Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 75 kapcsolatos ténykedések árait is. Például egy hétévesnél idősebb halott részére a sírásás 18 krajcár, kisebb termetűeknek 12 krajcár. Egyben elrendelték az árjegyzéknek a temetők kapujánál való kifüggesztését is. A szigeti külvárosi temetőről ezen a tanácsülésen szó sem esett. A kiküldött bizottság bizonyára megtette jelentését, de ennek nyoma nem maradt. Kedvezőtlen lehetett, mert - nyilván hosszas tárgyalások után - 1791. december 13-án, 1769. szám alatt jelentették a tanácsnak, hogy az előző napon, temető céljára megvásároltak a Mindenszentek templomával szemben Markovics Józseftől 1578 n.-öl szőlőt 400 forintért, Matievits Istvántól 1848 n.-ölet 250 forintért, Koppányi Páltól 907 n.-ölet 200 forintért, végül özvegy Frank Mihálynétól 2227 n.-ölet 300 forintért. Tehát összesen 6560 n.-ölet 1150 forintért. Jelentős terület. Több, mint négy katasztrális hold. Ez a terület a mai számozás szerinti Tettye utca 21-29. számú telkek feletti szőlő volt, mely észak felé a mai - akkor még nem létező Ótemető utcáig terjedt. A vételbe beleértendő az akkor még beépítetlen Tettye utca 21. számú telek is, mely a temető bejárata lett. De a város nem tartotta meg az egész területet temető céljára, hanem a mai Hatház utcától nyugatra eső részt 5%-os kamat melletti 5 éves törlesztéssel eladák Barutányi Józsefnek 406, Vargics Jánosnak 121, Bartolics Andrásnak 121, összesen tehát 648 forintért, amint ezt Jaranyi György konzul 1792. április 18-án 493. sz. alatt jelentette. Az 1792. március 6-án tartott tanácsülés határozatot hozott, hogy ezen új budai külvárosi temetőt körül kell árkolni. Ezen körülkerítés elkészíttetésével Kovacsics szenátort bízták meg. Egyben azt a feladatot is kapta, hogy a temetőnek maradt területen található fákat és szőlőtőkéket nyilvános árverésen adja el. Az egész ügyben zavaró momentum csak az volt, hogy Markovics József a kisajátításnak ellentmondott, ám a tanács ezt elutasította. A temető körülárkolása - mint minden ügy, ami pénzbe került - lassan ment. Kovacsics szenátor május 2-án azt jelentette, hogy a temetőben 40 ölnyi, másfél láb mély árkot készítettek el, ölenként 5 krajcárért, tehát 3 forint 20 krajcár költség merült fel. Május 13-án az új temetőnél keresztet állítottak. Gründler András ácsmester július 5-én kérte, hogy az ott végzett munkáért járó 6 ft. 30 krt, ugyanakkor Vagner Péter festő pedig, hogy a kereszt megfestéséért járó 10 ft 30 xrt a város fizesse meg. Utasították is a pénztárost, hogy 5 ft. 30 xrt, illetve 9 ft 30 xrt fizessen ki. De ez a nap fontos dátum is. Fordulópont az itteni temetkezési gyakorlatban. Az egymásra temetés megszűnésének és a sorban való temetkezés megkezdésének napja. A Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület Évkönyvében 1913-ban jelent meg Szőnyi Ottónak A Mindenszentekről nevezett pécsi templom és temető című közleménye. Ennek 144-ik oldalán írja, hogy 1792. május 13-án temették itt el az első halottat, egy kétéves kislányt. Ez alkalommal szentelte be a temetőt Erdeődy József tb. kanonok, plébános. Fentiekből kitűnik, hogy a Helytartótanácsnak 1785-ben adott helyzetjelentés a temetőkről nem volt egészen pontos. Igaz, nem írták be, hogy már az új temetőben temetnek, de jelentették, hogy a régi temetőt felhagyták. Jelentették, hogy az új temető körülárkolását már 1784-ben megkezdték, de valójában csak 1792-ben kezdődött el ez a munka. Tehát a jelentett adatok csak a szigeti külvárosi temetőre vonatkozóan voltak helytállóak, a budai külvárosira nem. Az a terület, melyet a fentebb említett 40 ölnyi árok temetővé tett, nem volt nagy. Mert mivel a temetkezések - vélhetően - az új előírásoknak megfelelően folytak, igen hamar megtelt. Az Ágoston plébánia História Domus-ában ugyanis 1794. október 14-iki keltezéssel az alábbi bejegyzés olvasható: „Parte Caemeterii növi repleta illa nempe parte, quae viridibus existente adhuc vinea escudi debet, et a Rdissimo D. Erdődi Canonico V. V. et diacono secundus ritus praeseriptam benedicit, relicta adhuc una parte vinea pro parte Ecclesia. Eodem die benedicita est Crux Lapidea cum imagine Cristi posita ad portám majorem antiqui Caemeterii." Tehát az új temető egy része megtelt, egy rész, melyből a növényzetet kiirtották, temetkezésre alkalmassá vált. A szőlőből a haszontalant ki kell irtani. Az új részt Erdődi kanonok a másoddiakonussal előírás szerint beszentelte. A szőlő megmaradt részét a templomnak adta. A régi temető főbejáratánál elhelyezett kőkereszt Krisztus szobrával ugyanezen a napon beszenteltetett. A Fassiok könyvébe 1796. november 17-én eszközölt bejegyzés szerint a régi temető főbejárata a cinterem északi fala mellett volt. Az ezt követő időkben kelt számos iratból megállapítható, hogy a templom keleti oldala, a szentély alatt lévő temetőt regi, vagy alsó temetőnek, a másikat Üj, vagy felső temetőnek nevezték a közhasználatban. A temetkezés ezután zavartalanul folyt. Legalábbis az iratokból nem olvashatók ki felmerült akadályok. De ez a nyugalmas állapot, az új temető léte nem volt olyan tartós, mint hajdanában. Már 1819. január 25-én a tanácsülési jegyzőkönyv 206. sz. alatt megállapítja, hogy : „ ... Mindenszenteknél lévő Oh Temető, mely nem sokára az újnak megtölte után megnyitattand, kerület nélkül... szűkölködne ... emiétett Oh Temetőhelynek kő fallal való békeríttetése megrendeltetett..." A munkákat meg is kezdték, amit a városi számadások bizonyítanak. A pénztár 1822. január 25-iki számadása szerint: „Rationes antiqui Coemeterii ad Omnes Santos. Ausgabe zur Verbesserung und Herstellung der Einfassungs Mauer dem Gottes Aker zur Allerheilingen von 11-te febr. 1819. bis 30 Xbris 1821. 864 fl. 40 1/2 xr." Csak az nem derül ki, hogy mit is csináltak ezért a sok pénzért. Ugyanis az 1822. június 14-iki tanácsülésen