Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

76 MADAS JÓZSEF „Adm. Rdus Stephanus Gerdenits Parochus ad S. Augustinum. Magistratum huice requirit, quatenus: Caemeterium modernum, ideo quod repletum esset, clauderetur; ac antiquum ab orientali Sacelli OO Sanctorum plaga situm aperiretur eorsum ad itum debite cingeretur." Gerdenits István Főtisztelendő Ür, a Szent Ágoston plébános ezen Magisztrátusnál érdeklődik, minthogy: a mostani temető mivel megtelt, bezárandó; a Mindenszentek kápolnától keletre lévő régi terület tárva-nyitva áll kerítés hiányában. A tanács azonnal határozott: „Commititur Dnus Consul Cittis, ut obserato Cemeterio hucdum usuato, antiquum aperiri disponat, praevie attamen istud débite cingi procuret, quo fine etiam Inhabitatoribus gremialibus, caemeterio huic Vicinis, coram Magistratu hoc personaliter constitutis serio impositum est, ut fundos suos domales Caemeterio conterminos saepibus cingant." Megbízatik a Polgármeser Úr, hogy - mivel az eddig használt temető bezárajtik - rendelkezzék a réginek újranyitásáról, előbb azonban gondoskodjék kellő bekerítéséről, miért is ezen temetővel szomszédos lakók a Magisztrátus előtt személyesen jelenjenek meg és komoly kötelezettséget vállaljanak, hogy a temetővel határos háztelkeiket körülkerítik. A szomszédok eleget is tettek a rendelkezésnek, és így a temető nyugati fala és az északi fal egy része elkészült. Ám hogyan, az még ma is meglátszik, összehasonlítva azon falrészekkel, melyek a karmelita apácák zárdaépítésekor készültek. A lakosság részéről nem is merültek fel panaszok a temetővel kapcsolatban, de annál inkább annak megközelíthetőségével, így 1824. május 6-án, az 1169. sz. beadványban azt írták, hogy: „ . . . Minden Szentek Utzája, a' hol is . . . minden halottakat. . . végig vinni szoktak . . . olly állapotban vagyon, hogy kiváltképpen a' kereszttül fogva a' Ser Házig ... csak nem járhatatlan." Nem került elő pontos adat arról, mikor is kezdték el újra a temetkezést a régi temetőben, de minden valószínűség szerint még 1822-ben. A temetőváltást követő állapotokról az 1829. május 7-én tartott Canonica Visita számol be alábbiak szerint, magyar fordításban. Mindenszentek templomához három temető tartozott: 1. A cinterem. (Erről írja Szőnyi, hogy ott még 1913-ban 1760. és 1868. évek közötti sírkövet talált.) 2. A köztemető, melynek területe 90x36 öl. Három oldalon fallal, a patak felől árokkal kerítve. 3. A régi temető, mely az utca túlsó oldalán volt. Területe 69x40 V2 ölnyi. Északon a szőlőkbe vezető mély út (a mai Ótemető utca), délen lakótelkek, nyugaton szőlők, keleten fal határolta. (E fallal kapcsolatos az 1824. március 8-án kelt pénztári jelentés, mely szerint: „Empfangene und ausgezahlte Gelder zu den Ringmauer in neuen Gottes Aker in der Ofner Vorstadt unter dem Weingebürge in den Jahren 1822-24. Ausgab 182. fl. WW.") A Mindenszentek temetők Ezután a Mindenszentek temető - mely most már új temető lett - feltűnően hamar megtelt. Ebben ugyan közrejátszott egy kolerajárvány is. Mindössze tíz esztendeig volt elegendő az a terület, mely azelőtt évszázadokon át is kielégítette a szükségletet. Ugyanis 1832. május 1-én Hauer Antóniát már a balokányi temetőben hantolták el. Ezek után a Mindenszentek temetőkben további temetkezésekre nem került sor. Ez azonban nem vonatkozik a cinteremre. Ugyanis az 1845. évi Visitatio Canonica XXIII. pontja szerint „Ha valaki ezentúl a' Mindenszentek templomának kerítésébe temettetni kíván, kívánsága egyedül akkor fog teljesíttetni, ha az említett templom pénztárának 10 ezüst forintot fizetend." De nem egészen így szól az 1904. évi Visitatio. Mert a IV. fej. 3. §. szerint „Az OO.SS, templom cintoriummal van körülvéve, de 1829-től fogva a temetkezés csak az egyházmegyei hatóság különös engedélye folytán volt megengedve." Az utolsó temetkezés ide 1868. február hó 10-én történt, amikor özv. Károly Józsefné sz. Czár Katalint temették el. A balokányi temető belépésével a két régi temető neve ismét változott. Már 1833-ban öreg temetőként, 1837-ben Régi temetőként említették a Zöldfa utcai temetőt. Ezért lett a temetőt észak felől lezáró dűlőút neve - később, mikor már utcává alakult Ótemető utca. A Mindenszentek temetőt, ha még említik, általában Ó-temetőnek nevezik. A környékbeli lakosok gyakorlati érzéke hamarosan legyőzte a kegyeletérzést, mely az említett két sírásó esetében oly súlyos büntetésre vezetett. A tanács bizottságot küldött ki a két régi temető állapotának vizsgálatára. A bizottság 183.8. május 31-én, 1556. szám alatt jelentette, hogy: „ ... az el hagyott két Temetőknek mostani helyheztetéseket megszemlélve . . . a környékbeli lakosság a sírokat egynességre huzattatván az Borsó, Bab, és földi almákkal (kolompér)