Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

BARANYA TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI II. 153 Nézzünk ezek közül egynéhányat: Máriagyűd (1729): jelzi a szántóföldet, melyből gabonaszálak nőnek föl, felettük ekevas, csoroszlya és sarló lebeg. Laskó dátumozatlan pecsétjén a pecsétképet két búzakalász fogja össze, közte — sorrendben — sarló, kasza és ekevas látható. Kistelek (Magyartelek) 1830. évi pecsétjén sarló ekevas és búzakalász található. Kemséén (1850) szárán összekötött búzakalász közt eke vasa, csoroszlya, mögöttük nyelén keresztbevetve, gereblye és kasza. A felsorolt példákból is látható: a pecsétrajzolatokon a gabonanövények és a gabonatermelés szerszámai és maga a szántóföldi munka a leggyakoribb. Nem jelenti ez azt, hogy más jellegű szerszámok ne lennének egyes pecséteken. Ritkábban fordulnak elő, de megtalálhatók a kapásnövények, sőt az ipari növények, vagy ezek szerszámainak ábrázolásai is. Alsóegerszeg pecsétjében kapa látható, Némethidas 1792-es pecsétjén a kezében sarlót és búzakévét tartó alak mellett dohány magasodik, feltehetően Eugénfalu pecsétjében látható, növény is dohány, míg Komlónál komló, Magyaregregynél napraforgó található.

6 A megye falvainál 81 pecséten található kizárólag az eke vasa és csoroszlya, 103 esetben csak ekevas, mindössze 8 esetben csak csoroszlya, 105 alkalommal a csoroszlya és ekevas mellett valamilyen gabonanövény, rendszerint búzakalász, vagy kalászok, esetleg gabonakéve található. Az eke és csoroszlya mellett időnként más szerszám is látható (kasza, sarló, kapa, csép, gereblye: 18 alkalommal). Ezek a szerszámok azonban — bár ritkábban fordulnak elő, de külön-külön, vagy együtt, de leggyakrabban ekevas és csoroszlya nélkül. Sarló és kasza mindössze 16 pecséten szerepel, kapa hármon, gereblye és csép kettőn. Ezekből az adatokból is nyilvánvaló (más megyék pecsétjei is ezt bizonyítják) a munka alapjának, legfontosabb szerszámának az ekét tartották. A munka eredményét a termést, a gabonát (6 pecséten csak búzatábla, 4-en kizárólag csak kéve látható) ábrázolták a legszívesebben. Haas Mihály 1845-ben azt írta Baranyáról, ,,hogy az méltán bortermő megyének mondathátik .. ."

7 A szőlő közkedveltsége — nem anynyira fontossága, hisz nem mindenütt termeltek eladásra — tükröződik a pecséteken. 47 pecséten található szőlőtermelésre utaló valamilyen jel a Baranya megyei pecséteken. A szőlő azonban nemcsak a termést, hanem általában a termékenységet is jelenti. Mégis azonban csak ott került ez a pecsétekre, ahol 6 „Dohányt legtöbbet termesztenek a hidasi németek." Hälbling Miksa: Baranya vármegyének orvolt is szőlő — bár igen csekély Baranyában azon falvak száma, amelyek a filoxéra előtt nem rendelkeztek kisebb-nagyobb szőlőterületekkel. A szőlő esetében az ábrázolás sokféleségével találkozunk. Ábrázolták a szőlőhegyet a területet tőkékkel, karózott vagy karózatlan szőlőtövet, esetleg magát a szőlőfürtöt vagy a metszőkést. Vizsgáljuk meg mindezeket részletesebben: Baranyabán 1845. évi pecsétjén a falu látható, háttérben a szőlőheggyel, présházakkal; Pázdány 1776-ban készített pecsétjén is szőlőhegy látható 5 sorban, sűrűn betelepített szőlővel. Gödre mezőváros 1808-ban készíttette harmadik pecsétnyomóját, melyen három domb látszik, mindegyiken egy-egy karózott szőlőtő. Tésenfa és Szaporca 1725. évi pecsétjének közepén nagy fa áll, melyre szőlőt futtattak fel. Ez utóbbi arra is példa, hogy a török utáni időben még nem ismerték a szőlők karózását, azt a földön szabadon hagyták, vagy a gyümölcsfákra futtatták fel. A szőlőtermelésre a leggyakrabban a szőlőfürttel utalnak. Mivel azonban a szőlőművelés nem egyedüli foglalkozása a lakosságnak, gyakran a szőlőtő mellett az ekevas és csoroszlya, esetleg egyéb mezőgazdasági szerszám is megtalálható. A szőlő ábrázolása igen gyakori; jele ez annak, hogy a filoxéra előtt Baranyában milyen jelentős szőlőterületek voltak. Ebből a szempontból figyelemre méltó a sásdi járás, ahol ma a szőlőtermelés jelentéktelennek számít, a filoxéra ugyanis csaknem teljesen kipusztította a hajdani jelentős szőlőterületeket. Pecsétjeik viszont utalnak a korábbi, igen jelentős szőlőművelésre. Szőlőt vésetett 1806ban Mágocs, 1808-ban Gödre, 1811-ben Meződ, 1840-ben Zsibrik pecsétnyomójára. Mindennél érdekesebb azonban Lánycsók és Helesfa pecsétje. Mindkettőn két alak látható, kik a vállukon hatalmas hevenget cipelnek. A heveng nem más, mint egy hatalmas kara, melyről szőlőfüzér lóg le. Eredete egészen a Bibliáig nyúlik vissza, s a bőséget, jelen esetben a bőséges szőlőtermést jelképezi. A motívum nem új, ez található Baranya vármegye 1694-ben adományozott, s 1838-ban megújított címerében is. Nyilvánvaló azokra a pecsétekre került szőlő, vagy szőlőműveléssel kapcsolatos jel, ahol a szőlőnek az átlagosnál is több jelentősége volt. Ezeknek a falvaknak a zöme ma is jelentős bortermelő vidéken helyezkedik el, kisebb részükben viszont már csak elvétve akad szőlő. Szőlőtermeléssel kapcsolatos jelek a követkevosi helyirata. Pécstt, 1845. 103. p. 7 Haas Mihály: Baranya. Pécsett, 1845, 26. p.