Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

154 BEZERÉDY GYÖZÖ ző falvak pecsétjein találhatók: Babarc, Bakóca, Baksa, Bár, Baranyavár, (Branjin Vrh, Jugoszlávia), Bisse, Bodolya (Podolje, Jugoszlávia), Bodony, Geresd, Gödre, Gyula, Gyűd, Hásságy, Horváthertelend, Hidas, Hosszúhetény, Izsép (Topolja, Jugoszlávia), Jenő (Baranya] enő), Kiscsány, Kisszentmárton, Kistótfalu, Liptód, Lőcs (Luc, Jugoszlávia), Magyarpeterd, Mágocs, Mekényes, Meződ, Nagyhajmás, Harsány, Nagypeterd, Nagytótfalu, Nyomja, Patacs, Pellérd, Drávapiski, Rád, Mecsekszabolcs, Szava, Terehegy, Tésenfa, Kővágótöttös, Turony, Vasas, Vörösmart (Zmajevac, Jugoszlávia) és Cun. E pecsétek egy részén szőlőtő is látható. Ezek egy része karózott, másik részük karózatlan, vagy fára futtatott. Haas Mihály 1845-ben a következőt írta erről: „A falusi nép nem igen törődik a szőlőkaróval. A magyar és horvát görögök módjára alant hagyja többnyire még a fejér tőkét is, a német ellenben a rómaiakat követve magasra, vagyis lugasnak ereszti föl."

8 Valóban a német falvak pecsétjein karózott a szőlőtő (Geresd, Gödre, Bár, Nagyhajmás), a magyar és horvát falvakén [Horváthertelend, Kisszentmárton, Izsép (Topolja, Jugoszlávia), Nagytótfalu, Rád] a szőlő karózatlan. Tésenfa pecsétjén fára futtatott szőlő látható. A szőlőműveléshez kapcsolódik a gyümölcstermesztés is. A pecséteken gyakoriak a fák, ezekről azonban — kevés kivételtől eltekintve — alig lehet elmondani azt, hogy bizonyíthatóan gyümölcsfák lennének. Talán csak Baranyabán pecsétképében lévő fák, valamint a szőlőkkel kapcsolatban már említett Tésenfa és Szaporca pecsétképében lévő fák lehetnek gyümölcsfák. A paraszti munka másik sarkalatos része az állattenyésztés. Ennek ábrázolása azonban szinte megoldhatatlan feladatot jelent a typariumot véső mester számára; éppen ezért alig találunk olyan pecsétet, melynek pecsétképe kapcsolatba hozható az állattenyésztéssel. Ilyennek számíthatók pl. Mozsgó pecsétjében látható makkok, vagy Oroszlónál maga a ló (ami egyúttal beszélő pecsét is) és Somogyszentlászló (1950-től Baranya megye) pecsétjében az ágaskodó ló, esetleg az eke elé fogott ökrök, mint Kácsfalunál és Somogy hatvannál. Baranyabán 1845-ben készült pecsétjében a falu látképe előtt, hatalmas területű legelő látszik, gémeskúttal. A pecséteken megtalálhatók a halászat, vadászat, pákászás, méhészkedés, vadmézgyűjtés nyomai is. Kölked 172x-el datált pecsétjében két egymással szembeúszó hal látszik, Kiskőszeg és Zaláta pecsétjeiben is látható a hal. Zaláta pecsétje ennek az életmódnak a nagyszerű ábrázolása. A pecsétképben, középütt nagy tó látszik, partján sűrű nádassal, a vízben hal, a vízen három vadkacsa úszik, fenn bárányfelhők, alattuk madarak repülnek. A pecsét évszáma: 1772. Hegyhátmaróc pecsétje a vadászatra utal: ugró szarvast ábrázolt a vésnök. Matty 1815-ös pecsétjében lépő őzbak látszik. Igen érdekes Darázs 1724. évi typariuma, melyben egy darázsfészket tartó kart lehet látni. A darázsfészket darazsak repülik körül. I1-locska dátumozatlan pecsétjében csónak látszik (a Karasicán), melyen méhkas van. Talán a vándorló méhészetre utal ez az ábrázolás? A pecséteken a falusi mesterségek is megtalálhatók. Magától értetődik az, hogy ha a faluban egy-egy mesterember élt, ez ritkán lehetett jellemzője az egész falunak, de előfordult az is, hogy csaknem az egész falu azonos mesterséget űzött. így volt ez Gilvánfa esetében is. A faluban bognárok éltek. Természetes tehát az, hogy a bognármesterség szerszámai kerültek a falu pecsétjére; a kerék, a szekerce, a fúró. E pecsétnyomó 1726-ra datált. Oszróé ugyanebből az évből való, azonos szerszámokkal. Magyarhertelend pecsétjében füles korsó látható, ekevas, csoroszlya és búzakalászok között. A korsó itt is a mesterségre utal. A helyi adottságok is mindig megjelennek a pecséteken. Ez nem véletlen, hisz a falu élete ehhez kapcsolódik. A jobbágyok élete roppant nehéz volt. A mezőgazdaság és az állattenyésztés munkája volt a paraszti munka alapja. A falusi ipar — bár alárendelt szerepet játszott — mégis jelentősen előrelendítette a gazdasági életet. A helyi adottságok sokat jelentettek a jobbágyoknak is, a földesuraknak is, ami egyúttal megkötöttséget és megélhetést is biztosított. — Melyek voltak ezek? A falu életében döntő jelentősége volt a víznek, a tónak, a folyónak. (Drávának, és a Dunának.) Hajdanában mindkét folyó bővelkedett a halban, s nem véletlen az, hogy a halászatnak a folyó partján lévő településeknél döntő jelentősége volt. Ez a tény nem is hiányzik a pecsétekről. Kölked 172x-es keltezésű typariumán két hal. Zaláta 1724-es keltezésű pecsétjén úszó hal látható. A víz azonban nemcsak a halászat szempontjából volt jelentős. Ha a folyót kereskedelmi útvonal keresztezte, s az átkelés fontos jövedelmet hozhatott a falunak, ez a tény nem maradhatott el a pecsétekről. Dunaszekcső 1710. évi pecsétjén a Dunán révészcsónak úszik. Ez a Haas Mihály i. m. 30. p.