Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Régészet - Fülep Ferenc: A pécsi későrómai-ókeresztény mauzóleum feltárásáról

A PÉCSI KÉSÖRÓMA1-ÓKERESZTÉNY MAUZÓLEUM 33 Mindezek után került sor - véletlen folytán 1975-76-ban a legnagyobb szabású pécsi ókeresztény épület, egy mauzóleum feltárására az István tér közepén. Az István tér középső, a Székesegyháztól délre fekvő, parkosított részein rendszeres régészeti kutatások soha nem folytak, s így remény volt rá, hogy ezen a területen, amely ősidők óta beépítetlen volt, és ez a terület nem volt kitéve a középkortól kezdve, 8-10 évszázadon át rendszeres építő tevékenységnek, az egykori római temető épületei viszonylag zavartalanul vészelték át az elmúlt másfél ezer évet. 1975-ben felmerült az a terv, hogy az István tér közepén levő vízmedencéket átépítik, s a városi tanács építési osztálya lehetőséget adott arra,'

50 hogy az építkezések előtt a vízmedencék területét átkutassuk. Munkánkat 1975-ben a két északi vízmedence átvágásával kezdtük. Az észak-déli irányú első kutatóárok igazolta, hogy a római temető kellős közepén vagyunk, mert ebben a kutatóárokban öt, téglából megépített, nyeregtetős, a pécsi késő-római temetőben „szokványos" sír került elő az ugyancsak itt szokványos mellékletekkel: a fejjel nyugat, lábbal kelet felé fekvő vázak mellett számos üvegedény, bronz ékszerek stb. feküdtek. Ugyanebben a kutatóárokban azonban kelet-nyugati irányú, párhuzamos, festett falszakasz is előbukkant, ami azonnal elárulta, hogy a Pécsett már korábban ismert festett sírkamrák egyikét vágtuk át. 1975-ben négy hónapig, 1976ban két hónapig dolgoztunk az épület feltárásán,*

11 amelyről kiderült, hogy hazánkban az eddigi legnagyobb méretű és legjelentősebb ókeresztény temetői épületre találtunk rá. A kétszintes épület felső része kelet-nyugati irányítású, egyhajós kápolna. Az épület külső hosszúsága 18,10 m, belső hossza 13,80 m; külső szélessége 9,50, belső szélessége 4,80 m. Az épület falainak vastagsága: 100-120 cm. Az épület északi, déli és nyugati falainak külső síkjából 3-3 pillér ugrik ki, kb. 90-100 cm-re. Az épület kelet felé félköríves apszissal zárul, melyből ugyancsak 3 pillér ugrik ki. Érdekessége, hogy az északról első és második kiugró pillér között az apszis fala clkeskenyedik, itt vastagsága kb. 45 cm (1. ábra). Az épület belsejébe közepe táján egymással szemben l-l pillér ugrik befele (l. ábra É/4 és D/4). A hajó keleti végén ugyancsak egymással szemben 100 cm széles, beugró pilléreket találunk, melyek a diadalív tartó pillérei lehettek (1. ábra D/2, és É/3). A felső épület északi falán pontosan kirajzolódott a felső épület, kápolna padlószintje, amely Ny felé lejt. Az ÉNy-i sarokban az eredeti padló egy kis töredékét „in situ" megtaláltuk. Az északi falon kirajzolódó vonal, az északnyugati sarokban megtalált eredeti padlórészlet biztos alapot adott a padló rekonstrukció) ához. 30 Az ásatási munkák anyagi és erkölcsi támogatásáért ezúton is köszönetemet fejezem ki Pécs Város Tanácsának és a pécsi Janus Pannonius Múzeum vezetőségének. A felső épület padlója alatt három részből álló sírkamra, de nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy altemplom bontakozott ki. Amint az alaprajzból leolvasható, a sírkamrák nem pontosan középütt fekszenek a felső kápolna falaihoz viszonyítva, hanem kissé észak felé eltolódva (l. ábra). Az alsó sírkamra tulajdonképpen három részre tagozódik. Az „A" és „B" helyiségek szolgáltak a temetkezés céljára, a „C" helyiség pedig - véleményünk szerint -a sírkamra előtere lehetett, amelyen keresztül, lépcső segítségével, a sírkamrába lejártak. Az „A" és „B" helyiségek együttes hossza: 6,80 m, szélessége 3,3-3,4 m. Az „A" és „B" helyiséget az északi fal mentén a beugró „X" pillér, a déli falon a „Y" pillér választotta cl egymástól (1. ábra). Ezekre téglából készült heveder támaszkodott, de a hevederek elpusztultak, helyük a falakon pontosan kirajzolódik. A sírkamrák boltozatosán voltak fedve. A keleti fal fent ívesen zárult (3. fal). Ezen nyugodott a boltozatos tető. Az északi és déli fal (É és D falak) teteje (ezek jelenlegi mag: 1,8-2 m) ívesen befelé tart, de középütt a boltozat a sírkamra teljes hosszúságában 2,6 m szélességben beszakadt és bezuhant a sírkamra belsejébe. A keleti falról azt kell még megjegyeznünk, hogy ebben fent ívesen záródó fülke található, amely azonban nem középütt fekszik, hanem kissé észak felé eltolódik. A „B" helyiségbe 80-85 cm széles, fent boltozatosán záródó ajtónyílás vezet be (4. és 5. fal között), amely pontosan szemben fekszik a keleti falba vágott fülkével. Érdekessége ennek is az, hogy nem az épület középtengelyében fekszik, hanem - amint a fülke is - kissé észak felé tolódik el. Az „A" helyiség hossza: 4,25-4,30; falait simára levakolták és ezeket falfestmények borítják. A falfestmények az északi falon az „X" pillértől kezdődnek, folytatódnak a keleti falon, majd töredékesen megtalálhatók a déli falon az „Y" pillérig. A „B" helyiség falainak (l., 2., 4., 5. falak) belső struktúrája erősen elüt az előbbiektől; ez utóbbiakat sárgás, durva felületű habarcs borítja; ezeken falfestmény nem volt. Az „A" helyiség északi falán az „X" pillért márványinkrusztációt utánzó, fehéres rózsaszín festmény borítja. Ehhez csatlakozik kelet felé (l. fal keleti része) széles pompeji vörös keretben egy álló téglalap alakú mező, benne a bűnbeesés jelenete (2. ábra). Középütt emelkedik az almafa, törzsén többszörösen megcsavarodva a kígyó, amelynek feje, illetve kioltott nyelve egészen közel van Éva könyökéhez. Éva a fa jobb oldalán áll; bal oldalt Ádám, szemérmüket zöld falevéllel takarják el. Az alakok magassága 8086 cm. Ehhez a mezőhöz keletről újabb, vörös csíkkal keretezett téglalap alakú mező csatlakozik, márványt utánzó festéssel és középütt bordó színű koronggal (3. ábra). E mezőtől keletre újabb, pompeji •

>l A feltárások munkatársa Sz. Burger Alice; a felméréseket Farkas Pál mérnök végezte. Munkájukért ezúton is köszönetet mondok. - A régészeti anyag a pécsi Janus Pannonius Múzeumba került.