Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Történettudomány - Madas József: Pécs régi temetkezési helyei

68 MADAS JÓZSEF delkezésnek, a jövőben gondoskodnak fülkék készítéséről, melybe a tetemeket be lehet falazni, jelentette ki a Convent Gvárdiánja. Nagyot változott azonban a helyzet az irgalmasok idejében, kiket 1798. június 25-én vezettek be a megszüntetett kapucinusok utódaként a zárdába. Ugyanis temettek az irgalmasok már betelepülésük évében is. Október 11-én és december 21-én temettek egy-egy polgári halottat. Ez dr. Fejes György múzeumigazgatónak a Dunántúl с napilap 1936. július 3-íki számában megjelent cikkéből ismeretes, melynek címe: Megtalálták a pécsi irgalmasok régi kriptáját. Leírja, hogy a templomban folyó restaurálási munkák közben a padlózat leszakadt. Ott egy L alakú kriptába jutottak, melyben 58 beépített fülke volt. Már csak 22 fülke felirata volt jól, vagy kevésbé jól olvasható. Az ezeken lévő évszámok 1817 és 1856 közötti időkből származtak. De egy heverő koporsó töredéken az 1807-es évszám volt található. Találtak a kriptában olyan fülkéket is, melyeken a felirat helyén csak fekete kereszt volt található. „A kripta lejárata a mai templombejárattól jobbra, a Római Róbert-féle kirakatnál levő lépcső előtt volt. . . Nyolc magas, széles lépcső szolgált lejáratul, mely a kriptában ma is látható." Megemlíti, hogy a múzeum birtokában lévő minden ábrázolást felkutattak, de olyat, amelyen a kripta ajtaja látható lett volna, nem találtak. Kétségtelen, hogy a kripta építésére vonatkozó ismert adat nincs. De egybevetve a fentiekben ismertetett 1781. évi jelentést és az 1936. évi újságcikk adatait, csak arra lehet gondolni, hogy az irgalmasok még hivatalos bevezetésük előtt, az előírásoknak megfelelő módon kriptát építettek a templomhajó északnyugati sarka alatt, melyhez hozzákapcsolták a kapucinusok kápolna alatti kriptáját is. Ezért lett a kripta L alakú. Arra vonatkozó adat, hogy a kriptalejáratot mikor falazták el, eddig nem került elő. Az 1688-ban visszatelepült dominikánusok mecsetből átalakított templomuk déli oldala mellett - lényegében a mai Kazinczy utca 6. szám és a Perczel utca 21-es számú telkek területén - cintermet létesítettek, melyet még Radonay Mátyás, Pécs első török utáni püspöke szentelt be. Mivel Radonay 1703-ban meghalt, a beszentelésnek előbb kellett történnie. Mivel a Liber mortuorumban bejegyzések csak 1707-től vannak, ismeretlen marad a cinterem megnyitásának időpontja. Az első ide vonatkozó bejegyzés szerint Spolariz Andrásnak Katalin nevű 11 éves leányát, ki 1707. április 7-én hunyt el, „sepulta apud PP. Dorninicanos." a domonkosoknál temették el. Ennek a mecset-templomnak kriptája nem volt, de lehetett benne egy kiépített sírverem. A Pécsi Figyelő 1892. július 16-iki számában megjelent cikk azt írja ugyanis, hogy „A polgári kaszinó házának újjáépítése alkalmával a mint az alapot ásták, nagy sírboltra akadtak a munkások, amelyben, öt meglehetős karban lévő koporsót találtak." A mai épület csak részben áll az egykori dzsámi helyén. Más része a cintermen épült. Mivel a koporsók „meglehetős karban" voltak ennyi idő után is, feltehető, hogy a verem védettebb helyen volt és nem volt kitéve az időjárás viszontagságainak úgy, mintha a cinteremben lett volna. A domonkosok új templomukat - bár még nem volt az építkezés teljesen befejezve - 1771-ben felszenteltették. A templomban nagyobb kriptát is építettek. Ám a felszentelés ténye még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy akkor a kripta is használható állapotban volt. Így a Liber mortuorum adata, hogy az 1773. július 19-én elhunyt Garzulliné Erzsébet „sepulta apud Dominicanos", nem jelenti feltétlenül, hogy a kriptában helyezték el tetemét. Lehet, hogy még a cin terembe temették. Csak 1780. december 19-iki az a bejegyzés, hogy Vrantsits ezredes feleségét „in Cryptam RR. PP. Dominicanorum reposita." A többi bejegyzéshez képest kissé ünnepélyes fogalmazás, másrészt a kripta kiemelése - ami más esetekben nem szokásos - inkább azt teszik valószínűvé, hogy ez volt az első kriptái temetkezés a domonkosoknál. Az azonban bizonyos, hogy az ezután történt temetkezések a rend megszűnéséig már mind a kriptában történtek. A hátralévő idő rövidsége miatt azonban ez már nem volt számottevő. Mindössze 3 személy. A halotti anyakönyv szerint. Fölsinger Mátyás építőmester 1789-ben igen jó és részletes felvételi rajzot készített a telekről és az epükről. Annál meglepőbb, hogy a templom rajzán a kriptát nem tünteti fel. A telek rajzán a cinteremnek semmi nyoma sincs. Keleti részét kertként, nyugati részét udvarként jelöli. Ez a rajz az Országos Levéltárban van C. 69. Htt. ltár. Dep. 1789/41/9. I. jelzet alatt. 1786-ban József császár a rendet megszüntette és a szerzetesek nemsokára el is hagyták a rendházat. A telket a Tanulmányi Alap felparcellázta és eladta. A templomot lakóházzá alakították és így a dominikánusok temetkezési helyei megsemmisültek. Jelentősebb a temetkezések szempontjából a ferencesek rendháza, illetve temploma. Hogy a középkori templomnak volt-e kriptája, az bizonytalan. De falazott sírhelyek bizonyára voltak benne úgy, mint a Bertalan templomban is. A törökök kivonulása után azonnal visszatért ferencesek Pécs első katonai parancsnokától, Thüngen tábornoktól 1687. január 4-én megkapták a Mérni pasa dzsámijává átalakított templomukat egy kis házzal, valamint a keringő dervisek kolostorának mecsetjét, melyet most Jakováli Hasszán dzsáminak nevezünk. Kaptak hozzá „... terras, vineas, et pratum ... ex beneficentia camarae regiae . .." szántót, szőlőt és rétet a királyi kamara jóvoltából. Ez nemcsak anyagi létüket biztosította, hanem lehetőséget adott a mecsetnek templommá való visszaalakításához és rendházuk felépítésére is. Ezen adományokat „. . . per L. B. Kurtz camarae inferioris consiliarium et administratorem Budensem ddo 7. Decembris 1698. confirmantur." szabad báró Kurtz (János Ignác) a budai V.