Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)
Régészet - Fülep Ferenc: A pécsi későrómai-ókeresztény mauzóleum feltárásáról
A PÉCSI KÉSÖRÓMAI-Ót ként - a Róma városi katakombák bűnbeesési jeleneteire. 47 A trieri Agricius-szarkofágon 48 a bűnbeesés és a három babyloni ifjú ábrázolásával találkozunk. A bűnbeesés jelenete ládikákon, 49 fondo d'oro-n 50 egyaránt előfordul. A bűnbeesés, az oroszlánok ketrecébe vetett Dániel ótestamentumi jeleneteinek összekapcsolására Fr. Gerke mutatott rá a már említett Ju- nius Bassus szarkofág tárgyalása során. 51 De ugyanez ismétlődik a Mas d'Aire-i frizszarkofágon, 52 vagy a Lateráni Múzeum egyik loculus előlapján. 53 A keleti fal dús levélmintás, pálmaleveles és virággirlandos díszítésével a paradicsomkert ábrázolásainak sorát gyarapítja, a pécsi sírkamrában ugyanis ismételten előfordul. 54 A középütt elhelyezett Krisztus-monogram a pécsi I. számú sírkamra hasonló ábrázolásával vethető össze. 55 A fülke feletti Krisztus-monogram az alatta elhelyezett márvány szarkofággal, a hozzá közel álló két ótestamentumi jelenettel (bűnbeesés, Dániel) zárt ikonográfiái egységet képez, és azt szimbolizálja, hogy a halott az eltemetés után bekerül a paradicsomba. A trónuson ülő fehér ruhás alak, a pálmalevelekből következtetve mártír, fogadja a paradicsomba belépő halottat. Nem zárhatjuk ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy a trónuson ülő, fehér ruhás alak maga Krisztus, aki a paradicsomban fogadja az elhunytat, akinek tiszteletére a mauzóleumot építették. A római katakombák falfestményein a II. századtól megtalálható Krisztus ábrázolása (Priscilla katakomba, Capella Greca 56 ), majd nyomon követhető a III., IV. században is. 57 Jellemzője az ábrázolásnak: az ülő Krisztus minden esetben fehér ruhában ül, és ruhája öblösen át van vetve térdein, amint ezt a pécsi mauzóleum falképén is ábrázolták. Ez esetben tehát, ha feltevésünk beigazolódik, falfestményen a legkorábbi és egyetlen Krisztus-ábrázolás maradt meg Pannóniában a pécsi mauzóleum sírkamrájában. A falfestmények feltehetően mintakönyvek alapján dolgozó itáliai vándorfestők művei lehetnek. 58 Ismeretes Pécsről egy festő sírja, akinek csontanyagába még életében nagy mennyiségű ólom rakódott le. 59 De ismeretes két ókeresztény savariai (Szombathely) vándorfestő síremléke is Pannóniából. 60 Ami az épület külső megjelenését illeti, a salonai 47 5. Ferrua: Le pittura della nuova catacomba di Via Latina. (Città del Vaticano, 1960) 43. V. t. 51. XXIX. t. 56. XXXIX. t. 74. LXVIII. t. 2.; P. Testini: Le catacombe e gli antichi cimeteri cristiani in Roma. (Bologna 1966), 294., 168. kép. 48 F. Gerke: Der Trierer Agricius-Sarkophag. TrZ 18 (1949) Beiheft, 6-22.1. t.; A szarkofág kiegészítve: R. Schindler: Landesmuseum Trier. Führer durch die vorgeschichtliche und römische Abteilung. (Trier 1970) Raum 24, 257. * A trieri Paulinus-szarkofágon ezüstveret: F. Gerke: TrZ 18 (1949) VI. t. 12.; H. Buschhausen: Die spätrömischen Metallscrinia und frühchristliche Reliquiare. Wiener Byzantinische Studien Bd. IX (Wien 1971) A 58, 116, 69. t. Uo. В 6, 208, 20. t. „Sündenfaü" jelenet üvegdobozkán Kölnből.; Dániel az oroszlánok között: Uo. Nr. A 52, 54, 60, 61, 62, 69, 76., В 12., С 37. 50 F. Z. Roppo: Vetri Paleocristiani a figure d'oro conserMAUZÓLEUM 39 6. ábra mauzóleum analógiája 61 alapján a pécsit is magas, keskeny, kívülről támpillérekkel ellátott, egyhajós épületnek képzeljük el, amely alatt feltűnően nagyméretű, az altemplomként elhelyezkedő sírkamra. Azt reméltük, hogy - amint Salonában is - a felső kápolna - épület bejáratát itt is a nyugati végén fogjuk megtalálni. Azonban a bejárat nyomát itt nem lehetett felfedezni. Feltételezhető, hogy bejárata az eléggé lepusztult déli falon lehetett. A város a váltakozó hun, germán, avar uralom alatt is tovább tengette életét, az V-VI. században. Pécsett több sírkamrában megfigyelhettük azt a jelenséget, hogy a romos állapotba került sírkamrába a lakosság behúzódik és több sírkamrában tűzhelyeket, kemencéket létesítettek. A mauzóleumban megtaláltuk a „corpus delicti"-t, egy szekercét, amellyel a fehér márvány szarkofágot szétverték. Kirablás céljából egy szarkofágot - sok-sok példa bizonyítja - feltörnek, de nem verik le ilyen szisztematikusan a szarkovati in Italia. Studi di Antichita Cristiane 5. (Bologna 1969) Nr. 140 (?), 173.; TrZ 4 (J929) 209. sk. tov. Írod. 8., 16. 51 F. Gerke: Iunius-Bassus, 16-17., 2,3,11. t. 52 F. Gerke: Agricius-Sarkophag, 16-20, IV. t. 9. 88 Uo. II. t. 4. ° 4 F. Gerke: Die Wandmalereien der neugefundenen Grabkammer in Pécs (Fünfkirchen). Ihre Stellung in der spätrömischen Kunctgeschichte. Spätantike und Byzanz. (BadenBaden 1952) 115. skk. 55 F ülep (1984) 36. sk. 56 57 58 F ülep, F.: Művészet XIV, 9 (1973) 16. skk. 59 Fülep (1984) 304. 32. tov. irod. 60 CIL IUI 4222 = RIU 83.; Nagy, L.: Pannónia Sacra. (Budapest, 1938) 95., 59. kép. ßl Vö. 36. rajz. 16, 108, 109. a-b. kép.
