Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)

Történettudomány - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (II. rész)

148 BEZERÉDY GYÖZÖ SIGIL. DES. MARKPLEK. KOSZAR (Ráckozár, 179 l-es iraton) RAZ GOSSAR INSIGEL. 1776 (Ráckozár) VASSER (Vaszar, Kisvaszar, 1791-es keltezésű iraton) A délszlávok (horvátok, bosnyákok, szerbek) Baranyában a XVI—

XVII. században jelennek meg először. A szerbek a XVIII. században a legtöbb helyen kisebbségbe kerültek, a horvátok és a bosnyákok azonban több faluban megőrizték többségüket, s itt kialakították saját közigazgatásukat, s ennek kapcsán elkészítették horvát feliratú pecsétjeiket is: IVAN. PETROVSKI 1771 (Drávaiványi) SELO KATOLY 1769 (Kátoly) SELO VELIKI BUDMIR 1767 (Nagybudmér) WELIKI BUDMIR 1797 (Nagybudmér) A horvát és bosnyák nemzetiségű falvak többsége pecsétjeit latin vagy magyar felirattal készíttette el: SIGIL. PAGI SZALANTA 1724 (Szalánta) SZEMEL FO LU (Személy, 1840-es iraton) KÖKÉNY (Kökény, 1830-as iraton) Jelentős a számuk a magyar feliratú pecséteknek (ezideig 60 falu). 1844 után (1844. II. t. c.) mindössze 10 falu készíttetett magyar nyelvű pecsétet: Baranyabán, Bikal, Dályok, Kemse, Pereked, Pécsvárad, Megyefa, Mohács, Tormás, Vörösmart, a többi korábbi. Ezek között a legérdekesebb — egyúttal egyedi — Bakonya pecsétje, feliratában is felhívja a figyelmet a pecsét hitelességére, bizonyító erejére: BAKONYA HELSÉG BIZONYITA Egyedinek tekinthető Zsibrik (ma Tolna megye) 1840-es datálású pecsétje. A köriraton külön kihangsúlyozták, hogy a település Baranya Vármegyéhez tartozik: B. V. ZSIBRIK. HELYISÉG. PECSTJE. 1840

2 A magyar feliratok természetesen a latin szövegek egyszerű fordításai: BUDOSFA HELSEG PECSÉTJE 1785 (Büdösfa, ma: Rózsafa) EGERAK FALU (Egerág, 1829-es keltezésű iraton) FALU MONOSOKOR POTSETYE 1785 (Monosokor) NAGY. TOT. FALUSI. PÉCSET. ANNO. 1771. (Nagytótfalu) PÉCSVÁRAD MEZŐ VÁROS PECSÉTJE 1846 2 Zsibrikhez közel a Tolna megyéhez tartozó Nagymányok falu pecsétjén éppen a Tolnához tartozás'; tüntették fel: TN TOLNAVÁRMEGYNMÁNYOKYHELYSEG(Pécsvárad) FALU. SZENT. GYENIS. 1767 (Szentdénes) Igen gyakran szerepelnek a pecséteken különböző rövidítések is. Ezek gyakran a körirathoz tartoznak, máskor külön helyen (pl. a kép:) mezőben) szerepelnek, sokszor az egyedüli felk iratot képezik. Megfejtésük sok esetben gondot a okoz, mivel nem mindig a szokásos felirat, ili- letve a falunév rövidítései, máskor az elferdí;- tett falunév kezdőbetűje, vagy a névből kiragait dott betűk. Előfordulhat személynév kezdőbetű к is (monogram).

:! Ez lehet a helyi elöljáróság vezetőjének, a bírónak is a monogramja. 1774-es keltezésű iraton található Nagypeterd egyik pecsétje DM monogrammal. Ebben az időben Nagypeterden DANI MIHÁLY volt a bíró. Meglehet, hogy az ő monogramja került a falu pecsétjére. Csak találgatásra adhat okot Bikal В. В. B, Kacsóta MTR jelű pecsétje, viszont több településnél könnyebbnek tűnik a megfejtés: к DW = Devecser (Pécsdevecser 1775-évi iraton), L

l TOR = Torjánc (1774-es keltezésű iraton) SB = SIGILLUM BEL VÁRD (ma: Belvárdgyula, 1775-ös keltezésű iraton), TFP = TORMÁS FALU PECSÉTJE (1791-es keltezésű iraton), :_ SIRB = Szenterzsébet (Nyugatszenterzsébet, t. 1816-os keltezésű iraton), NI = Nyomja (ma: Szederkény, 1770-es iraton). A pecséteknél gyakoriak a szinte felismerhetetlenségig elferdített feliratok. Természetesen a ebben közrejátszott az is, hogy a vésetet kéa szítő kovácsmester (esetenként cigánykovács) a nem tudott írni, s a részére leírt szöveget olvasni sem tudta, így a typáriumra betűhöz alig hasonlító jeleket vésett. Más esetben kiejtés szerint írták a szöveget a pecsétre. Ez a telepes németek esetében rendkía vül torz nevet eredményezett. Ilyen elferdített falunevek a következők: GISDELLEGT (Kistelek, 1814 évi iraton) SÖNDIR. SCHÖPÖD SEID URSIBET (Szenterzsébet 1777 és 1816 évi keltezésű iratokon) VERSLISP (Szentlászló, 1774-es iraton) Baranya vármegyében mindössze egy nemesi község volt és két községben éltek még nemesek, akik külön közösséget alkottak. Ez pecséthasználatukban is tükröződik: PETSÉTIE: 3 Horváth Zoltán: A jobbágy világ alkonya Sopron megyében. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1976. 205. p.