Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Régészet - Fülep Ferenc: A pécsi későrómai-ókeresztény mauzóleum feltárásáról

38 FÜLEP FERENC nem lehet, mint az, hogy eredetileg a kápolna ilyen hosszú volt. Bejáratát vagy itt kell keresni a két pillér között (l. ábra E 4 és D 4), vagy rá kell mutatnunk arra a különös jelenségre, hogy az apszis fala a két északi pillér között érthetetlen módon elkcskenyedik, mintha itt egy eredetileg meglévő ajtót falaztak volna be. A következő kérdés, amelyre válaszolnunk kell, hogy mikor kerülhettek ide a szarkofágok, és mikor épült a fehér márvány szarkofágot befogadó sírkamra keleti része. A kérdés megválaszolásánál a pécsi szarkofág tetejének problémájából indulunk ki: a maszkos szarkofágok keletkezési ideje Ostiában

39 a IV. század 30-40-es éveire tehető. A maszkos szarkofágok között legismertebb az ún. Junius Bassus szarkofág/'

0 amelyen a bűnbeesés jelenete és az oroszlánok vermébe vetett Dániel ábrázolása is megjelenik. Korát Fr. Gerke a IV. század 50-es éveire határozta meg/'

1 A pécsi szarkofág évszakábrázolásai a fenti korhatározásnak megfelelnek. Ezt a kormeghatározást egyébként Pécsett, a helyszínen talált korábbi érmek (Constantinus-dinasztia) alátámasztják. A közeli Geisler E. utca 14.-István tér 12. szám alatt feltárt és a helyszínen megőrzött sírkápolnában (XIII. számú)'*

2 a temetkezés kezdetét kb. 320 körüli időpontra teszszük, míg a Geisler E. utca 8. szám alatti temetőrészben a temetkezés megindulását a IV. század elejére határoztuk meg/*

3 Mindezek alapján a pécsi mauzóleum alatt fekvő sírkamrában a temetkezés megkezdését, illetve a sírkamra keleti részének („A" helyiség)) létesítését a IV. század 50-es éveire határozhatjuk meg. Bizonyára ekkor történt az „A" helyiség kifestésé is a fent már ismertetett motívumokkal. A következő periódusban helyezték el a fehér márvány szarkofággal szemben fekvő 2. szarkofágot, mivel feltételezett tetejének pereme vízszintes vonalat vágott bele a már elkészült falfestménybe (Dániel jelenet). Véleményünk szerint azonban elég hosszú időnek kellett eltelnie a falfestmények megfestése és a 2. szarkofág felállítása között, mivel nem valószínű, hogy a díszes falfestményeket azért készítik el az északi falon, hogy utána rövidesen eltakarják az oda helyezett 2. számú szarkofággal. A következő temetkezés alkalmával, mielőtt a 3. szarkofágot oda temették, az addig meglévő sírkamra („A" helyiség) kicsinek bizonyult: a 3. szarkofág túlnyúlik az „X" és „Y" pilléreken (1. ábra). A sírkamrát tehát a „B" helyiséggel nyugat felé megtoldották. A falakat nyugat felé megnyújtják, feljebb már céloztunk rá, hogy az északi és déli falak hátoldalán az összetoldás teljesen világosan kivehető. De 39 F. W. Deicbmann: Repertórium der Christlich-Antiken Sarkophage Bd. I. (Wiesbaden 1967) Nr. 350, 364, 441, 625, 648, 665, 792/b, 901, 905. 40 F. Gerke: Der Sarkophag des Iunius-Bassus. (Berlin 1936) 16-17., 2, 3, 11. t. « Uo. 42 Fülep (1984) 172. még más áruló jel is akad: az ,,X" és „Y" pillérektől kezdve az északi és déli fal (l. és 2. fal) néhány fokos, egész enyhe törést mutat, ami az alaprajzon is jól kivehető (l. ábra). Feltehetően ekkor épül meg az „A" és „B" helyiségnek nyugati oldalán a „C" helyiség is, amely a lejárat céljára szolgált. A felső kápolna padlójába vagy egy nyílást vágtak, amely vízszintes kőlappal volt lefedve, vagy pincegádorszerű lejárat vezetett a kápolna délnyugati sarkából le a „C" helyiségbe, ahol lépcsők nyomait találtuk meg (l. ábra). A lépcsők a 9. fal mentén vezettek le a „C" helyiségbe dél felől északi irányba, majd a „C" helyiségben derékszögben megtörtek, itt bizonyára „pihenő" volt, s innen a 7. és 8. fal között fordultak keleti irányba és bevezettek a „B" helyiség ajtaján. Itt a „B" helyiség ajtajánál, illetve a „B" helyiségben 2 és fél lépcső eredeti helyén, „in situ" ma is megtalálható (l. ábra). A felső épület, az egyhajós kápolna, vagy közvetlenül az „A" sírkamra megépítése után készült, s ez esetben a fent már jelzett két beugró pillérig tartott (alaprajzon „X" és „Y" pillérek fölött), vagy inkább a 2. periódusban, amikor már a „B" és „C" helyiségek is elkészültek a sírkamrában, de mindenesetre akkor, amikor már a sírkamrával, mint meglévő adottsággal számoltak. A sírkamrában a temetkezés hoszszú ideig folyt, erre mutat az előkerült csontvázak viszonylag nagy száma is. A sírkamra padlóján talált késő-római érmek (a legutolsó veretek kibocsátása 365-375 között), amelyek elég kopottak, azt a feltételezést engedik meg, hogy ott a temetkezés a IV. század végéig, az V. század elejéig folyt a sírkamrában/«'* A mauzóleum keleti részének feltárása a rekonstrukciós munkákkal egyidőben folyt. A keleti profil vizsgálatából kiderült, hogy az apszisban a padlószintet többször megújították. Az É/3 és D/2 pillérekre támaszkodó diadalíven belül lehetett az oltár alapozása, amelyet azonban nem tudtunk megtalálni, és esetleg az apszis falának belső oldalához volt hozzáépítve a papi ülőpad, a subsellium/*

5 amelynek egy eléggé alaktalan és a falhoz sehol sem illő darabját az apszison belül, nem eredeti helyén megtaláltuk. Ez a darab azonban nem jogosított fel arra bennünket, hogy a subsellium rekonstrukcióját megkíséreljük. A sírkamra falfestményeinek legközelebbi pannóniai párhuzama éppen Pécsett található, az I. számú festett sírkamrában,

46 ahol a bűnbeesés, Jónás, Noé és a 3 babyloniai ifjú ótestamentumi jelenetei fordulnak elő. A falfestmények eredetét természetesen a Róma városi katakombafestészetében kell keresnünk. Hivatkozunk itt - a teljesség igénye nélkül, csak példa43 F ülep (1984) 171. 44 Fülep (1977) 253. sk. 45 Fülep (1984) 99. skk. 46 F. Gerke: Die Wandmalereien der Petrus-Paulus Katakombe in Pécs (Südungarn). Forsch, z. Kunstgesch. und Christi. Arch. Frühmittelalterliche Kunst. (Baden-Baden 1954) 147. skk.; Fülep (1984) 36. skk.