Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Művészettörténet - Sárkány József: Szobotka Imre (1890–1961): Paul Claudel „L’Annonce faite a Marie” című művének illusztrációja (1916 k)

SZOBOTKA IMRE (1890—1961): PAUL CLAUDEL „L'ANNONCE FAITE A MARIE" CÍMŰ MÜVÉNEK ILLUSZTRÁCIÓJA (1916 К.) SÁRKÁNY József Századunk Európájának első két évtizedét a társadalmi, gazdasági, kulturális élet gyors, intenzív változásai jellemezték. Különösen jelentősek voltak a művészet, s ezen belül is a képzőművészet területén bekövetkezett változások, hisz pár éves eltéréssel követték egymást oly irányzatok, mint a szecesszió, a fauvizmus, a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a dada, s jelen volt még a késői szimbolizmus, a posztimpresszionizmus. Természetes ugyanakkor, hogy e különböző, sokszor ellentétes indíttatású, célkitűzésű csoportok, mozgalmak csak rövid ideig tudták elhatárolni magukat egymástól. Kölcsönhatások, kapcsolatok sora jött létre, melyeket lehetett tagadni ugayn, ám az a tény, hogy e mozgalmak legtöbbje pár év elteltével mint olyan megszűnt, s csak a legdoktrinerebb - általában másodvonalbeli - alkotójuk ragaszkodott hozzá élete végéig. Ebbe a művészi pezsgésbe igyekeztek bekapcsolódni kisebb-nagyobb késéssel, több-kevesebb sikerrel a magyar művészek is, akik közül számosan utaztak Párizsba, hogy a modern művészet fővárosában folytassák tanulmányaikat. Ezen alkotók egyike volt Szobotka Imre

1 is, aki 1910 végén érkezett barátjával, Bossányi Ervinnel Párizsba. A La Palette nevű szabadiskolába iratkozott be, ahol a kubizmus egyik első teoretikusa, Jean Metzinger- és La Fauconnier korrigálták a rajzokat. 1912-től 1914-ig dolgozott, alkotott itt Szobotka, s ezen idő alatt elsajátította, s egyéni módon alkalmazta a kubista képszerkesztést, a kubista látás-, alkotásmódot. A kubizmus egyike volt a századelő legjelentősebb képzőművészeti irányzatának, melyről joggal jelentette ki John Golding, a kubizmus egyik legismertebb történésze: „egyetlen művészi forma sem módosította oly mértékben a nyugati festészet princípiumait, egyik sem rendítette meg annyira alapjait, mint a kubizmus". Megrendítette, hisz ábrázolási konvenciók sorával szakított, műveiben sikerült azidáig legmagasabb szinten 1 Szobotka Imréről, művészetéről még nem készült monografikus feldolgozás. Munkásságának átfogó bemutatása 1971-ben történt az MNG-ban, mely emlékkiállítást dr. Bodnár Éva rendezte. A kiállítás katalógusa (szerk. dr. Bodnár ívva) részletes életrajzot, valamint a teljesség igényével összeállított bibliográfiát is tartalmaz. Szobotka művészetének megismertetéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Gallcria deli' Incisionc 1973-as bemutatója, ahol a művész mintegy 60 darab tízes években készült alkotását állították ki. (Sajnálatos létrehozni a dinamikus formát, a képi dinamikát, megtette a döntő lépést a képi, formai elemek önelvűvé válása útján, s a kubisták voltak azok, akik létrehozták az első kollázsokat, a valós és képi elemek egybekapcsolását. Bár már a kubista mozgalom első lépéseinél találkozunk magyar művészekkel - mint a szobrász Csáky Józseffel, a festő Réth Alfréddal, s korán kapcsolatba került velük Szobotkán és Bossányin kívül pl. Kmetty János, Galimberti Sándor, Dénes Valéria . .. - magyarországi hatása jobbára csak a felszíni formajegyek átvételére, egyfajta posztimpresszionista kubizálgatásra korlátozódott. Kétségkívül döntő szerepe volt ebben az ország társadalmi, történelmi, gazdasági, kulturális helyzetének, a megfelelő szellemi mikroklíma hiányának is, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hazainál jóval fejlettebb cseh területen is a kubizmusnak egy szinte „verbális", az emberi alakra koncentráló, az igen jelentős cseh barokk hagyományaira is támaszkodó ága vált jelentőssé. A magyarországi kubizmus értékeléséhez (egyfajta „magyar mentalitás" feltételezése helyett) a kor legjelentősebb művészi csoportjának, az aktivistáknak a munkássága ad hiteles támpontot. Kassák megkülönböztetett figyelemmel fordult a mozgalom eredményei felé, ám látta, hogy e rendkívül tiszta, elvont, szinte apolitikus (itt természetesen a napi, agitációs, propagandaszempontú politikusságot értem, s nem a művészi tett politikusságát) stílus önmagában nem alkalmas számukra. A Tett-hez, majd az 1916-ban induló Má-hoz kapcsolódó magyar avantgárdé ugyanis nem mondhatott le az expresszív kifejezésmódról, s ezért ajánlotta Kassák a művészeknek a kuboexpreszszionizmust, mely - ötvözve a kubizmus új képi rend megteremtésére irányuló törekvéseit az érzelmi telítettségű kifejezésvággyal - alkalmasnak tűnt az aktivisták társadalmi szerepéből, politikusságából adódó agitatív feladatokhoz. viszont, hogy ennek az anyagnak a 90%-a Olaszországban maradt.) A még fellelhető, s itthon maradt alkotásokból rendezte meg a zalaegerszegi Göcseji Múzeum 1982-ben a „Szobotka Imre művészete az 1910-es években" című kiállítását. E kiállításhoz kapcsolódóan, azt megelőzően, készült cl a szerző tanulmánya Szobotka „Matróz" című művéről, mely írás a Zalai Gyűjtemény 16-os számában jelent meg 1981ben. 2 Albert Gleizcs-Jean Metzinger: Du Cubisme 1912. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 32 (1987): 147-161. Pécs, Hungária, 1988.