Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
A DÉL-DUNÁNTÜLI PARASZTHÁZ 211 detleges szarufákat, ha nem horgas véggel akasztják a szelemenre, végeiket villásan behasítják, és egymásba eresztik, így azok — fölidézve a szó eredeti finnugor jelentését — szarvat alkotnak. Ezt a fajta szarukötést Ebner Sándor régi zselici épületeken figyelte meg. 26 Az általa leírt szalufák egyszerű ágas-bogas dorongfák, amelyek azonban szarufás tetővázt alkotnak. Zselic ugyanis már a Dél-Dunántúl déli Övezetéhez tartozik, ahol nincs emléke az ollószáras háztetőnek. Baranyában a 18. századi forrásokból is hiányzik mind a szelemen, mind az ágas vagy akár a rag említése is. A siklósi uradalom jobbágyoknak juttatott épületfa kimutatásában az 1780-as évek elején például csak mestergerenda, vórószál, körösztgerenda, szalufa és léczek szerepelnek. 27 Szarufás tetőváz A szarufás tető lényege, hogy a szarufák itt önállóan alkotják a tetővázat. Két alapvető megoldása létezik. Régiesebb formájában a szarufák bevágással (fészkes vagy horgas lapolással) koszorúgerendára támaszkodnak, s végük, farkuk 28 50—70 centivel azon túlnyúlik. Ez az ún. csüngőszarufás v. Ormánságban akasztószarufásnák is mondott tető elsősorban a hagyományos faépítkezés jellemzője. Használata a 19. század második feléig jellemzi a házépítést. Valamennyi zsúpos, favázas házunk ilyen a régióban. Fejlettebb ácstechnika eredménye a támasztott szarufa, melynek végeit a keresztgerendákba csapolják be. A szilárdfalú épületek általánossá válásával a 19. század folyamán ez a megoldás honosodik meg. Baranyában és Tolnában a múlt század közepéről fönnmaradt vályogházak jelentős hányada így készült, a századforduló idején pedig már uralkodó fölényt élvez. Mindkét változat esetében általános a szarupárok egymáshoz kötése kakasülővel, amit a Mura mentén kakaspántnak hívnak. 29 A favázas épületek csüngőszarufás teteje hagyományosan többnyire hasított keményfából, szegényesebb körülmények között hársfából, égerfából, szilfából, gyertyánból készült. A támasztott szarufa anyaga általában fenyő fűrészáru. Erről írja Csorba József 1857-^ben Somogy ból, hogy „... szebb épületekre rendesen fenyőfát szoktak használni.. ." 30 A 19. század26 Ebner Sándor 1931. 92. 27 Extractus. Azon Épület Fának, melly ab A 780 nsq ad Anno 783. az M. Uraság részérül az Jobbágyoknak Szükségére gratis adatott,... BML Úriszéki iratok, Siklós 1780—1783. 5. 28 Kiss Géza 1937. 27. 29 Kerecsényi Edit 1983. 142. ban „fenyő szálokat, deszkákat, léczeket, zsindelyt, ..." a stájerek hoznak le a Dráván, a gömöri és trencséni szlovákok pedig a Dunán. 31 Lerakataikat végig meg lehetett találni a folyómenti nagyobb településeken, Barcstól Eszéken, Mohácson át Dunaföldvárig, de a kisebb falvakban is megálltak portékáikat árulni. Az ormánsági öregek még emlékeznek a drávai kránicokra, akik /oZí/ócaikon Stájerországból úsztatták le a deszkát, gerendát. 32 A dél-mezőföldiek a tetőgerendának való „tótországi fenyőt" Simontornyán szerezték be. 33 A néprajzi kutatások során megismert szarufás fedeleken már általában az ács kezenyomát látjuk. Ebből gyakran arra következtetnek, hogy a szarufás tetőváz késői fejlemény a népi építkezésben. Valójában bizonyosak csak abban lehetünk, hogy a szarufás megoldás a 19. század második felétől elterjed a szelemenes tetők területén is, és azokat fölváltja. A Dél-Dunántúl északi felén ez a folyamat az 1880-as évektől érzékelhető. Zala egyes részein, Nyugat-Tolnában az 1880—90-es években, Belső-Somogyban a század végén, a legtöbb helyen azonban az ollóágas ül. ágasfás tetőszerkezet az 1910-es évek táján adja át helyét a szarufásnak. A szarufás tető magyarországi elterjedésének középkori története még földerítésre vár, nem kizárt azonban, hogy az alsó Dél-Dunántúlon a talpgerendás falszerkezet kialakulásakor már jelen volt. Székes tető A szarufás tető fejlettebb változata a székes tető. Térhódítása az ácsmesterek tevékenységéhez és a tervezett épületek terjedéséhez köthető. Kialakulásának egyik szála valószínűleg az ollóágas tetőváznál kereshető. Legnagyobb számban a Dél-Dunántúl keleti oldalán fordul elő, főleg Baranyában. Nagyobb mértékű előretörése az I. világháború utáni éveket jellemzi, de a gazdagabb vidékeken, és módos parasztoknál már a múlt század derekán föltűnik. (Zengővárkony, Öcsény stb. 34 ) A szelemenes tető elterjedési területén egyes helyeken közvetlenül a széklábas tető követte a hagyományos formát. Ez tapasztalható Zala megye déli és keleti oldalán. Tornyiszentmiklóson az ollulábák helyett stájer ácsok kezdtek székes tetőket építe™ Csorba József 1857. 67. 31 Hölbling Miksa 1845. 103., Haas Mihály 1845. 83., Csorba József 1857. 42, 67. 32 Jelentése tutajos, Kovács Sándor 1956. 33 Kücsán József 1979. 309. Vl Zentai Tünde 1984. 217, Zentai Tünde—Sabján Tibor 1984. 185.
