Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLA tató választ a ду/аоя-csoporttal kapcsolatban fölmerülő bonyolult filogenetikai és állatföldrajzi kérdésekre (Bá­lint 1987, Bálint és Kertész 1989, Larsen 1983, Rose 1986, Szabó 1954). Forster а. pylaon -t nyugati- és keleti rasszcsoportokra („westliche Rassengruppe" és „östliche Rassengrup­pe") osztotta. Az előbbiekbe sorolta a hespericus -t és a trappi -t, és közvetlenül ezekből származtatta le a mar­tini ágat. A Duna vonalától keletre eső területekről leírt alfajokat pedig az utóbb említett „östliche Rassengrup­pe"-ba tömörítette. Több helyütt viszont megjegyzi, hogy néhány rassz (értsd: alfaj) egymással szorosabb rokonságot mutat (ForsterLm.: 217,236,335,361). Ezt a két nagy „rasszcsoport"-ot egy fajjá, a „Lycaena (Ple­beius)pylaon F.W." taxonná vonta össze, míg a martini (Allard, 1867)-t meghagyta önálló fajként. Forster koncepciója nem következetes: revíziós munkájával egy olyan „mammutfajt" hozott létre, amelynek neve alatt rendkívül különböző alfajok és al­fajcsoportok tömörülnek (ráadásul a „rassz" és az „al­faj" kategóriája igen zavaros), érvelése sokhelyütt nem kellően megalapozott, helyenként hibás. Szabó (1954 és 1956), aki csupán a kárpát-medencei „pylaon"-wd foglalkozott, Forster kutatási eredmé­nyeivel több helyütt nem ért egyet, s kritikai jegyzete­ket is fűz Forster ^y/űo«-munkájához. Sauter (1968) svájci boglárkalepkéken végzett kutatá­sai nyomán írja le a Plebejides génuszt, amelynek fő is­mertetőjegye a hímek valvájának belső oldalán látható ampulláris képződmény, a tarajlebeny. Típusfajnak a Plebejuspylaon-t jelöli meg, s ide sorolja még a martini-t és a vogelii-t is, megjegyezve, hogy ez utóbbit nem is­meri. Gozmány (1968) faunafüzetében rögtön, mint önálló génuszt szerepelteti a Plebejides taxont, míg Korshunov (1972) már csak szubgenerikus szinten tárgyalja. A szovjet szerzők később mind őt követik (Nekrutenko 1975 és 1985, Zhdanko 1983). Kocák (1983) újra önálló genusként említi. A Kárpát-medencében honos „pylaon "-alak kapcsán kezdtem el foglalkozni a csoport képviselőivel, mivel föl­tűnt, hogy a Fót környéki populációk rendkívüli módon különböznek a dél-uráli sztyeppvidékről származó törzs­alaktól, és sokkal inkább a balkániakkal mutatnak közeli rokonságot (Szabó 1954). Vizsgálataim során egyre job­ban meggyőződtem arról, hogy & pylaon név alatt több „bona species" rejtőzik, és hogy a csoport újabb revízió­ra szorul (Bálint 1987, Bálint és Kertész 1989). Különböző nagyobb gyűjteményekben dolgozva több ezer Plebejides példányt vizsgáltam át. Az imágók morfológiai bélyegek alapján könnyen elkülöníthetők, s az ismert biológiai paraméterek is több „biospecies"-t határoltak körül. A majdnem száz hímivarszervi preparátumot mik­roszkóp alatt alaposan tanulmányozva figyelmes let­tem a már említett tarajlebeny („Chitinleiste" - Forster 1938, „kräftige chitinisierte Leiste" - Sauter 1968, „smooth, rounded shape of the projection on the inner side of the valva" - Nekrutenko 1975, „vnutrennaja po­verhnost valvi s prodolnoy sklerotiziovannoy sklad­ÉS ROKONSÁGA I. 35 koy" - Nekrutenko 1985, „ampullary process" - Bálint és Kertész 1989, „kitinlebernyeg" - Bálint 1990) néhány ta­xonra jellemző alakjára, s megállapítottam hogy ez alapján is jól elkülönülnek egyes csoportok (3). A nőstények genitáliái is hordoznak specifikus bélye­geket; de sajnos, mivel ebből a szempontból egyelőre nem tudtam az összes taxont megvizsgálni, erről nem számolok be jelen munkámban. Az alábbi dolgozat a/jy/ao/z-csoporton végzett kuta­tásaim egy részének összefoglalása, amely egy korábbi cikk lényegesen átdolgozott és kibővített változatának is tekinthető (Bálint és Kertész 1989). Abban áttekin­tést adtunk a /jy/aow-csoportról és felvázoltuk megol­dásra váró problémáit. Itt nem vállalkozhattam a teljes revízió (részletes ta­xonómiatörténet, típuskijelölések, szinonímiák felso­rolása, megvizsgált anyagok és a különböző alkalma­zott módszerek ismertetése stb.) közlésére, főként helyszűke miatt. Csupán annyit tehetek, hogy fölvázo­lom a #y/ű0Az-csoport verticiliumát: ismertetem az egyes ágakat morfológiailag, kitérek biológiájukra, hogy átfogó képet adjak a Plebejides-alnemről Múltbéli nevezéktani kutatások 1832-től 1840-ig Fischer von Waldheim (1832) az, aki „Lycaena Py­laon" néven a délorosz sztyeppvidéken lévő Szarepta (ma: Krasznoarmejszk) környékéről legelsőnek írja le a csoport egyik taxonját. , Három évvel később Frivaldszky (1835) az általa fi­nanszírozott első balkáni expedíció anyagában talál egy új boglárkalepkefajt, amelynek a „Sephir-boglárka. Lycaena sephirus Frivald." nevet adja. Két évvel ké­sőbb egy német nyelvterületen megjelenő folyóiratban is közli balkáni expedíciójának eredményeit (Fri­valdszky 1837). Itt az előbb említett, általa leírt faj nevét „Lycaena cephirus"-nak olvashatjuk. Rambur (1839) a spanyolországi Andalúzia faunáját kutatva több új lepkefajt is fölfedez, többek között a pylaon és a sephirus közeli rokonát, a „Polyommatus Hespericus"-t is. Leírásában az új fajt az „Agestor"-hoz (= P. dorylas (Denis et Schiffermüller, 1775) hasonlítja és megjegyzi, hogy a hespericus fonákja hasonlít azokhoz (3) Forster /jy/ao/í-revíziójában (Forster 1938) már felhívja a fi­gyelmet erre a képződményre („Anatomisch hinsichtlich der Bildung des d* Kopulationsapparates ist zwischen des Rassen keine wesentliche Verschiedenheit festzustellen. Leidiglich eine Chitinleiste an der Innensite der Valven zeigt je nach der Rasse bzw. Rassengruppe verschiedene Ausbildung." - i.m. 217.0.), de nem tartja elég meggyőző bélyegnek, bár a martini és г. pylaon elkülönítésekor fontos karakterisztikumként emlí­ti („Im Bau des d" Kopulationsapparates sind geringfügige Unterschiede gegenüber pylaon festzustellen, besonders in der Bildung der Chitinleiste an der Innenseite der Valven" ­i.m. 417.0.). Nekrutenko (1975) két „pylaon "-alfajának leírásakor megjegy­zi, hogy a tarajlebenyek különböznek. Egyik leírt taxonja se­phirus (ssp. abchasicus), a másik turcmenicus (ssp. albertii) al­faj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom