Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)
Néprajztudomány - Kiss Z. Géza: Ormánsági tűzkárjelentések a néptudomány kutatás szolgálatában (Drávacsehi, 1814.)
ORMÁNSÁGI TŰZKÁR JELENTÉSEK 191 nyi ládával együtt ugyanis a tűz martaléka lett 3 gyolcs kebel, 5 asszonyi gyolcs váll, egy „selmes" előkötény, 3 pamukos kötény, 3 váll és 3 kebel finom lenvászonból, 5 durvább kender kebel és 4 kender váll, 2 új lepedő és 9 zsák." A textíliákra vonatkozó adatokból egyértelműen meg lehet állapítani, hogy tart még я fehér szín és a házi vászon hegemóniája, de itt is, ott is felbukkannak már a manufaktúra ipar jobb minőségű, vagy színes anyagai. Ezekből a modern termékekből különösen nagy választék gyűlt össze Győr Mátéék eladó lányának hozományában. A ruhafélék nagyon részletes felsorolásában többek között 6 pár új gyolcs kebéllel — és vállal, 6 új, bolti előruhával (kötény), 8 új, bolti ruhával (ennek nem derült ki a rendeltetése), 2 kivarrott selyem pruszlik, kai, 2 új asszonyi kisbundával, 6 selyem keszkenővel, 3 tarka keszkenővel és 2 patyolat keszkenővel találkozunk. Az új kendők, festett kötények, „selem" kendők azonban másutt is jelzik a divat kezdődő átstrukturálódását. Ha valaki szereti a tárgyi néprajzot, ennek az egyetlen iratnak a segítségével is alapos ismereteket szerezhet a különböző tároló edényekről: boros-, ecetes-, káposztás-, lisztes-, pálinkás stb. hordókról, a gabonaféléket tartalmazó, vesszőből font kasokról, a nyugati Ormánságban puttonynak nevezett, üreges fatörzsből készült buducokról, a ritkábban előforduló deszka hombárokról, a vesszőből vagy zsúpszalmából kötött nagyméretű, tároló kosarakról, a különféle csutorákról és üvegekről, stb. Ezúttal is az teszi izgalmassá a forrás tanulmányozását, hogy itt ,,in situ" találjuk ezeket az edényeket, s gondos kezek azt is tudatják velünk, hogy tavaszkezdetkor mennyi volt még bennük az adott terményekből. .. Nagyszerűen szolgálhatják a tűzkár jelentések a népi táplálkozás forrásainak, az egyes nyersanyagok feldolgozásának tanulmányozását is. Mind a tíz padláson találkozunk kevesebb, vagy több disznóhússal, töltelékfélével, zsiradékkal. Győr Ferencék padlásán például két disznónak szalonnája, ,,. , . mely is másfél mázsára (és 60 forintra) számláltathatik" — esett martalékául a tűznek, s vele együtt 6 sódar, 10 disznóláb, 2 orja, 1 disznófej, 1 oldalas, valamint 15 font háj. A megközelítően komplett felsorolást másutt kiegészíthetjük 1—2 oldalassal, 8—10 bokor kolbásszal, de a „bokor" mértékegységnek pontosabb adatát nem sikerült találnom. Itt bizonyítottnak tűnik, hogy a főzéshez zsírozónak első sorban füstölt szalonnát használtak, mert „olvasztott zsír", „olvasztott" háj csak 5—10 iccés fazekakban található. Az olvasztott zsírral rendszerint a sült tésztákat, vagy a pirítóst „nemesítették" meg. Az is figyelemre méltó, hogy a padlástérben, a füstölthúsok közelében lehetett megtalálni azok elmaradhatatlan kísérőit: a 3—7 nyolcada (à 16 liter) borsónak nevezett babot, 1—2 nyolcada lencsét. Az ugyancsak füstölthússal ízesített savanyú káposztának és kukoricalisztnek lent volt a helye a konyhában, vagy a kamrában. A tartalmi kérdések után foglalkoznunk kell még az elöljárók által megállapított becsértékkel is. Megítélésüknél gondolnunk kell az adóelengedést remélő emberek természetes értéknövelő szándékára, amelyet azonban tapasztalatunk szerint rendszerint kiegyenlít az ügyintézők tisztessége. Az utóbbi bizonyítja, hogy az itt szereplő becsárakkal találkozunk a többi vagyoni összeírásban, sőt az ismert „Kótya-vetye" lajstromok eladási rovataiban is. Ezek az árak — mutatis— mutandis — a korabeli Ormánság értékrendjét tárják elénk, s talán a részleteknél is fontosabb a vásárolt áruk és a bevezetésre kerülő új technológiák felértékelése, amely már ekkor elmarasztalja a hagyományos civilizációt. A szakirodalomból ismert tűzkár jegyzékek közlői 8 velünk egyetértésben hangsúlyozzák, hogy a felmérések gyakori adatgazdagsága sok, hasznos segítséget adhat a paraszti — és mezővárosi társadalom rekonstruálásához. A közölt forrás és a hivatkozott tűzkár jegyzékek az MTA—Soros Alapítvány támogatásával összeállított gyűjteményből származnak. 7 A korabeli menyasszony elképzelhetetlen láda, vagy szökröny nélkül. Az ormánsági kelengyebútorhoz K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai. Bp. 1972. 44—45. Díszítéséhez Arnhold Nándor: Szökröny. Janus Pannonius Múzeum Adattára I. 287. — Ormánsági funkciójához és tartalmához: Kiss Géza, 1937. 36—38. 8 Zólyomi József: Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. ,sz. első feléből. Nógrádi Múzeumok Évkönyve. Balassagyarmat, 1975. 169— 179. — Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben. A Makói Múzeum Füzetei. 33. 1983. — Kapiller Imre: Sümegi tűzvész 1779ben. Zalai Gyűjtemény 28. Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1988. 63 —76.
