Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)
94 BEREZÉDY GYÖZÖ használták a falvak e pecséteket. (Viszló, ma lárdítása édekében a lakossággal a normális Diósviszló 1607-es és Hernádfa 1671-es keletke- kapcsolat kiépítésére törekedtek. Szigetvár elzésű pecsétjei.) 4 este (1566) után a lakosság kapcsolata MagyarAz nehezen képzelhető el, hogy ezek a typa- országgal — bár sohasem szűnt meg teljesen, riumok belső használatra készültek, sokkal ké- de egyre lazább lett. A megszállókkal szembeni zenfekvőbb az, hogy a török is elfogadta, hiva- ellenállás értelmetlensége nyilvánvalóvá vált, talosnak ismerte el a helyi magyar hatóságok hiszen az súlyos retorziókat váltott volna ki. 6 tevékenységeit. Végtére is valamilyen formában A falubíró feladata és munkája azonban rendfenn kellett tartani a megszállt területek lakos- kívül nehéz volt, hisz tulajdonképpen a megságával az érintkezést, s ennek a leglogikusabb szálló hatalom önlkényének és a helybeliek nemódja az volt, ha a falu y vagy a török által vá- heztelésének egyaránt ki volt téve. A török щ lasztott helyi vezetőkkel történik ez. Ezért — ugyanúgy, mint a magyar földesúr a falu képfeltételezhetően — a törökök a magyar hatosa- viselőjét, a falusiak a földesúr helyi megszemégokat sem a városokban sem a falvakban nem lyesítőjét látták benne. Tevékenysége e kettő számolták fel. Ezeknek elsőrendű feladata az közötti állandó őrlődés volt. 7 Hivatalos műköegymásközti vitás kérdések elintézése, a rend dése valószínűleg elsősorban az összeírások és fenntartása, valamint a török közigazgatási és az adózások problematikájában merült ki. 8 pénzügyi igazgatási tisztviselők munkájánalk a Ez volt, mint mindig, akkor is a legnagyobb segítése voltak. A magyar hatóságok hatás- súrlódási felület a megszállók és a helybeliek köre minden esetben a török hivatalok hely- között. A bíró pecsétje azonban itt is hivatalábenlététől függött. Amennyiben ezek a fa- nak jelképe, talán jelvénye lehetett. 9 lutól távol voltak, úgy a helyi hatóságok na- Sajnos azonban az adatok rendkívül hézagogyobb hatáskörrel tevékenykedhettek. 5 Az élet sak, hiányosak. A török alóli felszabadító harc 150 év alatt megkövetelte azt, hogy az érintke- óriási veszteségeket okozott Baranyában. Életzésnek valamilyen megnyugtató formája alakul- ben csak azok maradtak, kik a mocsarakba, jon ki, hiszen ez a terület a harci eseményektől folyók árterébe, erdőségekbe menekültek s ott már annyira távol esett, hogy valójában hátor- húzták meg magukat. 10 Ez alatt az időszak alatt szagnak számított és a megszállás éppen ezért, teljesen szétzilálódott a falvakban az élet, a ennek a hátországnak a biztonsága és megszi- közigazgatás bármilyen alacsony fokon állt is, 4 Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudális-kori pecsétéi. Baranyai Helytörténetírás 1972. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve Pécs, 1973 153—154. p. Bertényi Iván: i. m. 102. p. Horváth Lajos: Pest megye városai, községi és megyei pecsétjei 1381—1876. Pest Megyei Levéltár kiadása 1982. 21. p. A szerző Lacháza 1651-es, Monor 1652-es, Pécel 1658-as, Püspökhatvan 1667-es, Túra 1672-es, Tápióbicske és Mogyoród 1680-as keltezésű pecsétjeit említi meg. (138., 147., 164., 176., 320., 200., 146., p.-ú közti leírásukban.) 5 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. 599. p. 6 Természetesen volt erre példa. Számos adat utal arra, hogy Baranya egyes területein Mohács szigetén a lakosság kényszerű támogatását élvezve a veszprémi hajdúk bujkáltak, a Dráva árterének mocsaraiban a légrádi hajdúk folytattak rendszeres gerillaháborút a törökökkel: A török kiűzése után. Michael Bradó kisszentmártoni lakos így vallott: ,yEzen Fatens egyebet nem tud, hanem az Atytyául, Ki a Töröküdőben Török ellen fegyverviselő magyar ember volt, és több hasonló Kiss Sz. Mártonyi lakos és hajdú társaival Deutrumban nevezett erdők táján a Török ellen gyakran csatázott volna, beszéllenyi hallotta illy formán: hogy midőn a Török ellen több hajdú társaival pertyázván és csatázvány és eőket a Török megh szalasztván, Kórósi Kígyós és Bikhát nevű erdőben szaladhattak, annyiban tartották, mintha valamely várban a Török ellen meghokat vehették volna. Nem különben, hogy többszöris emiétett megh öletett hajdúknak Dijokat Kórósiak akkorbéli Török Urnák füzették..." Baranya Megyei Levéltár. Inguisitiones IV/95. cs. 1744. 7 A harmadik a távollévő földesúr volt, kinek rendszeresen adóztak. 1661-ben a sombereki jobbágyok írták földesuruknak, Jagasics Péter veszprémi kapitánynak: „... az adó penig hat fonrint, az mellett küldünk az halakat is ... " Somogy Megyei Levéltár: Jankovics—Bésán irattár sz. n. A Cserdiben lakó Piriska Mihály 1746-ban így vallott: „... alattomban, hogy Török Urok megh nem tudta esztendőrül esztendőre árendájul két forántot... Nemes Pécsy Káptalannak is főzettek, és azon pénzt Győr Szent Mártonyban minden esztendőben föl köldettek." Baranya Megyei Levéltár: Inquisitiones VT/152. 160. cs. 1746. Kétség nem fér ahhoz, hogy ezt az összeget a bírónak kellett behajtani, s rendeltetési helyére küldeni. 8 Lásd Salamon Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. Franklin-Társulat, Budapest é. n. 312—313. p. 9 Bezerédy Győző: A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében. Levéltári Közlemények. Negyvennegyedik—negyvenötödik Évfolyam. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1974. 77—78. p. 10 B. M. L. Inquisitiones m/78. 159. cs. 1743.
