Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
222 ZENTAI TÜNDE gyeztek föl. 153 A múlt század közepén már rendszeres a fenyő épületfa és deszkakereskedelem Stájerországgal a Dráván és Szlovákiával a dunai vízi úton. Somogyban, Baranyában számos helyi vízi gatter (fűrészmalom) működik, némelyike a 18. századtól. 154 Évszámos mestergerendájú „faházak" a régióban csak a 19. század második harmadától maradtak fenn, nagy részükben a szobák mennyezete már fény ődeszkás. Meg kell itt említenünk az olcsóbb és egyszerűbb kivitelű nádfödémet, amelynek a Dél-Dunántúl keleti, alföldi területein van hagyománya. Előfordulásáról a Sárközből és a Mezőföldről tudunk. 155 Készítése a Nagy Alföldről ismert módon történt. A keresztgerendákra 8— 10 cm vastagon nádat terítettek, és ezt alulfölül besározták. 156 A Mezőföldön dorongfödém is készült, mégpedig úgy, hogy a padlásgerendákra egymás mellé sűrűn dorongokat fektettek, náddal leterítették, majd két oldalról sárral betapasztották. 157 A fentieknél újabb keletű, de igen számottevő a szalmapólyás födém. A terület keleti oldalán mindenütt előfordul, de Somogyban is meghonosodott. A szilárdfalú építkezés jellemzője. Elterjesztésében a szájhagyomány és az írott források szerint jelentős szerepet játszottak a hazai németek és az uradalmak. Első említésével a kaposfői uradalmi összeírásában találkozunk. 1816-ban Újfaluban az egyik lóistálló „sváb stoccatorral van bé csinálva". 158 A sellyei Békás puszta kiépítésekor 1836-ban 12 lakó- és gazdasági épületet emeltek, a tervek szerint, valamennyit Wikkelíás födémmel. 159 Ugyanebben az évben Alsónyéken (Tolna m.) iskolát építenek, és az egyházi számadáskönyvbe bejegyzik, hogy: „Az Oskolát vickliző németeknek" mennyit fizettek. 160 Parasztházak födémeként a múlt század közepén tűnik szemünkbe. Somogy megyei elterjedéséről Csorba József számol be, miszerint: ,,A' padlás ...igen sokaknál vékonyabb, hasogatott, sorba rakott szalmás gyúrt sárral összetekert fák — (Widelboden), aztán simán bekenve, bemeszelve a' stukkatort képezik." 161 Ugyanebből az időből Baranyából a Zengőaljáról ismerünk szalmapólyás mennyezetű házakat. 162 A Sárközben az 1870-es években terjed el. Készítését Öcsény153 TML. Tolna vm. Törvényszéki iratai. Causae Criminales. L. u. „iii" 1126. m Haas Mihály 1845. 83., Hölbling Miksa 1845. 103., Csorba József 1857. 42., Dohai András 1983. 143. Takács Lajos 1978. 105. Móró Mária Anna 1982. 227. 155 Csalogovits József 1935. 5., Kücsán József 1979. 314. m Sztrinkó József 1987. 78. ben a következőképpen mondták el: A gerenda két oldalába a földön keskeny hornyot véstek. Majd kifaragták a gerendaközöknek megfelelő hosszúságú karókat. Fűzfából szerették csinálni, mert az jól hasadt, és könnyű volt megmunkálni. Ezután híg anyagos sarat készítettek. Egy asztalra leterítették a szalmát, ráÖntötték a sarat, majd a sárral átitatott szalmát a karóra csavarták. Általában zsúpot használtak, de mivel a rozs szára merev, nehéz föltekerni, gyakran a lágyabb zabszalmát választották. A zabszalma hátránya viszont, hogy rövidebb szálú, mint a rozs. A viklizés két emberes munka volt. Egyikük a gerendába bepróbált viklifákat szedte le, és adta a szalmapólya készítőnek, majd a kész tekercseket sorban visszarakta a megfelelő helyre. Végül alul-fölül polyvás sárral simították és tapasztották. 163 Viklis födém még a II. világháború után is készült. Kedvelték, mert olcsóbb volt, mint a deszkafödémek, és ugyanúgy nézett ki, mint a századforduló óta divatossá vált igényesebb, alul-felül borított, stukatúrozott síkmennyezet. Az utóbbi a Sárközben már az 1880-as években erőteljesen terjedt, az I. világháború után pedig lassan általánossá vált az egész Dél-Dunántúlon. A boltozat a dél-dunántúli parasztházak szobáit nem jellemezte. Boltozattal csak a szabadkémények épültek a 18. századtól kezdődően, valamint a 19. századtól a tornácok és a ház alatti pincék. 164 A dél-dunántúli lakóházak tetőszerkezetének meghatározó vonásait a következőképpen súlypontozhatjuk: I. — A legegyszerűbb és valószínűleg legrégibb tetőszerkezet az ágasfás-szelemenes, amely a Dél-Dunántúlon az Árpádkortól kimutatható. Néprajzi adataink viszonylag szűkkörű előfordulását regisztrálják Tolna megyében, a Duna és a Balaton partján. — A szelemenes tető Ausztria és Szlovénia felé kapcsolódó változata, az ollószáras, sokkal elterjedtebb. A 19. században általános a terület északi felén. A szarufás tetőváz az épületfa kimutatások szerint a középkor végén, a 18. században jelen van a régió déli részén. A 19. szá157 Kücsán József 1979. 311. 158 BML idézett kaposfői összeírás. lr,!) BML. BMUL. Bólyi uradalom iratai 150. doboz. m Balázs Kovács Sándor 1982. 343. ^Csorba József 1857. 87. m Zentai Tünde 1984. 216. m:] Ódor Sándor elbeszélése, szül.: 1907. Sgy. 1986. 104 A szabadkémények elterjedéséről részletesen : Zentai Tünde 1987.
