Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 71 raktárnak használták ... Az eredeti lejárat észak felé, az ott látható fülkében volt. Ennek . . . nyílását födte az az említett feliratos kő ... a padló termett talaj." Megvizsgálva a kriptát, Szőnyi három, „a padlóra felépített téglasírládát" talált, melyeknek keskenyebbik oldala nyitva volt. A délkeleti sarokban a földbe temetve volt egy halott. Csontokon kívül egy fehérselyem nyakravaló kendőt talált ott és egy fehér selyem szalagon függő kis, négyszögű skapulárét. A keleti fal mentén a földben fakoporsót, melyben egy nő feküdt. Magassarkú bőrcipellője, barna bársony fejkötője előkerült. Összefoglalva fentieket Szőnyi három téglából épített, nyitott sírépítményt, fülkét és két földbeásott sírt talált. A skapuláré nyilván papi személyt jelez, így ez csak a már említett Mechtler László sírja lehet. Átvizsgálva a halotti anyakönyvet 17601788 között, csak egy olyan bejegyzés fordult elő, mely a pálosoknál történt temetkezésre utal. 1773. április 24-én : ,,D. Julianna Kovacsics Vidua provisa 70 annorum sepulta apud P. Paulinos." Özvegy Kovacsics Julianna a halotti szentségekkel ellátva, 70 éves, eltemetve a pálosoknál. Tehát a talált két halott kiléte megállapítható volt. Több temetkezés e sírboltba nem is történt. A talált téglafülkék csak előkészített sírhelyek voltak, melyekbe még nem temettek. Ez már a városi tanácsülési jegyzőkönyvekből állapítható meg. Ugyanis 1785. június 3-án a tanács kiküldte a pálosokhoz Horváth Ignác szenátort acélból, hogy utasítsa őket kriptájuknak az előírásoknak megfelelő módon történő kialakítására. Már június 7-én jelentette Horváth szenátor, hogy a pálos atyák megígérték, alkalmas mesteremeberekkel haladéktalanul meg fogják valósítani. Hogy ígéretük komoly volt, bizonyítja Hölbling Ferenc városkapitány június 28-iki jelentése, mely szerint a pálosok kriptájukat az előírásoknak megfelelően átépítették. „. .. Gremiales PP. Paulini Criptam suam juxta praescriptam normám ad perfectum opus, effective deduxerint." A jelentés nem részletezi a végzett munkákat. De a rendelet ismeretében világos, hogy két alapfeltételt kellett kielégíteni. A kripta bejárata a templomon kívül legyen és az eltemetendők részére elfalazható fülkéket kell építeni. Már Szőnyi leírásából kitűnik, hogy ezeknek a kívánalmaknak eleget tettek. A nyugati oldalra vezető lépcső biztosította a külső megközelítést, a téglából megépített fülkék pedig az elfalazhatóságot. Mivel a rendet 1786. február 7-én feloszlatták, temetésre sor már nem kerülhetett és a fülkék nyitott oldalukkal máig is a várakozást fejezik ki. A Szőnyi által leírt állapotot részben igazolja, részben cáfolja Fetter Antal. Fetter 1961. október 25-én Vörös Márton levéltárigazgatóval kibontotta a nyugati lejáratnál a falat és megvizsgálták a kriptát. Fetter felmérte és részletes felvételi rajzot készített a kripáról. Fetter a keleti oldalon, ahol Szőnyi a sekrestye felé szolgáló kijáratot vélt találni, három épített sírládát látott, melyek a rajtuk levő sok törmelék miatt nem voltak jól felismerhetők. Az északi oldalon, ahol Szőnyi az eredeti, a templomhajóba vezető lejáratot vélte megtalálni, Fetter felül megbontott, kongó hangot adó falazatot talált, mely mögött építési törmelék van. Ez csak megerősíti Szőnyi feltételezését, mert a kripta elfalazását jelenti ; a mögötte lévő törmelék pedig keletkezhetett akkor, amikor a feliratos márványlapot eltávolították és kiegészítették a templom padlózatát. E leírásokból kitűnik, hogy a kriptát a rend megszűnése óta semmiféle célra sem használták. Magányos kincskeresőkön kívül, kik a sírokat megbolygatták, más ott nem járt. Ugyan Fetter közlése szerint az 1930-as években foglalkoztak a gondolattal, hogy a kriptában egy központi fűtési kazánházat létesítsenek. Némi falbontási munkát végeztek is, de a terv nem valósult meg. Ugyanebben az Értesítőben jelent meg Szőnyi Ottó másik ilyen tárgyú ismertetése A pécsi Mindenszentek templom sírboltjai címmel. A Múzeum Egyesület kérésére a város elrendelte ezen sírboltok felbontását kutatás céljából. Ez meg is történt 1914. április 6-án. Az északi mellékhajó nyugati végén ievő lejáratot kibontva egy kelet-nyugati irányban húzódó dongaboltozatos sírboltba jutottak. Az oldalfalak kőből, a boltozat téglából épült. A sírboltot a lépcső aljától számítva 8,80 m-re fal zárta le. Az északi fal mellett négy, téglából épített sírládát találtak, melyek közül három bolygatott volt. A zárófalat kibontva egy 9,20 m hosszú szakaszba jutottak, mely annyiban különbözött az elsőtől, hogy tengelye kb. 0,35 m-rel délebbre volt. A déli mellékhajó keleti végén lévő lejáratot kibontva egy mindössze 4,10 m hosszú, kőből épült, ugyancsak dongaboltozatos sírboltba jutottak. A sírboltokban semmi érdemlegeset nem találtak. Fentiekből az alábbiakra lehet következtetni. A kis kripta régi, feltehetően középkori lehet. Az északi mellékhajó alatt épült, barokk téglákkal boltozott sírbolt a Fonyó-féle átépítés és templombővítés alkalmával készült. Tehát az orgonakarzaton lévő tábla tanúsága szerint 1733-ban. E kriptában is, mint a pálosoknál a kripta földjébe temetkeztek. Amikor a temetkezést szabályozó rendelet megjelent, a már addig temetkezésre használt részt lefalazták, a megmaradt részben pedig téglafülkéket építettek. A halotti anyakönyv feljegyzéseiből nem mindig lehet a temetkezés helyét pontosan megállapítani. Mert többnyire csak azt írták be, hogy: Sepultus ad 00. SS. Eltemetve a Mindenszenteknél. Ez jelentheti magát a templomot, vagyis a kriptát, de jelentheti a cintermet is. Csak egy olyan bejegyzés került elő, amely részletezőbb: sepultus ... ad 00. SS. in Caemeterio Superiori, ami határozottan a cinteremre utal. Majd 1774. május 17-én, tehát még a temetkezés szabályozása előtt, Markovics Mátyás káplánt „in Chrypta Ecclesiae Omnibus Sanctorum sepultus." A szabályozás után 1780. november 24-én „S. D. Elias Gromann ... annorum 77. ad. 00. SS. in Crypta jacet sepultus." Tekintetes Gromann