Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

PÉCS RÉGI TEMETKEZÉSI HELYEI 67 volt. A kocsikaput csak a zárdaépítéssel kapcsolatban nyitották meg, amikor az eredeti főbejáratot elépítették. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a temetőt a törökök idejében a jezsuiták létesíthették volna. Figyelembe véve, hogy a Mindenszentek temploma a román korban csak kis kápolna volt és ugyanakkor a városban a temetkezési lehetőség minimális, hiszen talán még az egymásra temetkezés szokása sem alakult ki a cintermekben, bizonyos, hogy a kápolna és a temető egykorúak, vagy legalábbis közel egykorúak. A kápolna épülhetett a temetőhöz. Az 1829. május 7-én tartott Visita Canonica a temető területét a cintermen kívül, 3240 négyszögölben adja meg. Visszatérve Gosztonyi közlésére, nyilvánvaló annak lehetetlensége. Ha török temető lett volna ott, akkor a török nem tűrte volna meg ott a keresztény templomot és a jezsuiták misszióját sem. Ami pedig a század elején ott látott török sírköveket illeti, képtelenség még elképzelni is annyi vallási türelmet, hogy amikor a török temetőből keresztény temetőt csináltak, azokat ott megtűrték volna kétszáz éven át. A fentebb elmondottak alapján azt a végkövetkeztetést lehet levonni, hogy a hódoltság korában Pécs keresztény lakói számára két temetkezési hely állt rendelkezésre, a szigeti külvárosi és a Mindenszentek temetők. Beleértendő természetesen a Mindenszentek templomának középkori eredetű cinterme is. A török hódoltságot követő korszak temetkezési helyeiről már lényegesen bővebb ismeretek állnak rendelkezésre. A Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett belvárosi plébániatemplomra vonatkozó adatok legteljesebb és legjobb összefoglalása Gosztonyi Gyulának A várostemplom építéstörténete című munkája. E munkában, valamint a pécsi jezsuita kollégium évkönyveiben - temetkezéssel kapcsolatban - alábbiak találhatók. Lipót király 1698. december l-jén írta alá azt a terjedelmes okmányt, melyben megerősítette a pécsi jezsuitákat azon ingatlanok birtokában, melyeket addig különböző, de arra jogosult királyi tisztviselőktől kaptak. Az okmány e templomról így szól magyar fordításban „Török dzsámi a város közepén, mellette terül el a temető." Mikor 1940-ben a templom mai alakját kapta, elbontásra került minden, a jezsuiták által, vagy már várostemplom korában épült toldalék. A szükséges, viszonylag nagy kiterjedésű és mély alapozási munkák feltárták a Gázi Kászim pasa dzsámija elbontott részeinek alapjait, a középkori templom alapjainak túlnyomó részét és a területen lévő római kori maradványokat is. Gosztonyi rekonstrukciós rajza szerint a dzsámit falkerítés övezte, mely zömében a Bertalan templom maradványaiból állt. A kerítés a dzsámi nyugati sarkától indult észak felé. Az északi oldalon a Bertalan templom északi főfala alkotta a kerítést, mely ezután dél felé fordulva a dzsámi keleti sarkához csatlakozott. Talán ez kerítette a török temetőt és Nisándsi Mehetned sírját. A feltárt területen 16 római kori sírt találtak. Részben nyeregtetővel, részben csak lefedett gödör. Legjelentősebb egy közel 50 m

2

. alapterületű, 7 méter mélységű építmény volt, melyben nagy menynyiségű égett csontmaradványt találtak. A templom kriptáiról már történt említés. Az utóbbi évek ásatásai találtak a dzsámitól délnyugatra sírokat, de datálni nem lehetett. Érdekes egy 1843. jún. 10-én kelt, 1890. ügyiratszámú jelentés a levéltárban, amely szerint „A' Város Temploma előtt a földben talált sír kőtábla eladatván б vf-kon." A jezsuiták nem temetkeztek a templomba és cintermük sem volt. Kivételt képez az az öt rendtag, kiket a rácdúláskor megöltek, őket a templombelső keleti részén temették el, ahol maradványaikat később meg is találták. A másik kivétel Sztipkovits szalántai plébános. Ö alapítványt tett örökmécsre és arra, hogy halála után az egyik külső kupola alatt létesített kápolnában temessék el. Sírja fölé a Segítő Szűz Mária tiszteletére állítsanak oltárt Keresztelő Szent János és Szent János evangélista szobraival. A Liber Mortuorum 1712-ben tartalmazza, hogy: „Die 19 Julii obiit Adm. Rndus Dnus Joannes Stepkovich Parochus Szalantensis annorum eirciter 60, sepultus apud PP. Societatis Jesu." Tehát kívánsága teljesült. A jezsuiták az 1766-67. évi nagy építkezéskor a templom nyugati része alatt boltozott kriptát építettek. De oda az első temetés csak jóval a rend megszüntetése után 1790ben történt. Ebben nyilván része volt Mária Terézia 1777. szeptember 21-én megjelent, a temetkezéseket szabályozó redeletének is. A kapucinusoknak - kik ugyancsak a Főtéren telepedtek meg - 1731. április 28-án Nesselrode püspök csak azzal a feltétellel adta meg az építési engedélyt, hogy területükön idegenek számára temetőt nem létesíthetnek. Majd 1734-ben a Bem utca felőli oldalon a templomhajóhoz kápolnát építettek, alatta kriptával. A kapucinusok pontosan betartották a püspök kikötését. Ezt bizonyítja az 1781. október 27-én kelt 746. ü. sz. jelentés. A városi tanács kiküldött két szenátort Krámer János építőmesterrel a kripta vizsgálatára. Fenti szám alatt jelentik, hogy a gvárdián közlése szerint a kriptában „... non ultra trio cadavera ... terrae infossa..." háromnál nem több tetem van a földben eltemetve. A kripta lejárata a templomban van. Azt a templomon kívülre helyezni nem lehet, mert annak nyugati fala utcára néz, többi falai pedig olyan gyengék, hogy azok megbontása az egész templom összeomlását okozhatja. „... duos insuper laterales Caminos infra Tectum directos." Ezen kívül két oldalt kürtő vezet a tető alá. „Interim, ut plenius scopo B. dispositions Regiae Satisfacere valeant, pro futuro Cellulas, quibus Cadavera immurari possuit semet procurare velle fati Conventus Guardianus declaravit." Egyébként, hogy eleget tegyenek a kegyes királyi ren-