Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 36 (1991) (Pécs, 1992)
Történettudomány - Soproni Olivér: A mihráb motívum vándorlása és egy mihrábos erdélyi kályhacsempe
A MIHRAB MOTÍVUM VÁNDORLÁSA 129 ban szintén közkedveltségükre mutat Erdélyben. 70 (Csányi, i. m. 62. és 67. képek.) E „vörös", „skarlát" szőnyegek azonban lehettek az ún. „Erdélyf'-szőnyegek is, amelyek szintén nagy számban vannak képviselve a kiállításon és amelyekkel oly sokszor találkozunk az erdélyi hagyatékban. Százhat darabot tartunk számon belőlük, a kiállításon ennyi szerepel. Hogy ,JErdélyi"-nek nevezi a művészettörténet, az nem azt jelenti, hogy ott is készültek volna, csak mert Erdélyben találhatók a legnagyobb számban, és ezzel az egyedi mintával, kapták ezt az elnevezést. Egyébként valószínűleg Usak vidékéről származnak, amit hasonló mintázatuk is tanúsít. Alapszínük rendszerint bóluszvörös. Ám ezek az Usak szőnyegektől mégis eltérő típust képviselnek, mert a minta a perzsa Kirmanok, Kasnok formájában jelentkezik. Ugyanis középen a nagy médaillon, a világhegy és a négy sarokban ennek negyede, a négy világtáj. A díszítmény kevésbé geometrikus, lazább, növényi díszítéssel gazdag, de azért az arabeszkszerű formai megoldások, akárcsak az Usaknál, természetesen itt is elmaradhatatlanok, és nem egy darab már a Bergamo szőnyegre hasonlít Ezekután felvetődik a kérdés, hogy mi módon kerültek ezek Erdélybe. Mindenesetre a kereskedők tevékenysége játszotta ebben a főszerepet Erdély kereskedelme már a középkorban jelentős volt a szomszédos Moldvával. E kereskedelmet török, görög, zsidó, de legnagyobb részben örmény kereskedők bonyolították le, és az utóbbiakra nézve számtalan adattal is rendelkezünk, ami azt bizonyítja, hogy a kereskedelem az б kezükben összpontosult. Örmények az Árpád-korban, sőt már a vezérek korában szerepeltek és telepedtek le hazánkban. A Kézai krónika és Thuróczi krónikája is megemlékezett róluk, IV. Béla és Kun László korából oklevelek említik őket, Esztergomban is. Jelentősebb azonban erdélyi jelenlétük a középkorban és azt követő török időkben, amely adatok a XI. századnál régebbi keletűek. Erdélyi jelenlé70 Csányi, Csermely, Layer: i. m. 62. és 67. képek. 71 Dr. Gopcsa László: Magyarországi örményekről. Erdélyi Múzeum. ХП. kötet, VI. füzet. 375. kép. tűket bizonyítják a róluk elnevezett városok, mint pl. Szászörményes, Örményes stb. Csíkszépvízen van egy örmény sírkő 1583-ból. A vöröstoronyi szorosban Thalmusz a középkorban nevezetes kereskedőhely volt, ahol örmény, görög és zsidó kereskedők laktak. Désfalván az országgyűlés 1600-ban kitiltotta őket az országból és ugyanezt cselekedték a törökök is a hódoltságban, mivel intenzív kereskedelmi tevékenységük erősen zavarta a török kereskedők munkáját Hogy velük foglalkozunk, annak az az oka, mivel ők voltak e kor legmozgékonyabb kereskedő rétege. Az Erdélyhez közelfekvő moldvai települések, mint pl. Szucsava, Kúti, Rares stb. is alkalmassá tették őket a két ország közötti kereskedelem lebonyolítására. Dzsingisz kán hadai elől menekültek el hazájukból és az Erimben, a genusik fogadták be őket, nyilván fejlett kereskedelmi érzékük hasznosítására. Majd innen a török invázió kergette tovább őket és innen Lengyelországba, Lembergbe stb. és Moldvába menekültek, ahol is nagy telepeket alkottak és Szucsava vált központjukká, ahol egyházuk is működött. Innen szivárogtak be Erdélybe, fellendítve ezzel Erdélynek a Kelettel való kereskedelmét amely a Nyugattal, a nagy távolságok miatt nehézkesebbnek bizonyult. Majd I. Apafi Mihály engedelmével, hogy az ország kereskedelmét fellendítsék, szabadalmat kaptak városokban, falvakban árusítani és saját önkormányzatuk is volt. Ezt az engedélyt 1681 -ben kapták. Természetesen görög, zsidó és török kereskedőkkel is találkozhatunk Erdélyben, de az örmények nagy száma és kiváltságaik mégis őket helyezik a kereskedelem központjába. 71 (Dr. Gopcsa László: A magyarországi örményekről. Erdélyi Múzeum. 1896. ХШ. köt. VI. füzet 375. p.) Egy román kutató is foglalkozott a kérdéssel. 72 (J. Nistor: Die auswärtigen Handelsbeziehungen der Moldau im XIV. XV. undXVI. Jahrhundert. Gotha. 1911.) Szerinte is már korán megindult a kereskedelmi forgalom Moldva és Erdély között. Az 1400-as évek elején 72 J. Nistor: Die Auswärtigen Handelsbeziehungen der Moldau i. m. XIV., XV. und XVI. Jahrhundert. Gotha. 1911. 23. kép. Golyós kis-ázsiai szőnyeg. Orendi: i. m. 11. kép. (69. j.)
