Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 33 (1988) (Pécs, 1989)
Történettudományok - Bezerédy Győző: Baranya megye településeinek pecsétjei a feudális korban (I. rész)
BARANYA MEGYE TELEPÜLÉSEINEK PECSÉTJEI A FEUDÁLIS KORBAN (I. RÉSZ) BEZERÊDY Győző I. A pecsétek a falu közigazgatásában A pecsételés szolkása az ókorig nyúlik vissza. Ebből a történelmi korból jelentős számban maradtak meg különböző pecséthengerek, pecsétek. Használatuk Egyiptomtól Kínáig kimutatható. Szerepük azonban igazán a középkortól növekedett meg azzal, hogy létezését bizonyító ereje tette nélkülözhetetlenné. Elsődleges szerepe ebben a korai időben természetesen a pecsétképnek volt, amely főleg az írástudatlanok nagy tömege miatt volt fontos. A pecsétképben ugyanis bárki felismerhette a használó személyét, a pecsét tulajdonosát, ezen keresztül elfogadhatóvá vált az okirat, azaz a pecséten megjelenő tulajdonos arcképe biztosította az okirat hitelességét. 1 E ténynek rendkívül fontos szerepe lett később a községi pecsétek használatánál. Az írástudatlanság miatt a pecsétiképnek mindenki által felismerhetőnek és más pecsétektől megkülönböztethetőnek kellett lenniök. Felismerni pedig azoknak kellett, akiket- az irat „illetett", tehát a kiállítónak, használónak stb. Fontos tényező volt a pecsételk hivatalos és megerősítő szerepe. Ezt a funkciót Werbőczy István Hármaskönyve fekteti le először: „1. §. Mire nézve tudnunk kell, hogy a pecsét az ,az ^aranyba Раду ^más ércbe, piaszba nyomott nyilvános jelvény, amely minden tényt megerősít. 2. §. Es a kétféle, tudniillik: hiteles és nem hiteles. Hiteles mintegy közhittel felruházott az, amelynek hinni kell. Ilyen van sajátképpen a fejedelemnek, az ország rendes bíróinak, valamint a káptalanoknak és a konventeknek. A levélre helyezett ilyen hiteles pecsét, minden tényt, ami azokban a levelekben kitéve és élőadva van, megerősít. 3 §. Ezen kíPül a városoknak és mezővárosoknak is van a királyoktól és fejedelméktől nyert hiteles pecsétjük, amelyeknek az előttük felforgó és közöttük felmerülő tényékre és dolgokra nézve teljes ereje van." A királyi törvények azonban csaik a királyi kancellária, országbírói, városi pecsétek használatáról szólna. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvénykönyvben említett hivatalos és hiteles pecséteken kívül más is volt. A Hármaskönyv említi is a „nem hiteleseket". „4. §. Nem hitelesek pedig a magánszemélyek pecsétéi és az ilyenek semmi Örökösséget magukban nem foglalhatnak." 2 A falvak pecsétjeiről nem tesz említést, pedig ebben az időben már léteztek ilyenek. 3 Nyilvánvaló, ezeket a pecséteket sem tartották hivatalosan: „hivatalosnak és hitelesnek", annak ellenére, hogy megjelenésük egyre gyakoribb s használatuk egyre elterjedtebb lett. Mivel a törvények sem 1514-iben, sem később nem térnek ki használatukra, mindenképp arra a következtetésre kell gondolnunk, hogy a falvak pecséthasználatát a XV. századtól a szokás(jog) szabályozta s ez alapján számítottak a pecsétek hitelesnek és hivatalosnak. Éppen ez Usus alapján e pecséteket — másképp használatuk értelmetlennek tűnik — elfogadták. Valószínűleg ez a szokás tovább élt az ország helyzetében a XVI. században bekövetkezett jelentős változás útján is, pontosabban azokon a területeken is, melyek a török megszállás alá kerültek. Másképp nehezen magyarázható az, hogy ezen a területen — távol a királyi Magyarországtól (pl. Baranya megyében) miért 1 Feiszt György: Rövid magyar címertan és pecséttan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. 67. p., valamint Bezerédy Győző: A községi pecsétek művelődéstörténeti vonatkozásai PAB—VEAB A Dunántúl településtörténete II/2. 72. p. 3 Corpus Juris Hungarici: Werbőczy István: Hármaskönyve II. rész 13. cím. 3 Tagányi Károly: Magyarország címertára. Horváth Zoltán: A jobbágy világ alkonya Soproni megyében: A Sopron megyei községek címeres, rajzos pecsétjei. Akadémia Kiadó Budapest, 1976. 201—286. p. Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Gondolat, Budapest, 1983. Űjfalu már 1379-ben rendelkezett pecséttel 102. p. A Janus Jannonius Múzeum Evkönyve 33 (1988) : 93—104. Pécs, Hungária, 1989.
