Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Művészettörténet - Romváry Ferenc: A Csontváry-krónika korai fogalmazványa II.
300 ROMVÁRY FERENC mina és a Panaszfal restaurálási költségeit vállalta, kívánatosnak tartottam a jegyzőkönyv szerint megrongált állapotban visszaérkezett Baalbek és Tátra, valamint a Mária kútja teljes rendbehozását. Az 1963, szeptember 12-i levelemben ismét sürgettem a nagy képeknek helyreállításával kapcsolatos kérdések mielőbbi tisztázását és a munkálatok elvégzését. ífe :sfc з|с Még a brüsszeli kiállítás előtt, 1962 tavaszán közölték velem a Nemzeti Galériában, hogy Csontváry nagy vásznait Székesfehérvárra kívánják levinni és ott kívánják restaurálni és utána kiállítani s a nagy képek Székesfehérváron maradtak volna. Én hozzájárultam a gondolathoz, hogy így a falra kerülő képeket mentsük meg a pusztulástól. A székesfehérvári kiállítás 1963. május 19-én nyílt meg és 1963 szeptember végéig volt nyitva. A székesfehérvári kiállítás nagy sikere arra indította a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy a festmények sürgős budapesti kiállítását kívánja. Az ebben a kérdésben 1963. október 1-én tartott értekezleten kifejeztem aggodalmamat, a festmények állapotára való tekintettel. Aggodalmaimat azzal igyekeztek enyhíteni, hogy a Művelődésügyi Minisztérium biztosított, hogy a képek lebontása és budapesti felszerelése a Nemzeti Galéria restaurátori osztályának ellenőrzése mellett a legnagyobb gondossággal fog történni. A budapesti kiállítás bezárta után pedig, a minisztérium lehetőséget biztosít a képek helyreállításához és az állag biztosításhoz szükséges minden intézkedés megtételére, mielőtt az anyag újból visszakerül Székesfehérvárra. 1963. október 3-án Székesfehérvárott a Nemzeti Galéria szakértői szemlét tartottak a festmények elhelyezésének, szállítási lehetőségeinek, illetőleg a mozgatással járó problémák megvizsgálásának tárgyában. Erre a szemlére engem nem hívtak meg, arról csak évek múlva értesültem, s még később volt módomban a szemléről készült jelentés másolatát megtekinteni. Eszerint a szakértők azt állapították meg, hogy a nagyméretű Csontváry festmények festékrétege nagyon sok helyen sérült, repedezett, a lebontás, a szállítás számtalan veszélyt rejt magában. 1963. november 1-én írt levelében a Nemzeti Galéria kisebb méretű képek kölcsönzését kérte a Szépművészeti Múzeumban rendezendő kiállítás céljaira. Az 1963. november 9-i levelemben ismét rámutattam a képeket fenyegető veszedelmekre, részleteztem a lakásomon levő képek átadásával kapcsolatos feltételeimet, köztük a nagy képek rendbehozatalát, s ezeket a feltételeket a Nemzeti Galéria a levél másolatára tett feljegyzés szerint elfogadta. 1964. január 20-án a Művelődési Minisztériumban újabb értekezlet volt Csontváry képeinek restaurálása és a kiállítás utáni végleges elhelyezése tárgyában. Az értekezlet valamennyi résztvevője aggodalmát fejezte ki a képek állapota miatt és az értekezleten elhangzottak alapján a Művelődésügyi Minisztérium többek között a következő határozatokat hozta: 1. több kép, köztük a most tárgyalt 5 kép (nagy kép) vakrámáit haladéktalanul ki kell cserélni; 2. az új rugós vakrámákkal kapcsolatban a Nemzeti Galéria 1964. június l-ig kidolgozza azok technikai terveit és március l-ig javaslatot tesz, hogy hol rendeljék meg a szükséges alkatrészeket ; 10 3. a bizottság vizsgálja felül a képeket és tegyen javaslatot a restaurálásra 1964. április 10-ig. Az utóbb említett bizottság 1964. április 1-én a budapesti kiállítás bezárása után anélkül, hogy engem értesített volna, a Szépművészeti Múzeumban megvizsgálta a képeket, megállapította a konzerválási és a restaurálási feladatokat, javaslatokat tett a restaurátorok személyére, a restaurálás ellenőrzésére. 1964. június 23-án a Nemzeti Galéria közölte, hogy a képeket a Szépművészeti Múzeumból történő átszállítás után a különleges rugós vakkeretre feszítve tárolná, megfelelő reprezentatív elhelyezésben, eddig azonban nem sikerült kivitelezőt találni. 1964. július 25-én a Művelődésügyi Minisztériumnak írt újabb levelemben panaszoltam, hogy korábbi leveleimre választ nem kaptam, megismétlem, hogy a korábbi szállítások és restaurálások alapján a legnagyobb aggodalomban vagyok, s ezért kértem ismét a konzerválást és restaurálási munkálatok előkészületeinek felülvizsgálására és jóváhagyására nemzetközi szakértői bizottság meghívását. Utaltam arra, hogy a drezdai képtár anyagának restaurálási tervét szovjet, lengyel, csehszlovák, nyugatnémet, holland restaurátorokból álló bizottság vizsgálta 10 1983-ban a pécsi múzeum megbízásából, a minisztérium költségvállalásával ifj. Madarassy Walter, később szabadalmaztatott eljárása alapján a Baalbek és a Mária kútja Názáretben fémkeretes rugós vakrámára került. Egyúttal a JPM két restaurátora, Tarai Teréz és Czakó Ferenc a két képet köröskörül, 40 cm-es szélességben történő dublírozással megerősítette.
