, amit tavasszal el kellett volna hordani, de ezt minden évben elfelejtették, és a büdösödó trágya még májusban is ott rohadt a kutak körül. A Főtér tisztasága sokat vitatott téma volt a városházán. Pécs 1780-ban felszabadult a földesúri függés alól, s ezzel a gazdasági felemelkedés útjából elhárult a legnehezebb akadály. A XIX. században a reformkor pezsdítő hatásáraPécs Dél-Dunántúl központjává épült ki. A kissé még rendezetlen főtéren új épületeket emelnek a város vagyonosodó polgárai (Piacsek, Linke, Zsolnay). Az új épületeket már a romantikus stílus határozza meg. 1804-ben lebontják aközépkori eredetű török fürdőt, helyén felépül a későbbi polgári Casino egyemeletes épülete. A század elején építi fel Piacsek József egyemeletes lakóházát (Széchenyi tér 8.). 1830-ban a lebontott egyemeletes helyére új városháza építésébe kezdenek. A kétemeletes, klasszicista, tornyos épület terveit Bécsben készítették el, de a kivitelezéssel pécsi mestert, Piacsek Józsefet bízták meg. A nemes vonalú épület a magyarországi városházák közül az egyik legszebb volt. 1840-ben épült fel az egyszerű, klasszicizáló Eizerház (ma: Házasságkötő), 1845-ben a Nádor szálló és alatta a három ún. „kereskedőház". A tér ezzel csaknem teljesen beépült és talán sohasem volt olyan egységes és szép, mint ekkor. Ebben a korszakban az utolsó jelentős épület az 1860 körül épült Taizs-ház volt. Ez az épület is a romantika szülötte. A Fő tér, most már Széchenyi tér a XIX. századvégtől nagy változásokon mentát, ez azonban semmiképp sem javított a tér hangulatán s értékén. Bár a korai eklektikus épületek (Belvárosi Iskola és a Királyi Tábla épületei) még mértéktartóan és színvonalasan illeszkednek a tér hangulatába, az 1902-ben felépült Nádor szálló (új ! ) azonban már hivalkodóan töri meg a tér keleti oldalának egységét. A Lóránt palota, a Takarékpénztár és az új városháza (1907) már teljesen új arculatot adott a térnek. Az igazi átváltozást a Belvárosi templom modernizálása, illetve a régi rész archaizálása, a tér közepének átépítése, a világítások „korszerűsítése", a fák és parkrészletek eltüntetése jelentette. Ezek nyomán új tér alakult ki, amivel azonban az szegényebbé, sivárabbá, sőt nagyképűbbé vált. A Fő tér hosszú idő át a pécsi nagypiac színhelye volt, egyben a teret szegélyező házak földszintjén nevezetes boltok sorakoztak. Ezek egyike-másika a város legelőkelőbb ilyen üzlete volt. Sajnos azonban a gyakori tulajdonosváltozásokat igen nehéz nyomon követni, bár ez nem is feladatunk, bár a datálaüan képes levelezőlapok kormeghatározásánál segítséget adnak.