Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32 (1987) (Pécs, 1988)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Pellérd futóbogárfaunája (Coleoptera, Carabidae)

PELLÉRD FUTÓBOGÁRFAUNÁJA 11 kor előkerült Debrecenből (fénycsapda) és Bátorligetről (nyíres rostálás és vizes helyeken való egyelés). 51. Agonum (Agonum) viduum (Panzer, 1797): 1978. II. 26. egyelés a tóparton (1 pd) ; 1978. IV. 8. egyelve a fűzfák tövében (1 pd) ; 1978. IV. 15. egyelve az égeresben (1 pd) ; 1978. VI. 20. egyelve a tóparton (1 pd) ; 1980. II. 12. rostálás a füzesben (2 pd). - Euroszibériai elterjedésű, sokféle vizes biotopokban előforduló faj. Magyarországon is sokfelé előfordult a vizes biotopokban. A régebbi határozásokat felül kell vizsgálni, mert összekevertek az A. moestum Duftschmid 1812. fajjal. 52. Agonum (Agonum) thoreyi Dejean, 1828.: 1978. III. 12. rostálás a tóparton (1 pd). - Közép-Európától KeletSzibériáig elterjedt faj, amely Kis-Ázsiában is előfordul. Közép-Európa alacsonyabb vidékcin gyakori, elsősorban állóvizek növényzettel benőtt partján fordul elő. Hazánkban sokfelé megtalálható az állóvizek növényzettel borított szegélyén, de nagy szériákat sehol sem közöltek. A Dél-Dunántúlon újabban is többfelé gyűjtöttük (Szársomlyó, Barcsi Borókás, Palkonya. Kisdobsza, Cserkút). Fényre is repül, a Debrecenben felállított fénycsapda rendszeresen kis szériákat fogott belőle. A Bakonyból csak Tihanyból ismert. 53. Agonum (Agonum) micans Nicolai, 1822: 1978. III. 12. rostálás korhadt fűzfából (2 pd) ; 1978. IV. 15. egyelés a tóparton (1 pd) ; 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (2 pd). - Európa nagy részében és Szibériában megtalálható. Közép-Európában általában gyakorinak mondható. Az állóvizek és nagyobb folyóvizek partszegélyének jellegzetes faja. Magyarországon az eddigi ismereteink szerint meglehetősen szigetszerű az elterjedése: Pl. a Bakonyból csak egyetlen 100 éves adata van. Dél- és Kelet-Magyarországon sokkal elterjedtebb: mintegy 20 lelőhely. 54. Agonum (Agonum) piceum (Linnaeus, 1758): 1978. II. 26. egyelve fűzfák tövében (3 pd) ; 1978. III. 15. egyelve a tóparton (1 pd); 1978. III. 12. rostálás a tóparton (1 pd); 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (2 pd). - Elterjedési területe Európa északi és középső részeire korlátozódik. Közép-Európában sem mindenütt gyakori. Magyarországi elterjedése sporadikus, de nem ismert kellő részletességgel. A Bakony-hegységből mindössze két lelőhelyét (Hévíz, Veszprém) közölték (Tóth 1973). A Hortobágyi Nemzeti Parkból és Bátorligetről nem mutatták ki. A Debreceni Agrártudományi Egyetem éveken át működő fénycsapdája sem gyűjtötte. A Dél-Dunántúlon is egyenetlen az elterjedése, mert a Mecsekhegységben nem gyűjtöttük, míg a Villányi-hegységből és a Zselicből előkerült. 55. Platynus (Anchus) obseurus (Herbst, 1784) : 1978. III. 5. rostálás a fűzfák tövében (1 pd). — Dél-Európában nem él, Német-Közép-Európában gyakori, elsősorban az ártéri erdőkben. Hazánkban elterjedése sporadikus. A Nagy-Alföld szikes és a mezőgazdaság által művelt területein az eddigi gyűjtések szerint nem él. Erdős-mocsaras területeink nagy részén viszont előfordul. Ugyancsak hiányzik hegyvidéki erdeinkből. A Dél-Dunántúlon nagy szériát gyűjtöttünk a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzetben (Horvatovich 1981). 56. Amara (Amara) anthobia Villa, 1833: 1978. IV. 15. egyelés a tóparton (3 pd). - Európa nagy részében előfordul, de délen sokkal gyakoribb, mint Északon. A leközölt magyarországi adatok meglehetősen szórványos elterjedést mutatnak. A Hortobágyi NP-ban csak egyetlen példányban gyűjtötték (Űjszentmargita: Margitai-erdő). A Bakonyból viszont 10 lelőhelyét közölték (Tóth 1973). Bátorligeten nem gyűjtötték. A Mecsek-hegységből csak több mint harmincéves példányok vannak a JPM gyűjteményében. Újabban előkerült Kisdobszáról és a Barcsi TVK-ből (Horvatovich 1981) Hazai mezőgazdasági talajokban is előfordul (Fegyvernek, Vállaj). Melegkedvelő faj. Újabban többször gyűjtötték Békés megyében (Ádám 1981). 57. Amara (Amara) familiáris (Duftschmid, 1812) : 1978. III. 5. rostálás a fűzfák tövében (1 pd); 1978. III. 19. egyelés a tóparton (2 pd) ; 1978. IV. 15. egyelés a tóparton (2 pd), 1980. II. 12. rostálás a tóparton (1 pd). - Egész KözépEurópában nagyon gyakori faj (Hieke 1976). Magyarországon ritkább és elsősorban erdőlakó faj. Nyugat-Magyarország lucernásaiban nagyobb szériákat gyűjtöttek (Vép, Cscprcg, Acsád, Narda). 58. Amara (Amara) аетгеа (DeGecr, 1774): 1978. III. 12. rostálás a tóparton (1 pd) ; 1978. IV. 13. egyelés a tóparton (1 pd) ; 1978. VII. 7. egyelés a tóparton (1 pd). - KözépEurópa egész területén és Magyarországon is nagyon gyakori, szinte minden gyepen, füves területen megtalálható, különösen kedveli az egészen száraz biotópokat (Nagy-Alföldünk legszárazabb gyepei és szikespusztai vegetációi). Ugyancsak gyakori a mezőgazdasági művelés alatt álló talajokban is. Magyarország leggyakoribb Amara-faja. 59. Amara (Amara) communis (Panzer, 1797): 1978. VI. 12. egyelés a tóparton (1 pd). - Közép-Európában északon gyakori, délen ritkább. Magyarországon többfelé előkerült, de szériát sehol sem gyűjtöttek belőle (Bátorliget: 1 pd; Hortobágy: néhány pd; Barcsi Borókás TVK: 3 pd). Vas megyéből lucernásban is előkerült talajcsapdából. Magas légnedvességet kedvelő faj. 60. Amara (Celia) ingenua (Duftschmid, 1812): 1978. VI. 20. egyelve a füzesben (2 pd). Közép-Európa teljes területén megtalálható, nyugaton és délen ritkább, mint északon és keleten. Hazánkban az eddig közölt faunisztikai adatok szerint ritka. Ugyanakkor az újabb vizsgálatok megállapították, hogy a mezőgazdasági területek talajában gyakori faj Magyarországon. 61. Chlaenius (Chlaeniellus) vestitus (Paykull, 1790): 1978. VI. 9. egyelve a tóparton (2 pd). - Észak-Afrikától Európa nagy részében az északi tájak kivételével) előfordul keleten Szibériáig, délkeleten Kis-Ázsiáig. Közép-Európában gyakori faj (Freude 1976). Az eddigi ismereteink szerint Nyugat- és Dél-Magyarországon többfelé előfordul, a Dunától Keletre sokkal ritkább. Fényre repül. Az országos fénycsapdahálózat adatai sajnos nincsenek rendszeresen feldolgozva, így a hazai elterjedés csak hézagosan ismert. 62. Chlaenius (Chlaeniellus) tristis (Schaller, 1783): 1978. II. 26. egyelés az öreg fűzfák tövében (1 pd). - Észak-Afrikában, Európa nagy részében, Kis-Ázsiában és Szibériában él. Közép-Európában elterjedt, de kevés példányszámban gyűjthető faj. Magyarországi elterjedése is hasonló. Mivel fényre repül, újabban - a fénycsapdák elterjedésével - sokfelé előkerült. 63. Badister unipustulatus (Bonelli, 1813): 1978. III. 5. rostálás öreg fűzfák tövénél (2 pd); 1980. II. 12. rostálás a tóparton (2 pd). - Európa nagy részében, a Kaukázusban és Kisázsiában előforduló faj, keleten Nyugat-Szibériáig fordul elő. Közép-Európa északi felében gyakoribb, mint a déliben. Magyarországon az elterjedése nem tisztázott kellőképpen, mert a régebbi határozások sok téves nevet tartalmaztak. Megbízhatónak látszó adatok: Bátorliget, Hortobágy, Barcsi Borókás. 64. Badister meridionalis Puel 1925: 1978. III. 5. rostálás a tóparton (1 pd.) ; 1980. II. 12. rostálás a fiatal égeresben (1 pd). - Sem a faj összelterjedése, sem hazai elterjedés nem tisztázott megfelelően, mert a negyven évnél idősebb adatok között sok a téves határozás. Megbízható magyarországi adatok: Hortobágy, Barcsi Borókás, Gyula, Kétegyháza. 65. Badister sodalis (Duftschmid, 1812): 1978. Ц. 26. egyelés a tóparton (2 pd) ; 1978. III, 12. rostálás a fiatal égeresben (3 pd) ; 1980. II. 12. rostálás a vizenyős réten (5 pd). - Európa nagy részében (az északi részek kivételével), a Kaukázusban és Kis-Ázsiában él. Közép-Európában gyakori. Hazánkból kevés a megbízható adat. Hortobágyról és Barcsról csak l-l példánya került elő. A Dél-Dunántúlról más lelőhelyről még nem ismerjük. 66. Badister (Baudia peltatus (Panzer, 1796) : 1978. III. 5. rostálás a tóparton (2 pd); 1978. III. 12. egyelés az égeresben (3 pd). - Holarktikus elterjedésű faj. Közép-Európában elterjedt és gyakori fajnak tartják (Freude 1976). Magyarországon is - elsősorban mocsaras-vizenyős biotopokban — elterjedt, de nem túlságosan gyakori faj.