Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A dél-dunántúli parasztházak tetőszerkezete
212 ZENTAI TÜNDE ni a 19. század végén. 35 Hasonló volt a fejlődés menete a Tolna megyei Miszlán és Göllén. A székestető lényege, hogy a szarufákat középen oldalszelemenek erősítik, amelyeket általában minden negyedik födémgerenda fölött oszlopok tartanak. Leggyakoribb változata az állószékes tető, melynek tartóoszlopai függőlegesek. A tartópilléreket ez esetben vízszintes gerenda is összeköti. A függőleges elem neve székoszlop vagy a faház terminológiájából átvett szögláb (Győrén, Baranya m.). A kötőgerendát mellszorítónak is nevezik (Cun, Baranya m.). A székoszlopot fölül többnyire két ferdetámasszal, könyökkel rögzítik az oldalszelemenhez. Az egész kötésrendszer neve a Sárközben szarkaláb. 36 Siklós környékén, a Sárközben és Zselicben előfordul a fekvőszékes tető is, ennek székoszlopai párhuzamosak a tetősíkkal. Baranya északkeleti részén néhány faluban számottevő a dőltszékes fedélszék és annak bakducos változata (Romonya, Szebeny, Zengővárkony). A dúcok, szöglábak a födémgerendák közepére irányítják a tető nyomását, mivel derékszögben támasztják az oldalszelemeneket. Ez a szerkezet közvetlenül a városi vagy uradalmi építőirodák terveiből származtatható. 37 Tetőforma A tetőváz többé-kevésbé meghatározza a tető alakját, és a tetővégek lezárását. Az ágasfás szelemenes tető legtöbbször oromfalakkal zárul. Csonkakonttyal megoldott ágasfás tetőt csak a Balaton partról ismerünk. 38 Tolnában a szelementartó ágas oromfallal társul, de a kétsikú nyeregtető jellemzi az ollóágas házakat is a Mezőföldtől le egész a Sárköz aljáig. A régi épületeken ez a házeleje tapasztott sövényfonás, vertfal esetén leggyakrabban vályogberakás, amit legtöbb helyen tűzfalnak hívnak. Háromszögű oromfalakat találunk szinte végig a somogy-tolnai határszélen, és Külső-Somogy nagy részén, itt általában csúcs/aZnak nevezik. A 19. században elterjedt volt Baranya keleti felén a szarufás tető lezárásaként. A tűzfal mellett helyenként üstökfal (Romonya), süldők (Szebény) a neve, a tolnai határon (Győrén) ZcibZifaZnak mondják. 30 A múlt században a szlavóniai magyar falvakban is gyakoriak, nem ritkán deszkázva. Az ollószáras és szarufás tetőszerkezet meg a tetőforma között nincs szabályos össze35 Kisbán Eszter 1959, MNA. 36 Öcsény, sgy. SZNMAD 63. 37 Ezt látjuk többek között egy kaposvári molnárlakás 1864-ben készített tervén. BML. Pécs vár adi uradalom iratai: tervek. 38 Jankó János 1902. 188. 39 MNA, Zentai János és Füzes Endre. 40 Csökölyből az egyiket az országos szabadtéri függés. Mint láttuk, mindegyik előfordul háromszögű oromfallal is. Ezeknek a tetővázaknak a régi formája azonban, — elsősorban a faépítkezésű területeken — lekontyolt. A mindkét végén csapott, ún. faros vagy farazatos tető egykor bizonyára gyakoribb volt annál, mint amire a múlt századi épületek alapján következtetni tudunk. Ügy tűnik a 19. században átadta helyét az elől csonkakontyolt formának. A teljesen lekontyolt tetőszerkezetet mi már csak Belső-Somogyban tanulmányozhattuk az 1970-es években. Csökölyben és Kisbajomban még állt egy-két ilyen ház. 40 A csökölyiek szarufásak, a kisbajomi ollóágas fedelű volt. A századfordulón Zala megye déli részén és Göcsejben még nem volt ritka a lekontyolt tető. 41 A 20. század elejéről a szlavóniai magyar falvakból is több fénykép és rajz örökítette meg. 42 Mindezek azonban csak emlékei a régi gyakorlatnak. Somogyról szólván Baksay Sándor már az 1800-as évek végén régimódinak írja le, és a tetők fejlődésében a kontyos tető — üstökös tető (fél kontyos) — mai típus (oromfalas) egymásutániságát vázolja föl. 43 A félig lekontyolt, a szakirodalomban с s о n kakontyoltnak nevezett tető a Dél-Dunántúl faépítkezési területein mindenütt előfordult, az ágasfás vidékek kivételével. Az évszámos házak tanúsága szerint az 1830-as évektől számuk egyre szaporodik, az 50—60-as években a népművészet fölvirágzásával készítésük általános divattá válik. Ekkortól ritkul az egyszerű fonott orom, a konty alatti oromrészt fenyőfával bedeszkázzák, festéssel, faragással, fűrészelt áttöréssel díszítik. A hátsó tetővég ugyanakkor megmarad „leeresztett" formájában. A csonkakontyot Somogyban és Baranyában leggyakrabban üstöknek, csapott tetőnek nevezik. Ormánságban 44 ormány, ott az üstök a vértelek neve,, egyes dél-zalai falvakban ZcuZának 45 hívják. A csonkakontyolt tető sok baranyai és somogyi faluban kedvelt és gyakori megoldás, a szilárdfalú, sőt a cserepes épületek körében is. A Dráva mentén és a Zengő alján az 1840-es évektől a típustervek alapján emelt házakon láthatjuk. Külön említjük meg a háromszögű oromfalak egy csoportját, amely fachwerk technikával készült. Tolna és Baranya keleti felén helyenként az átlagosnál magasabb tető két vége favázas szerkezetű. Egyik legszebb példáját Fényes Elek örökítette meg 1858-ból Bonyhádról. 46 Ismúzeumba, Szentendrére, a Kisbajomban lévőt pedig a szennai falumúzeumba telepítettük át. 41 Gönczi Ferenc 1914. 415., Tóth János 1965. 26, 30 y MNA. ^Garay Ákos 1911. 223. 43 Baksay Sándor 1896. 202. ^Kiss Géza 1937. 29. 45 Rigyác, Égető Melinda 1965, MNA.
