Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

BARANYA TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI II. 151 feszítő mester, mely csaknem 40 évvel megelőzte az 1710-est. A vár, melyet 1686-ban romboltak le, még épen áll, tornyán félholddal.

2 Baranya megye a pusztulás képét mutatta a XVIII. század első éveiben. A súlyos harcok következtében, melyek a XVIII. század közepétől csaknem megszakítás nélkül folytak, nemcsak a falvak pusztultak el, de megsemmisült a virágzó mezőgazdasági kultúra is. A földek műveletlenül maradtak, a területek elvadultak, a megyében hatalmas összefüggő rengetegek alakultak ki. Igaz, ezzel nagymértékben alkalmassá vált a terület arra, hogy a lakosság ott meghúzódjon, megbújjon, sőt gerillaháborút folytasson a török ellen, a gazdasági élet azonban teljesen szétzilálódott.

3 Az 1710-es évek után a gazdasági élet újjászervezésének első lépése az elvadult területek felszámolása, újbóli termővé tétele volt. A szántóföldi területeket irtásokkal növelték meg. Ez a hatalmas munka látható a század elején készült pecséteken is. Nemcsak a német, de magyar, horvát telepesek fogtak bele ebbe a nagy munkába, aminek következtében a szántóföldi területek ismét növekedtek, a gazdasági élet fellendült. Mely községek pecsétjein található az irtásos földművelésre utaló ábrázolás? Elöljáróban le kell szögezni azt, hogy ezek az ábrázolások a következők lehettek: fa, balta, favágás és ezek mellett a földművelésre utaló jelek: búzakalász, ekevasak, csoroszlya, sarló, gabonák, szőlőtő, szőlőfürt stb. Mindezek a folyamatot egy képbe sűrítik. Erdőirtás, s az irtásföldeken földművelés. A peFalu neve csét évszáma Pecsétkép Okorág Nagy fűzfa Oroszló — Két nagy fa, előtte ágaskodó ló Kisújbánya — Két fa Liptód — Két fa, előtte vállán baltát tartó alak Nagyág 1724 Nagy fa búzatáblában Gödre — Álló alak és fa Szajk 1799 Favágó alak Szalánta 172x Madárfészek szajkóval nagy fán Tésenfa 1724 Nagy fa Szaporca 1729 Nagy fa ráfutó szőlővel Vókány 1729 Nagy fa ráfutó szőlővel Zsibrik 172x Csoroszlya, nagy fa, ekevas Szebény — Csoroszlya, nagy fa, ekevas Udvar — Nagy lombos fa Csikóstöttös — . Nagy jegenyefa Himesháza 1724 Nagy fa, mögötte búzatábla Malom 1755 Fejszés alak Mecsek— Fejszés alak nádasd 172x Nagy fa, búzatábla között Mecsekszakái — Fejszés lépő szakállas alak Egerág — Tölgyfába vágott fejsze''

4 A peFalu neve csét évszáma Pecsétkép Apátvarasd 1724 Baltát emelő férfi, Fazekasboda 1724 Búzatábla előtt nagy fa előtte fa Gerde — Nagy lombos fa Godisa — Nagy fa, fejsze, ekevas Gorica — Csép, gereblye, fejsze Kaposszekcső 1724 Álló alak, fejszével, sarlóval Kovácsszé172x Nagy fa, lépő fejszés alak, nája eke Óbánya — Egy nagy, és két kisebb fa Ófalu — Fejsze, kapa Tehát összesen 29 község pecsétjében jelenik meg a fa, vagy a fejsze. Ebből 14 pecsét dátumozott és 1 kivételével valamennyi az 1720-as években készült. A községek zömükben magyar és német települések. A dátumozások is jól mutatják, a 20-as évek során zajlik le a telepítéssel járó nagy erdőirtás. Ezt a folyamatot a legjobban Gödre három pecsétje példázza. Az első pecsét dátumozatlan, de még a 18. században készült, mert egy 1789-es keltezésű iraton található. Pecsétképé-, ben egy álló alak látható, amint kezében növényt tart. Az alak'mögött fa áll. A második pecsét 1799-es keltezésű. Ezen három domb található. Az elsőn a rovátkáit véset azt jelzi, hogy ez a terület már szántó, a második domb bokros, a harmadikon egy jellegzetesen német ruhába öltözött ember fát vág, előtte tuskó fekszik. A folyamat betetőzése a harmadik pécséten látható, mely 1808-ban készült. Itt is három domb látható, fa és bokor már egyiken sincs, mindhármon — jelképesen — egy-egy karózott szőlő látható 4—4 fürt szőlővel. A mezőgazdaság, ipar, kereskedelem jelei, a leggyakoribbak a községi pecséteken. Az első ismert 2 Bezérédy Győző: Dunaszekcső 1710. évi pecsétje Baranyai Művelődés, 1973. június 2. szám 110— 113. p. ill.: Bezérédy Győző: Pecsétrajzok a dunaszekcsői és a sellyei várról a XVIII. század első feléből. Baranyai Művelődés 1976. IV. 164—167. p. 3 Ilyen elvadult területek egyikére utal vallomásában Marim Lipovácz 1743-ban: „...légyen Lipo-vának Marok között határa az régi Lipovai Malom helig ily formán, úgy mint: az erdőben egy bizonyos két ágú régi úttúl, melyet a Ráczok Marodinszky útnak neveznek, azon okbúl, hogy egykoriban lipovaiak maródi, azaz beteges németeket vi vén Tötösre, az erdőben ell téveledtek egy sűrűben a halott sehova sem tudtak menni, hanem irtani kölletett nékiek ..." B. m. L. Inquisitiones 111/86 1743. 4

Bezérédy Győző: A baranyai német lakosság letelepedése és ennek tükröződése a községek hivatalos pecséthasználatában. Baranyai Helytörténetírás. 1978. 397—408. p.