Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Néprajztudomány - L. Imre Mária–Lantos Miklós: Nyugat-európai házépítési technika hagyománya a dél-dunántúli németeknél. (A Fachwerk építkezés utóélete)
NYUGAT-EURÓPAI HÁZÉPÍTÉSI TECHNIKA HAGYOMÁNYA A DÉL-DUNANTÜLI NÉMETEKNÉL (A Fachwerk építkezés utóélete) L. IMRE Mária—LANTOS Miklós A Dél-Dunántúl hagyományos népi építészetének kutatása az utóbbi két évtized során számtalan új szempontú megközelítést, összegezést eredményezett. A területen élő nemzetiségek kultúrájának feltárása újabb és újabb adatokat hoz felszínre, melyek ezt a képet gazdagítják. A régió területén a 17—18. századtól élő németség anyagi és szellemi hagyományainak feltárásával több leíró munka foglalkozott. A tanulmány keretei között ezekből csak néhányra térünk ki, melyek a korabeli német települések és építkezés kérdéseivel foglalkoznak. Településtörténeti előzmények A török hódoltságot követő időszak első tudósítói, a hazánkon átutazók drámai képet festenek a lakatlanná vált, fölégetett településekről. A vidékre vonatkozó első hivatalos összeírások az újranépesítés céljából tárják fel a megmaradt településeket, birtokosokat és azok javadalmait. 1 A kamarai és vármegyei összeírások rámutatnak arra is, hogy vidékünkön nagy számban élnek görög-keleti szerbek/rácok. Az adatok ellentmondásai érzékeltetik a megmaradt népesség mozgását, vándorlását. 2 A 17. század végén az „átvonulások terüle-r tén" a Buda—Eszéki út és környéke, többek között a pécsváradi apátság birtokai, a mohácsi járás és Tolna megye nagy része csaknem néptelen. Ez időből két kutatópontunkról pl. a következő adatok ismertek. 1696-ban Pécsváradon két összeírást készítettek. Egyik alkalommal 20, máskor 75 családot számláltak. Az utóbbiból 9 már német telepes, akik családjaikkal 9 sessio szántót művelnek. A 9 családban a gyermekek száma: 8 fiú, 10 lány. 1 vö.: Nagy Lajos: A császári Udvari Kamara pécsi prefekturáj álhoz tartozó terület 1687-ben. in.: Baranyai Helytörténetírás 1978. Pécs, 1979. FRICSY Ádám: a pécsi klérus birtokainak telepítésügyi összeírása in.: Baranyai Helytörténetírás 1978. Pécs, 1979. L. Imre Mária: Adatok Mecseknádasd XVIII. századi népességének alakulásához in.: Baranyai Helytörténetírás 1978. Pécs, 1979. A gazdaságokban 4 tehén, 8 borjú, 50 disznó, 14 méhkas található. A bevetett szántóföld 23 hold, szőlőskertjük 3 kapás. 3 A rác községnek feltüntetett Somberekén 1695-ben a családok száma: 31. A családtagok közül fiú: 19, lány: 19. Állatállományuk 19 ló, 5 ökör, 6 teher, 7 borjú, 94 juh, kecske, 51 sertés. A bevetett szántót, 60 holdat és 50 kapás rossz (műveletlen) szőlőt birtokolnak. A faluhoz 523 hold erdőség tartozik. Németek ekkor még nem laknak a településen/ 1 A hódoltság során kihalt nemesi birtokok újraelosztását a török elleni harcokban érdemeket szerzettek között már a 17. század végén megkezdik. A javadalmak végleges elosztása előtt történnek kísérletek a lakatlan térségek benépesítésére. Radanay Mátyás pécsi püspök pl. katolikus telepeseket kérve fordul közvetlenül a kamarához. Jany Ferenc pécsváradi apát 1688-tól kezd levelezni egy augsburgi ágenssel, aki a környékről 30—40 családot verbuvál az apátság birtokaira. Bizonyára nem általánosítható, de figyelemereméltó egy korabeli adat, melyet az augsburgi toborzó, Dionysus von Rehlingen Jany apáthoz írott leveléből ismerünk. Ez a kis csoport eladta ottani ingóságait, várja az utazáshoz szükséges szabadlevelet, vámmentes utazást; jószágai és az építkezéshez szükséges fa valamint deszka szállítását. 5 A fenti kezdeményezés ellenére Pécsváradon a németek száma csak 1702-ben növekszik 27-re. 6 A baranyai, nagyobb részt korai, egyházi telepítések mellett Tolna megyében csak 1720 után indult el nagyobb telepítési hullám. Szervezői között Jobaházi Dőry Lászlót, a teveli birtok telepítőjét és Claudius Florimundus Mercyt, Taba István: Baranya megye népessége a XVII. sz. végén Pécs, 1941. 2 Taba 1941. 17. 3 ТаЪа 1941. 29. 4 Taba 1941. 27. 5 Hermann Egyed: Erste Spuren der Kolonisation in Pécsvárad DUHbl I./1. 1929. 50. p. 6 Taba 1941. 49. A «anus Pannonius Múzeum Evkönyve 33 (1988) : 187—210. Pécs, Hungária, 1989.
