Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)

Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)

BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJE I. teljesen összeomlott. A súlyos helyzeteit tetézte az 1704. évi kuruc pusztítás és ezt követően a ráodúlások, melyek során a lakosság megtizededőlött, egyes falvakban teljesen megsemmisült. A legtöbb faluban a lakosságból elsőnek a papot és a bírót gyilkolták meg a bosszúra éhes szerbek. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a falusi közigazgatás pár tárgya és dokumentuma elveszett, megsemmisült. Erre a tényre mindössze Dunaszekcső 1710-es keltezésű pecsétjéről lehet következtetni. Dunaszekcső pecsétje 1710-ben készült, de pecsétképében olyan jel is látható, mely a török időre utal. A falu képe feletti dombon álló vár tornyán félhold látható. Kevés a valószínűsége annak, hogy 1710-ben a vár tornyán ez még megtalálható volt. Az sem valószínű, hogy az erődítés átvészelte a török időket. A, legvalószínűbb, hogy ezt a pecsétet egy elkopott, vagy elveszett korábbiról, török időből való eredetiről, vagy az eredeti nyomatáról készítették. A félholdnak 1710^ben már nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Más községek pecsétjeiben is előfordulnak olyan jelek, melyek a török időkre utalnak, de a XVIII— XIX. században már csak dísznek, helykitöltő jelnek számítanak. (Pl. Harkány.) A XVIII. században, ahogy a kuruc háborúk, a „rácdúlás" után a helyzet konszolidálódott, a falvak helyi közigazgatása is egyre nagyobb szerepet kapott. El iskészült ebben az időben csaknem minden falu hivatalos pecsétje. Természetesen szerepük nem sokban változott a török időktől. Az új földesúr szemében sem jelentett többet a falusi elöljáróság, mint amennyit a régi török földesúrnál jelentett. Az ő szubjektív véleményére és indulataira volt bízva a hivatalos falusi pecsét hatékonysága. Végtére azonban szerepe kölcsönös volt. A földesúr is arra törekedett, hogy a falusi elöljáróság helyi tekintély legyen, hisz ez a békesség, a földesúri szolgáltatás legbiztosabb záloga volt. A bíró és az elöljáróság pecsétes írását ezért elfogadták, az hitelesnek számított. Hangsúlyoznunk kell, hogy minden a földesúr szubjektív indulatain függőt, sem rendelet, sem utasítás nem található, melyek elrendelték vagy szabályozták volna a viaszpecsétnyomók készítését, illetve használatát. Feltételezhetően elvesztek az ilyen jellegű iratok. Mivel a megyében uradalmi jellegű anyag csak elvétve maradt meg, kevés a valószínűsége annak, hogy ilyen utasítás előkerüljön. Pedig a pecséthasználat vitára is adhatott okot. Ezt támasztja alá Silágyi jobbágyának panaszlevele a pécsváriadi uriszékhez, melyben a helyi bíró visszaéléseire panaszlkodnak. A levél sajnos év nélküli, de az első pontban az 1831. és 1832. évre hivatkoznak, valószínű tehát, hogy azokból az évekből való. A szilágyi lakosok nevében 15 személy által aláírt levél 8. pontjában a következőket írják: „Petsetnyomó a birok kezeiktül vétessen fel; mert a birok mind a magok mind némely alattomos barátjaiknak a hamisságaikat védelmezik pecséttel, így az igazgat le és külön tagadják — azért is zárattasson a helység ládájában és a 6 Esküdtek jelentlétében hi telezetessen a dolog vele."

11 E levélből is látható a községi pecsétnek fontos hitelesítő szerepe volt. A Batthyány uradalomban különösen fontos jelentőséget tulaj doni tottaik a pecsétnek. Mint majd látni fogjuk, az uradalomnak képzett vésnöke volt és hosszú időn keresztül ez, vagy ezek a mesterek készítették el a legtöbb falu pecsétnyomóját. Az uradalom utasítására a falvak bíróinak a pecsétről és annak változásáról a bírói számadás elkészítésekor évről évre jelentést kellett tenni. 1730-tól 1847-ig pl. a komlói bíró minden évben jelenti, hogy a pecsét változatlan, ugyanakkor azt is, mennyi volt az évi pecsétviasz használat. Amikor a bíiróválasztás útján új bíró került a falu élére, a hivatalátadás során a régi bírónak jegyzőkönyvileg le kelett számolni a helység ládájáról, a község pénzéről, a pecsétnyomóról, a pecsétviaszról és a papírosokról.

12 Feltételezhetően más uradalmaknál is ez volt a szabály. Az a tény viszont, hogy a pecsét változását jelenteni kellett, azt bizonyítja, hogy az uradalom számontartotta ezeket és hivatalos bizonyító erőt, jelentőséget tulajdonított neki. A pecsét szerepe és fontossága különösképpen a földesúr s a jobbágyság közti gyakori vitákon volt jelentős. Dunaszekcső mezőváros csaknem 100 éven keresztül folytatott kilátástalan harcot földesurával a Bésán családdal a megnövekedett robotterhek s szolgáltatások, a földesúri önkény ellen. A mezővárosi lakosság következetesen egy 1741-ben kötött contraetusra hivatkozott, amit a földesúr a saját érdekében kívánt meghamisítani. Ezt azonban csak a pecsétnyomó birtokában tudta volna megtenni, ami azonban a mezőváros elöljáróságának a birtokában volt. Nem titkolt célja volt a pecsétnyomó megszerzése és a kérdéses contractus megsemmisítése, netán meghamisítása. Az esetről készült jegyzőkönyv is ezt a tény s a pecsétnyomó fontosságát emeli ki: „... Tartott ez után úriszéket is a Tekintetes Uraság a Tekintetes Sauska Uraság házában, a tanú 'a többiekkel együtt bent is volt a szobá11

B. M. L. Pécsváradi Közalapítványi Uradalom. Úriszéki iratok é. n. jelz. n. 12 B. M. L. Batthyány—Montennovo családi levéltár 182. cs.