Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Kisdobsza nagylepkefaunája (Lepidoptera)

KISDOBSZA NAGYLEPKEFAUNÁJA 79 elterjedési alapmunka (Kovács, 1953, 1956). Némelyik faj még ebben sem szerepelt, mivel akkor egyetlen hazai bizonyítópéldánya sem volt. Kitűnt, hogy legtöbbjük a Dél- és Nyugat-Dunántúl hasonló ökológiai adottságú vidékein elterjedt, sőt némelyikük — Furcula bicuspis Bkh., Apatele alni L., Apatele cuspis Hbn., Endromis versicolora L. gyakori is lehet megfelelő környezetiben. Különösen a Dráva mentén —• Komlósdon (Uherkovich 1978a), Gilvánfán (Uherkovich 1977) vagy a közeli Barcsi tájvédelmi körzetben (Uherkovich 1978b, 1981b, 1983) — nagyon hasonló a fauna összetétele. Nincs nagy különbség a Zselic egyes részeihez képest sem (Uherkovich 1981c). Ha az ország szinte ellenkező pólusán fekvő gyertyános-tölgyesek és ligeterdők faunáját hasonlítjuk össze a kisdobszaival (pl. Lónya— Tiszakerecseny, Varga Z. gyűjtései és szóbeli közlése alapján), ugyancsak feltűnő hasonlóságot tapasztalunk. Az 5—600 km-es távolság ellenére is mintegy 90—95%-ban megegyezik a fauna. Eltérés csupán annyi van, hogy északkeleten néhány montán faj leereszkedik a síkre (pl. Parasiema plantaginis L.), míg Kisdobszán néhány olyan „Sibylla"-típusú elemet találunk (pl. Herminia tenuialis Rbl.), amelyek eddig még nem fordultak elő északkeleten. Éppen ezért meg kell kockáztatnunk azt az állítást, hogy a Kárpát-medencén belül az egyes terkletek faunája között fennálló különbséget túlnyomórészt az ökológiai különbségek számlájára írhatjuk. A földrajzi (távolság) tényező inkább úgy jelentkezik, hogy az éppen növekvő vagy csökkenő area határai napjainkban mennek keresztül területünkön, és még nem foglalták el végleges helyzetüket (Uherkovich 1984a). Állandósuló klimatikus viszonyok mellett beállhat az egyensúly és a most észlelhető mozgó area-határak — amelyek számos faj esetében igen világosan kirajzolódnák (pl. Perizoma sagittata F., Lygris mellinata F., Leucodonta bicoloria Den. et Schiff, stb.) — m eg állap о dhatnak. Kisdobszai vizsgálatainknak tehát nemcsak az a jelentősége, hogy megismertük egy tipikus — mára már degradálódott — Dráva-síki ligeterdő gazdag lepkeállományát, hanem éppen ezek a vizsgálatok erősítették meg azokat a jellemző Ökológiai-állatföldrajzi egyezéseket is, amelyek az ország e két távoli pontja között fennállnak. 1. táblázat. Fajszám és példányszám családonként, 1976—1986. család faj szám példányszám Nolidae 5 186 Lithosiidae 12 3 507 Arctiidae 9 773 Ctenuchidae 1 2 Notodontidae 27 925 Limantriidae 8 1 139 Thaumatopoeidae 1 120 Noctuidae 193 7 595 Geometridae 181 12 214 Thyatiridae 8 718 Drepanidae 6 296 Lasiocampidae 11 166 Endromididae 1 14 Saturniidae 3 162 Sphingidae 10 122 Hesperiidae 3 Pieridae. 6 Papilionidae 1 Lycaenidae 7 Nymphalidae 14 Satyridae 6 összesen 513 27 939 2. táblázat. Az 1%-nál gyakoribb fajok Kisdobszán, 1976—1986. faj •••••• Lithosia quadra L. Miltochrista miniata Forst. Cyclophora annulata Schulze Alsophila aescularia Den. et. Schiff. Herminia tarsicrinalis Knoch Hydriomena impluviata Den. et Schiff. Hypena proboscidalis L. Cyclophora punctaria L. Perizoma alchemillata L. Orthosia cruda Den. et Schiff Euproctis similis Fuessl. Euphyia biangulata Haw. Eilema sororcula Hufn. Pelosia muscerda Hufn. Euproctis chrysorrhoea L. Eilema griseola Hbn. Boarmia punctinalis Scop. Semiothisa alternaria Hbn. Rivula sericealis Scop. Pseudoips fagana F. Cabera pusaria L. Drymonia dodonea Den. et Schifi Colocasia Coryli L. További 10 faj 200—279 példányban (0,72—1,00%), 40 faj 100—199 példányban (0,36—0,71%). 65 fajnak csak 1—1 példányát fogtuk. példányszám % 1106 3,96 895 3,20 887 3,17 871 3,12 804 2,88 773 2,78 749 2,68 640 2,29 569 2,04 544 1,95 520 1,86 520 1,86 474 1,70 458 1,64 409 1,46 392 1,40 378 1,35 351 1,26 350 1,25 340 1,22 336 1,20 liff. 300 1,07 290 1,04