Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.
34 BÁLINT ZSOLT fejlődése mondhatnánk befejeződött. Verticilium ágainak sorsát a belső elfáradás (kiöregedés), illetve a megújulásra való képesség mértéke határozza meg: menynyire képes fölvenni a versenyt egy-egy ág a környezeti viszonyokkal és mennyire tud önmagát is megtermékenyítve újabb hajtásokat hozni. Lényegében tehát ez a legyező tapogatózik előre, keresi a járható utakat, s amelyik ágon megtalálta, rügyezni kezd, lehetőséget adva egy újabb filum megszületésének, amely esetleg újból elágazik és szétterül a másik fölött. . A növekedéssel és szétágazással egy időben érvényesül a szétszóródás és a kipusztulás iránya is. Ritkulnak a legyező ágai, egyes közbülső alakok eltűnnek, vagy még a kezdeti szinteken egymásba olvadnak. A fejlődés folyamán a mozgásban lévő dolgok eltűnnek látómezőnkről, a fiatal filum kezdeti alakjai kipusztulnak s vizsgálódásainkkor a mesterségesen statikussá alakított képben mindig kisebb-nagyobb távolságban lévő szinteket különböztetünk meg, amelyek között számos közbülső emelet hiányzik. Ilyen statikus állapot a következőkben fölvázolt Plebejides-kép. Egy leszakadt és önállóvá fejlődött filum verticiliumát festi elénk, úgy, ahogy kutató szemeinkkel látjuk. Kirajzolódik előttünk az élet egyik vonala, kibontakozása és divergenciája (szétválása), különös ritmus szerint való kitágulása és összehúzódása (1), állandó változása (2). Statikus és erőszakosan mesterséges voltát érzékeljük, nemcsak azon át, hogy a zoológiai nevezéktan érvényes rendszertani keretei közé egy-egy hajtást, levelet nem tudunk megnevezni és ábrázolni, hanem mert nem látjuk az előttünk kirajzolódó verticilium finom ágainak jövőjét sem - melyik hal el, melyik rügyezik ki és borul virágba? Mindenesetre vizsgálódásaink eredményeképp megállapíthatunk egyfajta, a csoport fejlődésére és talán jövőjére is jellemző tendenciát: szétszóródás, a verticilium ágainak lemeztelenedése, eltűnés. De a megmaradtakban még mindenütt ott rejtőzködik a friss rügy, a fiatal hajtás reménye. Ez felelősséggel tölt el bennünket. S ha erről teljesen megbizonyosodunk, jelen tanulmány már elérte célját. Köszönetnyilvánítások A csoporttal több éve foglalkozom. Ez alatt feleségem Anna, külföldi tanulmányutaimon, kinn a terepen és a kézirat elkészítése közben mindig segítségemre volt és a legnagyobb türelmet tanúsította irántam. Nélküle nem készülhetett volna el ez a dolgozat sem. ф „így tehát az élet minden vonala, éppen kibontakozásának ritmusa szerint hol összehúzódik, hol kitágul. „Csomók" és „hasadások" füzére, keskeny szárak és szétterülő levelek sorozata." (Chardin 1980, p. 150.). A különböző kifejezéseket, mint pl. filum, kocsány, nyaláb, verticilium stb. chardini értelemben alkalmazom. (2) „Ewiges ist nicht auf Erden als der Wandel, als die Flucht." (Hesse 1977, p. 622.). A pylaon és rokonainak kapcsán számos kérdésben és kérésben kaptam valamilyen úton-módon segítséget a következő külföldi barátoktól, kollégáktól és ismerősöktől. Önzetlen és sokszor áldozatos segítségükért ez úton is szeretném kifejezni hálámat: Mrs. Pamela Gilbert (London, Anglia), Mr. Campbell R. Smith Dr. (London, Anglia), Frau Eva Vartian és Herr Martin Lodl Di. (Bécs, Ausztria), Mr. Julis Ganev Dr. (Szófia, Bulgária), Mr. Ronny Leestmans (Vilvoorde, Belgium), Mr. Torben Larsen Dr. (Kastrup, Dánia) Mr. Jacques Pierre Dr. (Párizs, Franciaország), Frère Luc (Taizé, Franciaország), Mr. Harry van Oorschot Dr. (Amszterdam, Hollandia), Mr. Zdravko Lorkovic Prof. Dr. (Zágráb, Jugoszlávia), Mr. Abdelaziz Mokhles Dr. (Rabat, Marokkó), Herr H. J. Hanneman Prof. Dr. (Berlin, NDK), Herr Wolfgang Dierl Dr. és Herr Ernst Lehmann (München, NSZK), Herr Wolfgang Eckweiler Dr. (Frankfurt, a. M., NSZK), Herr Ulf Eitschberger Dr. (Marktleuthen, NSZK), Herr Günther Junge (Schriesheim-Altenbach, NSZK), Herr Otakar Kudrna Dr. (Bad Neustadt, NSZK), Herr Dieter Müting Dr. Prof (Bad Kissingen, NSZK) Herr Klaus D. Rose, Prof. Dr. (Mainz-Bretzenheim, NSZK), Herr Klaus G. Schurian Dr. (Kelkheim, NSZK), P. Sigbert Wagener Dr. (Bocholt, NSZK), Mr. Emilio Balletto Prof. Dr. (Torino, Olaszország), Mrs. Sarah Mascherini (Firenze, Olaszország), Mr. Fidel Fernandez -Rubio Prof. Dr. (Madrid, Spanyolország), Mr. Miguel L. Munguira Dr. (Madrid, Spanyolország), Mr. Emmanuel de Bros (Binningen, Svájc), Mr. Ladislaus Reser-Rézbányai Dr. (Luzern, Svájc), Herr Willi Sauter Vroî. Dr. (Zürich, Svájc), Mr. Eric von Mentzer (Täby, Svédország), Mr. Jury P. Korshunov Dr. (Novoszibirszk, Szovjetunió), Mr. Vladimir Lukhtanov, Dr. (Leningrád, Szovjetunió), Mr. Jury P. Nekrutenko Dr. (Kijev, Szovjetunió). Külön köszönetemet kell kifejeznem magyar kollégáimnak, akiktől ugyancsak megkaptam a legmeszszebbremenő segítséget: Ács Eszter Dr. (Budapest), Kovács Sándor Dr. (Sepsiszentgyörgy-Sfintu Gheorghe, Románia), Németh Ferenc Dr. (Budapest), Peregovits László (Budapest), Rákosy László Dr. (Kolozsvár - Cluj Napoca, Románia), Ronkay László Dr. (Budapest), Székely Levente Dr. (Szépfalucska - Frumo§ica, Románia), Uherkovich Ákos Dr. (Pécs), Varga Zoltán Prof. Dr. (Debrecen), Vojnits András Dr. (Budapest). Az MTA Soros-alapítványa ösztöndíj-támogatásával járult hozzá munkám eredményességéhez. Bevezető Forster /?v/űOH-revíziója (Forster 1938) nyomán általánosan elfogadott lett, hogy számos korábban önálló fajként leírt taxon (pl. allardi (Oberthür, 1874), hespericus (Rambur, 1839), trappi (Verity, 1927)=lycidas Trapp, 1863) csupán a Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) alfaja (Beuret 1961, Higgins 1975 stb.). Az irodalomban ennek ellenére több helyütt is olvashatunk arról, hogy Forster revíziója nem ad megnyug-