Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe
128 SOPRONI OLIVÉR 22. kép. Madaras kis-ázsiai szőnyeg, kb. 1600. Orendi: i. m. 12. kép. (68. j.) tő az Erdélyben még megtalálható szőnyegek száma, így feltehető, hogy a XVII. században több ezer darabját őrizték udvarházaik, kastélyaik és a városok vagyonosabb polgárai otthonukban. A katalógus huszonegy fényképe és az anyagnak legkülönbözőbb fajtáiról szóló szakszerű leírása ad hű képes Erdély XVII. századi szőnyegeiről. 66 (Erdélyi török szőnyegek kiállításának leíró lajstroma. Bp. 1914. Csányi Károly, Csermelyi Sándor, Layer Károly.) így ezeket összevetve az írásos emlékekkel, eléggé megbízható adatokkal szolgálnak és rekonstruálni tudjuk a szűkszavú adatok által ismertetett szőnyegeket. Sok „fejér-tarka" szőnyegről emlékeznek meg a leltárak. Ezeket a kiállítás és nagy számuk következtében nagyrészt a „madaras" szőnyegek közé sorolhatjuk, mivel ezeknek alapszíne mindig fehér volt és színesek voltak a minták. A madárnak a mítoszok világában hosszú az útja. ő az életfa gyümölcsének az elrablója, de egyúttal a fa őre is. A kínai mitológiából került bele alakja a szőnyegek világába, ahol a sárkánnyal azonos. Erről a sárkányról már a vadászszőnyegekkel kapcsolatban szó esett és azoknak egyik legfontosabb szereplője is volt. Ennek kései — már átalakult változata — a kaukázusi szőnyegek révén került Kis-Ázsiába és a XVI— XVII. században vált népszerűvé. A motívumon Kaukázus erősen stilizáló tendenciája is sokat változtatott, de ezt a törökség sun66 Csányi, Csermely, Layer: i. m. 67 Csányi, Csermely, Layer: i. d. 53. kép. — Orendi: i. m. 12. kép. nita ortodoxiája még erősebben érvényre juttatta és a madarak már teljesen elvesztették állati mivoltukat és szinte levélalakba átformálódva jelennek meg előttünk. A kiállításon és a leltárakban szereplő nagy számuknál fogva arra következtethetünk, hogy a minta nagy népszerűségnek örvendhetett a XVII. századi Erdélyben. 67 (Csányi, i. m. 53. kép. — Orendi, i. m. 12. kép.) (22. kép.) A „fejér-tarka" szőnyegek sorába tartozhattak még az ún. „babos" szőnyegek is és ezek valószínűleg az ún. „csintamani" mintás darabok lehettek. A kiállítás katalógusa ezeket „golyós" szőnyegeknek nevei. Ezeken ugyanis fehér alapon három kettős felhőmotívum alatt alkot egy mintát Ez a minta a kínai mitológiából és annak nűvészetéból került a perzsa és ezen keresztül a belső-ázsiai és így tovább, az anatóliai szőnyegek motívumvilágának a kelléktárába is. E minta, a felhőmotívum összekapcsolása a hármas golyóval, ami a hold mítosz szimbóluma; a felhómotívum pedig a halhatatlanság jelképe. Ez a motívum a kínai művészetben igen fontos szerepet játszott és egyben Buddha szent jelképe is volt. A török művészetben nemcsak a szőnyegeken találkozunk vele a XVI. századtól kezdve, de a selyembrokátoknak is kedvelt díszítménye volt. Egy ilyen szőnyegnek tiszta, világos megfogalmazásában nyújtja képét egy anatóliaia darab a XVI. századból. 63 (Orendi, i. m.: 11. kép.) (23. kép.) Erdélyi darabjaink azonban kissé különböznek e típustól. Lehetséges, hogy a mitikus háttér már részben elhomályosult és így a minta megcsonkult. Ugyanis elmaradt a felhőmotívum, ami a kínai rajzoknak oly fontos tartozéka volt és csak a három golyó szerepel a szőnyegeken. De itt is kihangsúlyozódik az imaszőnyegek elsődleges és kimagasló szerepe az anatóliai szónyegművészetben, mivel bár az egész belső teret betöltik a golyók, mégis az egész minta a mihrab kúpos boltozata alatt terül el. Erdélyi darabjainkon, tehát az imaszőnyeg jelleg is kidomborodik. Jellemző a török művészi ízlésre, hogy a legtöbb esetben a golyók színe különböző, sokszor kis vörös golyók közbeiktatása oldja fel a minta egyhangúságát. Tehát ezeket a golyós szőnyegeket is a fehér-tarkák közé sorolhatjuk. 69 (Csányi, i. m.: 303. kép.) Azonban nem ilyen könnyű a helyzet a „vörös" vagy "skarlát" szőnyegek esetében. Ezek lehettek Usak szőnyegek is, amelyek e korban élték virágukat. Tükrükben nagy, finom levelekkel csipkézett medaillonaik dús arabeszkes díszeikkel a közbeeső terek játékosan teleszórt arabeszkes mintáikkal, és közben a végsőkig elstilizált növényi indázatukkal a XVI— XVII. század legkedveltebb darabjai közé tartoztak. Vörös, ún. bólusz-vörös alapszínükkel; sárga-kék mintáikkal harmonikus egészet alkotva kedveltették meg magukat a műértő közönség előtt. Ezek a medaillonok a Saffida-kor mintáinak utórezgései, a világhegy szimbólumai és a Kaukázuson keresztül kerültek az anatóliai művészet körébe. Nagy számuk akiállítás anyagá68 Orendi: i. m. 11. kép. 69 Csányi, Csermely, Layer: i. m. 303. kép.
