Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) (Pécs, 1990)
Régészet - Pásztor Adrienn: A bólyi avarkori temető értékelése
A BÓLYI AVARKORI TEMETŐ ÉRTÉKELÉSE 1 PÁSZTOR Adrien Boly Sziebert-pusztán az 1960—63-as években a Bólyi Állami Gazdaság agyagkitermelő helyén Papp László végzett leletmentést. A sírokra a gazdaság silógödreinek kiásása közben bukkantak. A feltárások az I. és II. sz. silógödrök környékén folytak. 2 Az I. silógödör építési munkálatai során 70—80 sírt (köztük 8—9 lovassírt) szórtak ki, ugyanígy a II. silógödör ásásakor a munkások 4—5 sírt dúltak fel. A leletek egy részét Papp Lászlónak adták át. Az A és В temetőrész közötti terület beépítetlen volt. Az A sírcsoport É-i részén földút húzódott keresztül. Mivel a feltárás végső szakaszában a sírok közelében nyitott szelvények üresek voltak — a temető sírjainak közvetlen veszélyeztetettsége megszűnt —, a két terület közötti sávot nem tárták fel. 3 A kiásott temetőrészek az avarkor két különböző, egymással össze nem tartozó korszakából származnak; В = korai avar sírok a 6/7. század fordulójáról, A = a közép-avarkorban kezdődő és a későavarkor kezdetéig tartó temetőrész. Az A sírcsoporthoz az 1—20., 24., 25., 29., 31—33., 39—49., 51—56., 58—76. sz. sírok — 62 sír; а В csoporthoz a 21—23., 26—28., 30., 34— 38., 50., 57. a—b sírok — 16 sír tartoznak. В sírcsoport A megmentett sírokban 12 gyermek, 2 nő, 2 férfi csontváza feküdt. Temetkezési szokások A sírok alakja egy kivétellel lekerekített sarkú téglalap. A 21. sír alakja annyiban különbö1 A bólyi és nagyharsányi avarkori temetők feldolgozását Bóna István professzortól kaptam szakdolgozati témaként. A cikk ennek a kéziratnak az 1988-ban elkészült átdolgozása. Ezúton szeretnék köszönetet mondani professzoromnak segítségéért és lektori véleményéért. 2 Papp László: A bólyi avarkori temető. JPMÉ 1962. 164. 3 Az ásatási napló tanulmányozása során felmerült a kérdés, hogy a két sírcsoport nem egy nagyobb kiterjedésű temető része-e. Az I. sz. silógödör É-i szélétől a II. sz. silógödör D-i széléig 59 m a távolság. Az I. silógödörtől É-ra 15—20 zik tőlük, hogy a sírgödör DK-i sarkát ívelten kiszélesítették, hogy az elhunyt kengyelét, zabláját és a halotti tornak szánt állat (sertés) végtagjait elhelyezhessék/' Ez a jelképes lovastemetkezés az avarkor legkorábbi szakaszára keltezi a sírt. Kettős temetkezések: A 36. sírban egy 16— 17 év körüli ifjú feküdt, 130 cm mélységben. A sír földjébe, a csontváz fölött 30—40 cm-re ásták be a 36. a. sírt, benne egy kisgyermek. Mindkét sírt erősen megbolygatták a sírrablók. A 49. sírban a női csontváz bal felső karja és mellkasa között csecsemő csontmaradványai voltak. Az 57. a—b. kettős gyermeksír, amelyben a két kis halott egymással ellentétes irányban feküdt, fejjel DK-nek, ill. Ny-nak. Húsétel melléklet: А В sírcsoport 21. sírjában a halott jobb lábfeje mellé fiatal sertés három végtagcsontját helyezték. Bökönyi Sándor megállapítása szerint az egyes avarkori temetőkben a sertés- és tyúkcsontok a nomád életmód feladásával függnek össze. 5 Tojásmelléklet a 26. gyermeksírból, a jobb és bal lábfej csontok mellől került elő. Az eltemetés utáni jelenségek: A temetőrész összes sírjában észlelhető rablás. A rablók több esetben csak a mellkast vagy a derék tájékát bontották meg: 21., 30., 35., 36., 50., 57. a^b. sírok. A sírok többségét azonban teljesen kiforgatták: 28., 34., 36. a. sírok. Mélységük 90— 140 cm között volt. Kiss Attila szerint ezt a sírcsoportot java részben még saját korában rabolták ki. ü Az ásatási napló tanúsága szerint feltételezhető, hogy a két sírcsoport egy temető m-es sávban sűrű sorokban feküdtek a sírok egészen az ún. temető árokig. E terület környezete és a II. silógödör közelében a K-i, Ék-i rész kutatott. Kérdés, hogy az átvizsgálatlan temetőrészek rejtenek-e még sírokat? 4 Papp L. i. m. 185. o. 17. kép, 21. sír. 5 Bökönyi Sándor : A bólyi avarkori temető állatmaradványai. JPMÉ. 1963. 111. 6 Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. III. In: Kiss Attila: A népvándorlás és a magyar honfoglalás kora Baranyában. Pécs, 1979. 362. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 34 (1989) : 129—146. Pécs, Hungária, 1990.
