Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.

A CSONTVÁRY-KRÓNIKA FOGALMAZVÁNYA II. 301 felül, s az tett javaslatot a festmények további elhelyezésének módozataira: hőfok, nedvesség­tartalom, megvilágítás stb. 1966. október 20-án újabb levelet írtam a Nemzeti Galériának. Ebben elpanaszoltam, hogy 1964 tavasza óta — ismételt szorgalmazásom el­lenére — a hibás Panaszfal restaurálásán kívül — semmi sem történt. A több mint a két éve elrendelt rugós, mozgó rámák még most sincse­nek felszerelve és a nagyméretű Csontváry ké­pek változatlanul vetemedő farámán lógnak. Elmondottam, hogy a képeket megvizsgáltam és részletesen megírtam tapasztalataimat. 1966. október 26-án a Művelődésügyi Minisz­tériumban tartott értekezleten ismét javasol­tam a restaurálások és konzerválások kérdésé­ben külföldi szakértők meghallgatását, s noha ezt a Nemzeti Galéria restaurátorai ellenezték, a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében jelen volt dr. Liptai 11 főosztályvezető, a szocia­lista baráti országok múzeumai vezetőinek se­gítségét, illetve segítségének igénybevételét lát­ta szükségesnek. 1967. január 7-én a Művelődésügyi Miniszté­riumhoz írt levelemben bejelentettem igénye­met, az állami garancia mellett kölcsönadott Csontváry festményeimnek rendbehozatalára. A Nemzeti Galériának írt hibajegyzék alapján a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosz­tályán 1964. január 20-án tartott értekezleten a meghívott szakértők véleménye alapján, a rész­letezett munkák mielőbbi végrehajtását kértem, így a jegyzőkönyvben felsorolt hét nagyméretű Csontváry kép korszerű, rugós rámával való felszerelését, a Baalbek című Csontváry kép Székesfehérvárról való felhozatalát és méltó helyen való kiállítását. Az 1964. április 1-i jegy­zőkönyvben felsorolt konzerválási és restaurá­lási munkálatok költségkeretének, az anyag és munkaerő szükségletnek már most megállapí­tott határidős, tervszerinti előkészítését, továb­bá korábbi javaslataim figyelembevételét és hogy a tervbevett munkálatok előkészítési munkájában észrevételeimet megtéve részt ve­hessek, és a végrehajtást ellenőrizhessem. Hangsúlyoztam, hogy a Csontváry-gyüjtemé­nyem jövőjének biztosítása érdekében a kül- és belföldi kiállítások során és következtében megrongált festmények rendbehozatalát díj­mentesen kell elvégezniök. 1967. január 10-én a Nemzeti Galéria közölte, hogy az 1964. április 1-i jegyzőkönyvben foglal­takat teljesíteni kívánják, s igyekeznek a meg­felelő fémkereteket biztosítani. 1967. január 16-án a Nemzeti Galériában a Csontváry képek állapotának megvizsgálása tár~ 11 Dr. Liptai Ervin. gyában értekezlet volt. Ezen az állagfelmérésen kívül a bizottság szükségesnek tartotta, hogy egy e célra kijelölt szűkebb szakértői csoport (restaurátor, műtörténész), beható vizsgálat alapján részletes, írásos szakvéleményt készít­sen részben a jelenlegi állapotról, részben a res­taurálásnál követendő, korszerű eljárásokról. A szakértői ténykedés tiszteletdíját a Múzeumi Főosztály finanszírozná. Lerögzítette a bizottság, hogy a jelenlegi vak­rámák a szóbanforgó nagyméretű képek feszí­tésére nem alkalmasak, a korábban nálunk ki­vitelezni próbált rugófeszítésű kísérleti szerke­zeti elem a korábbi egyértelmű vélemény sze­rint nem vált be, ezért a bizottság a körülmé­nyeket mérlegelve javasolta, hogy e téren már nagy gyakorlattal rendelkező olasz intézethez forduljanak a speciális keretek megtervezése, illetve kivitelezése tárgyában. 1967. január 21-én, 1967. január 7-i levelem­re válaszul a Művelődésügyi Minisztérium ér­tesített, hogy a Múzeumi Főosztály minden in­tézkedést megtesz a képek konzerválása és res­taurálása érdekében. Ez az elhatározás az 1964. április 1-i jegyzőkönyvben szereplő összes alko­tásra vonatkozik. 1967. január 27-én a Művelődésügyi Minisz­tériumnak írt levelemben megköszöntem a ki­látásba helyezett intézkedéseket, javasoltam, hogy a restaurálási tervek felülvizsgálatára a drezdai, varsói és prágai múzeumok főrestau­rátorait hívják meg. Rámutattam arra, hogy a Baalbek tekintetében kell a legsürgősebben in­tézkedni, s hangsúlyoztam, hogy a rendbehoza­tal az állam kötelessége. 1967. február 16-án a Nemzeti Galéria ér­tesített, hogy a Művelődésügyi Minisztérium fő­osztálya a költségvetésen kívüli nagyságrendű várható kiadások miatt magához vonta átme­netileg az egész kérdéskomplexum intézését, és velem egyetértésben tett javaslataiknak meg­felelően a vitás kérdések teljes rendezésére tö­rekszik. 1967. március 1-én pedig a Művelődésügyi Minisztérium azt közölte velem, hogy március hó 15-től kezdődő időben bizottsággal vizsgál­tatja meg a tulajdonomban álló festmények ál­lagát és a bizottság javaslatainak megfelelően velem egyetértésben rendelkezik a festmények restaurálásának ügyében, a nagyméretű fest­mény-képek vakkeretének, illetve rugós rámá­jának megterveztetése és elkészítése ügyében intézkedett. Ezt követően került sor az egyes kisebb ké­pek értékcsökkenése miatt indított perre, s ez­zel a Nemzeti Galériával és a Művelődésügyi Minisztériummal a többi kép tekintetében meg­szakadt a kapcsolatom. A Nemzeti Galéria le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom