Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.

302 ROMVÁRY FERENC tétében levő képek sorsáról, állapotáról, az esteleges restaurálási munkákról, a képek elhelyezéséről értesítést nem kaptam. Az időközben lejárt letéti szerződés meghosszabbítását sem kezdeményezték. >fc з|с % 1971. július 10-én újból levélben kértem a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályát, hogy a vállalt restaurálások és konzerválások elvégzése és rugós keretekben való elhelyezésében, ennek érdekében tett folyamatban levő, vagy a közeljövőben teendő intézkedésekről tájékoztasson. A minisztérium 1971. december 1-én kelt levelében közölte döntését, amely szerint restaurálási munkák elvégzésére csak akkor fogja felhívni a Magyar Nemzeti Galéria vezetőjét, ha előzőleg velük a restaurálás minden részletére megállapodást kötök, hogy így a restaurálásra fordított jelentős kiadások mellett bármiféle kártérítési igény alapját kizárja. A döntés alapján felkértem a Magyar Nemzeti Galéria igazgatóságát, hogy a megállapodás létrehozása érdekében szükséges lépéseket tegyük meg. Levelemre választ nem kaptam, sürgetés ellenére, s csak a Művelődésügyi Minisztériumnak írt újabb levél után hívott össze a Magyar Nemzeti Galéria 1972. március 16-ára egy megbeszélést. Ezen a megbeszélésen megállapodtunk, hogy három szakértő: Móré Miklós, Németh Lajos és Illés János leutaznak Székesfehérvárra, ott megszemlélik a Baalbek című képet, majd utána Budapesten a Galéria épületében levő további négy nagyméretű képet és javaslatot tesznek a restaurálás, konzerválási munkák mikéntjére, idejére, a rugósrámákra vonatkozólag pedig a Galéria érintkezésbe lép a római restauráló intézettel, s onnan ajánlatot kér a négy nagyméretű kép rugós rámáinak elkészítésére. A Magyar Nemzeti Galéria 1973 januári levelével küldötte meg a szakértők jelentését, javaslatát, s a Magyar Nemzeti Galériának a Művelődésügyi Minisztériumhoz intézett jelentésének másolatát. Befejezésül még megemlítem a következőket: (1.) Csontváry a felszabadulás utáni első kiállítását a Magyar Kommunista Párt rendezte meg a Bp. IL, Fillér u. 32. sz. székházában. 1945. október 27-től november 10-ig. A külföldről emigrációból hazatért festőművészek: Pór Bertalan, Perlrott Csaba, Ék Sándor stb. lelkesedtek az akkor a Képzőművészeti Főiskola falán és a Fillér utcai kiállításon látott remekművekért. Ellentmondás sem volt a régi tanári kar és az újonnan érkezettek között. Napilapok kritikusai: Kmetty, Ék Sándor stb. a Fillér utcai kiállítás után újságcikkekben, tanulmányokban a legnagyobb lelkesedéssel, elismeréssel emlékeztek meg Csontváry egyedülálló művészetéről. A kiállításon a festményeken és rajzokon kívül Csontváry művészetének jellemzésére a következő feliratot alkalmazták: „Csontváry viszszavonultan, egyedül a művészetnek élt. A jelenségeknek csak egy bizonyos része érdekelte csupán, de azt megrázóan, szuggesztíven, mélyen és őszintén átérezve festette meg. Művészetünkben egyedüli jelenség volt. Messze megelőzte korát expresszivitásával és a természet átélésének közvetlenségével." Csak később, a szocialista realizmusnak az építészet, képzőművészet stb. terén bekövetkezett irányzat(a) változtatta meg ezt az általános lelkesedést. A későbbi külföldi: párizsi, brüsszeli stb. világsikerek csak fokozták a hivatalos tartózkodást, amely dacára az aranyéremmel kitüntetett Csontváry nemzetközi elismerésének, csak a legutóbbi időben változott meg. A nemzetközi művészettörténet idegen nyelveken is megjelent Csontváry ismertetések hatására kiadványokban, cikkekben, élőadások sorozatában — jelentőségét — századunk legnagyobb festőművészei közé emelte. Időközben — sajnos — különösen a nagyméretű festmények, nagyon megrongálódtak. Ezeknek konzerválását és restaurálását tovább halasztani nem lehet, mert ezek (jelenlegi állapota) a művek teljes megsemmisülését fogják eredményezni. ígéretekben bőven volt részünk, itt az ideje, hogy ezeket gyors és eredményes, a művek megmentéséhez szükséges tettek kövessék. Budapest, 1973. november 30-án.