Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)
BARANYA TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI II. 155 csónak nem véletlenül került a typarium vésetére; a falu valóban átkelőhely volt, egy időben vetélytársa Mohácsnak. Ugyanilyen folyami átkelőhely volt évszázadokon keresztül Kiskőszeg (Batina) is. Szinte természetes, hogy a falu pecsétjében ez a rendkívül fontos tény szerepel. E falunak két ismert pecsétje van: az egyik datálatlan — a 18. században készülhetett —, a másik 1818ban készült. Mindkét pecséten az erősen hullámzó vízen — a Duna vizén — révészcsónak látható, egy húzó- és egy kormányevezővel. A Dráva mentén Eszékkel szemben van Kisdárda (Tvrdavica, Jugoszlávia) falu. Szerepe egy időben Dárda (Darda) közelsége miatt jelentős volt. A dárdai uradalom terméseit ugyanis Kisdárdán rakták hajóra s hajóra szállították a távoli piacok felé. Kisdárda lakóinak jelentős része hajós lehetett. A falunak két ismert pecsétje van, egy korai, 18. századi és egy későbbi, 1835-ből datált. Mindkettőn gabonaszállító hajó látható. A hajónak felépítménye van, bejárattal, sőt az 1835-ös pecséten még ablak is látszik ezen. Hátul kormánylapát, elöl pedig a vontatáshoz szükséges őrfa. A pecsétkészítések során ismételten visszavisszatér az a törekvés, hogy a pecséten minden olyan szerepeljen, mely a lakosság életét, megélhetését biztosítja. Mivel ezt úgy megvalósítani, hogy valóban minden láthatóan felkerüljön a vésetre, lehetetlen volt, azért jelképesen ábrázolták mindazt a bőséget, melyet a földek adtak. Meződ falu 1711-ben készített pecsétjén mintegy áldozatnak ajánlja fel gazdagságát az isteneknek. A pecsét-képmezőben klasszicizáló oltár látszik, rajta gabonakéve, sarló, ekevas és szőlőfürt (sorrendben). Tehát a szántás, aratás, betakarítás és a szőlőművelés. Helesfa és Lánycsók pecsétjén ez még összefogottabban jelentkezik. A heveng, melyet a két alak cipel, nemcsak a szőlőtermelésnek, valójában az egész termésnek a gazdagságát, bőségét jelképezi. Meglehet, hogy a teljesség igénye vezérelte a falvak, mezővárosok lakosságának egy részét, amikor az egész falut be kívánták mutatni. A kérdés mindig a kivitelen dőlt el, azon, hogy milyen felkészültségű vésnök kezébe adták a 9 A falu neve is mutatja, valamikor melegvize volt, sőt fürdő is működött Tapolcán. Fényes Elek írja 1851-ben: „Ásványforrása ez előtt meleg volt, de most hidegen csergedez!" (Magyarország geographiai szótára IV. kötet) 175. p. Haas Mihály 1845-ben még melegvízről ír: „Harkányhoz 1 1/2 órára Tapolcza fekszik, 19 foknyi kénköves forrásával." feladatot. Egyszerű, falusi kovácsok ezt nem is vállalták, bizonyítja ezt az, hogy a települést bemutató pecsétek magas igénnyel készültek, amiből az következik, hogy a vésnökök, képzett ötvösök lehettek. Melyek ezek a települések? Baranyabán, Vörösmart, Dunaszekcső, Gödre mezővárosok és Kistapolca, valamint Pázdány falvak. Pázdány és Gödre esetében még csak arról van szó, hogy a táj egy-egy részletét mutatják be a pecséten, nevezetesen a szőlőhegyet, Gödre esetében a három szőlőhegyet. Kistapolca pecsétjén a falu hajdan messzeföldről híres nevezetessége, a melegfürdő látható. A pecsét 1726-ban készült, ebben az időben a feltehetően Siklóson már felfedezett melegvíz mellett ez volt a megye, sőt a szomszédos megyék egyetlen melegvizű fürdője, mely a pecsétkép szerint kiépített volt. A pecsétkép-mezőben ugyanis fürdőmedence látható, melyben három fürdőző alak áll. A medencébe két körrel jelzett forrásból kis csatornán ömlik be a melegvíz. A szabályosan kiépített medence fölött téglakötésű, íves bejáratú zsindelytetős fürdőház látszik. Bejárata elől a medencébe lépcső vezet le. ,J A Baranya megyei települések között is külön hely illeti Dunaszekcső 1710. évi pecsétjét a pecsétkép szempontjából is. Ezen a képen a vár, a város, a táj a környező dombokkal a Duna folyóval látszik. Látható rajta még a folyó szemközti partja is, az a terület, mely Dunaszekcső történetében hallatlan nagy jelentőséggel bírt a középkorban. A török megszállás idején és a XVIII—XIX. században is. A pecsétkép a török megszállás idejére utal. Ebben az időben a szekcsői magyarok a szigeten laktak. Templomuk az Angyalok Egyháza nevezetű, eredetileg római Contraerőd volt. Ez is ott látható a pecséten. A Sziget tehát nem véletlenül került a pecsétre. Lakásuk volt, később itt létesültek az ún. „Szállások", a szekcsőiek vagyonának a bázisai, ide bújtak el a földesúr elleni csaknem 100 éves úrbéri per során az ellenállók vezérei. A vár ábrázolása korábbi az 1710-es dátumnál. Erre nemcsak a tornyon lévő félhold utal, de egyáltalán az a tény, hogy a vár teljesen ép, holott tudjuk azt, hogy a török alóli felszabadító harcok során az végérvényesen elpusztult. Haas Mihály: báránya, Pécs, 1945. 334. p. Hälbling Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata с 1845-ben megjelent munkájában is említést tesz a tapolcai melegvízről: „A tepolczai 19 foknyi forrás, melly Siklóshoz csak 1 órányi távolságban fekszik és hasonló a harkányi forráshoz." (129. p.) Kistapolca ma puszta Siklósnagyfalu mellett.