Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.
A PLEBEJUS PYLA tató választ a ду/аоя-csoporttal kapcsolatban fölmerülő bonyolult filogenetikai és állatföldrajzi kérdésekre (Bálint 1987, Bálint és Kertész 1989, Larsen 1983, Rose 1986, Szabó 1954). Forster а. pylaon -t nyugati- és keleti rasszcsoportokra („westliche Rassengruppe" és „östliche Rassengruppe") osztotta. Az előbbiekbe sorolta a hespericus -t és a trappi -t, és közvetlenül ezekből származtatta le a martini ágat. A Duna vonalától keletre eső területekről leírt alfajokat pedig az utóbb említett „östliche Rassengruppe"-ba tömörítette. Több helyütt viszont megjegyzi, hogy néhány rassz (értsd: alfaj) egymással szorosabb rokonságot mutat (ForsterLm.: 217,236,335,361). Ezt a két nagy „rasszcsoport"-ot egy fajjá, a „Lycaena (Plebeius)pylaon F.W." taxonná vonta össze, míg a martini (Allard, 1867)-t meghagyta önálló fajként. Forster koncepciója nem következetes: revíziós munkájával egy olyan „mammutfajt" hozott létre, amelynek neve alatt rendkívül különböző alfajok és alfajcsoportok tömörülnek (ráadásul a „rassz" és az „alfaj" kategóriája igen zavaros), érvelése sokhelyütt nem kellően megalapozott, helyenként hibás. Szabó (1954 és 1956), aki csupán a kárpát-medencei „pylaon"-wd foglalkozott, Forster kutatási eredményeivel több helyütt nem ért egyet, s kritikai jegyzeteket is fűz Forster ^y/űo«-munkájához. Sauter (1968) svájci boglárkalepkéken végzett kutatásai nyomán írja le a Plebejides génuszt, amelynek fő ismertetőjegye a hímek valvájának belső oldalán látható ampulláris képződmény, a tarajlebeny. Típusfajnak a Plebejuspylaon-t jelöli meg, s ide sorolja még a martini-t és a vogelii-t is, megjegyezve, hogy ez utóbbit nem ismeri. Gozmány (1968) faunafüzetében rögtön, mint önálló génuszt szerepelteti a Plebejides taxont, míg Korshunov (1972) már csak szubgenerikus szinten tárgyalja. A szovjet szerzők később mind őt követik (Nekrutenko 1975 és 1985, Zhdanko 1983). Kocák (1983) újra önálló genusként említi. A Kárpát-medencében honos „pylaon "-alak kapcsán kezdtem el foglalkozni a csoport képviselőivel, mivel föltűnt, hogy a Fót környéki populációk rendkívüli módon különböznek a dél-uráli sztyeppvidékről származó törzsalaktól, és sokkal inkább a balkániakkal mutatnak közeli rokonságot (Szabó 1954). Vizsgálataim során egyre jobban meggyőződtem arról, hogy & pylaon név alatt több „bona species" rejtőzik, és hogy a csoport újabb revízióra szorul (Bálint 1987, Bálint és Kertész 1989). Különböző nagyobb gyűjteményekben dolgozva több ezer Plebejides példányt vizsgáltam át. Az imágók morfológiai bélyegek alapján könnyen elkülöníthetők, s az ismert biológiai paraméterek is több „biospecies"-t határoltak körül. A majdnem száz hímivarszervi preparátumot mikroszkóp alatt alaposan tanulmányozva figyelmes lettem a már említett tarajlebeny („Chitinleiste" - Forster 1938, „kräftige chitinisierte Leiste" - Sauter 1968, „smooth, rounded shape of the projection on the inner side of the valva" - Nekrutenko 1975, „vnutrennaja poverhnost valvi s prodolnoy sklerotiziovannoy skladÉS ROKONSÁGA I. 35 koy" - Nekrutenko 1985, „ampullary process" - Bálint és Kertész 1989, „kitinlebernyeg" - Bálint 1990) néhány taxonra jellemző alakjára, s megállapítottam hogy ez alapján is jól elkülönülnek egyes csoportok (3). A nőstények genitáliái is hordoznak specifikus bélyegeket; de sajnos, mivel ebből a szempontból egyelőre nem tudtam az összes taxont megvizsgálni, erről nem számolok be jelen munkámban. Az alábbi dolgozat a/jy/ao/z-csoporton végzett kutatásaim egy részének összefoglalása, amely egy korábbi cikk lényegesen átdolgozott és kibővített változatának is tekinthető (Bálint és Kertész 1989). Abban áttekintést adtunk a /jy/aow-csoportról és felvázoltuk megoldásra váró problémáit. Itt nem vállalkozhattam a teljes revízió (részletes taxonómiatörténet, típuskijelölések, szinonímiák felsorolása, megvizsgált anyagok és a különböző alkalmazott módszerek ismertetése stb.) közlésére, főként helyszűke miatt. Csupán annyit tehetek, hogy fölvázolom a #y/ű0Az-csoport verticiliumát: ismertetem az egyes ágakat morfológiailag, kitérek biológiájukra, hogy átfogó képet adjak a Plebejides-alnemről Múltbéli nevezéktani kutatások 1832-től 1840-ig Fischer von Waldheim (1832) az, aki „Lycaena Pylaon" néven a délorosz sztyeppvidéken lévő Szarepta (ma: Krasznoarmejszk) környékéről legelsőnek írja le a csoport egyik taxonját. , Három évvel később Frivaldszky (1835) az általa finanszírozott első balkáni expedíció anyagában talál egy új boglárkalepkefajt, amelynek a „Sephir-boglárka. Lycaena sephirus Frivald." nevet adja. Két évvel később egy német nyelvterületen megjelenő folyóiratban is közli balkáni expedíciójának eredményeit (Frivaldszky 1837). Itt az előbb említett, általa leírt faj nevét „Lycaena cephirus"-nak olvashatjuk. Rambur (1839) a spanyolországi Andalúzia faunáját kutatva több új lepkefajt is fölfedez, többek között a pylaon és a sephirus közeli rokonát, a „Polyommatus Hespericus"-t is. Leírásában az új fajt az „Agestor"-hoz (= P. dorylas (Denis et Schiffermüller, 1775) hasonlítja és megjegyzi, hogy a hespericus fonákja hasonlít azokhoz (3) Forster /jy/ao/í-revíziójában (Forster 1938) már felhívja a figyelmet erre a képződményre („Anatomisch hinsichtlich der Bildung des d* Kopulationsapparates ist zwischen des Rassen keine wesentliche Verschiedenheit festzustellen. Leidiglich eine Chitinleiste an der Innensite der Valven zeigt je nach der Rasse bzw. Rassengruppe verschiedene Ausbildung." - i.m. 217.0.), de nem tartja elég meggyőző bélyegnek, bár a martini és г. pylaon elkülönítésekor fontos karakterisztikumként említi („Im Bau des d" Kopulationsapparates sind geringfügige Unterschiede gegenüber pylaon festzustellen, besonders in der Bildung der Chitinleiste an der Innenseite der Valven" i.m. 417.0.). Nekrutenko (1975) két „pylaon "-alfajának leírásakor megjegyzi, hogy a tarajlebenyek különböznek. Egyik leírt taxonja sephirus (ssp. abchasicus), a másik turcmenicus (ssp. albertii) alfaj.