Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Andrásfalvy Bertalan: Népballadáink szerepéről

314 ANDRÁS F AL V Y BERTALAN 1961-ben hallottam először balladának nevezhető keserves éneket egy idős csángó asszonytól, egy kis lészpedi házban. A töröknek eladott, helyesebben szükségből kiadott leány történetét mondta el, akit anyja elbújtatott ugyan a rabló katonák elől, de végül addig kínozták, amíg el nem árulta rejtekét. A leány a Dunába vetette magát, amikor a rabló katonák Törökország felé vitték. A finoman díszített, egyszerű dallam következetesen egyhangú, minden előadási fogástól, erősítéstől, hangszín-váltástól mentesen, végig szigorú részarán ytalan (ún. bolgár) ritmusban szinte gépiesen — mondanánk mi, akik előadáshoz és előadókhoz szoktunk már, — hangzott el. Meggyőződtem arról, hogy nem előadási lámpaláz okozta az ott érezhető feszültséget, hanem a téma. Az asszony megmerevedve, mozdulatlan, szemét egyetlen pontra szegezve énekelt. A talán 20 versszakból álló ballada éneklése közben megeredtek könnyei és mikor befejezte, hosszú percek múlva sem oldódott föl elfogódott, transz-szerű állapotából. Siratok gyűjtésekor éreztem ehhez hasonló nehéz bánatot és megilletődést, de talán azokból is gyorsabban vetkőztek ki a gyászolók akkor, mint most ez a lészpedi öregasszony... Azóta többször hallottam így balladát. Ki melyiket tudja, nem véletlen : — Ismeri, kedves, — azt a történetes éneket Szűz Máriáról, aki három árvának aranyvesszőt adott édesanyjuk ébreszt getésére?

7 — Hallani hallottam, de nem tudom elfújni. Én nem voltam árvaleány, de a Mari, a szoszédomban, az az volt. Örökké hallom ha a terebúzában kapálgatunk a kertben. Az a Mari tudta, mert árvaleány volt. És tudta az az Ilona is, aki kislánykorában apját és anyját is elvesztette, s mikor férjhez ment, néhány hónap múltán férjét behívták katonának és nem tért vissza többé. Saját sorsáról kezdett keserves énekében így fogalmazta meg: Árva vagyok apa nélkül, Hétszer árvább anya nélkül Tizenhétszer társam nélkül, — amikor hosszas kérésre megrendülten, könnyes szemmel eldúdolta. És bizonyára a Három árvá-t tudó énekesek közül, — egyiküknek sem adott valamikor Szűz Mária aranyvesszőt a kezébe, mégis ez a ballada róluk szólt. Mert nem a valódi, a megtörtént, a létező a fontos, hanem az igazi, a valóság csillagok közé vetett égi mása. Vajon az az első, nekem balladát mondó asszonyt annakidején a család szegénysége vagy más kényszerítette a nem-szeretem-férjhez? Önként vállalta, hogy segítsen kínlódó szülein? Nem tudom már megkérdezni. És vajon másképpen be lehet-e ezt vallani 7 Három árva. Szűz Mária aranyvesszőt ad három árvának, hogy azzal megütve édesanyjuk sírját, azt felébresszék és elpanaszolják sorsukat. Édesanyjuk visszaszól a sírból, de segíteni nem tud árvaságukon. mindennapos szavakkal, nem tiltja-e azt egy kegyetlenokos belső törvény, szemérmesség? Az ugyancsak nem másoknak előadott keservesek személyes, történeti hátterét is nehéz, élveboncoló kérdésekkel felderíteni, ha egyáltalán vállalkozik erre gyűjtő és hajlandó erre az „adatközlő". Gondoljuk így végig az ismert ballada-témákat. Vargyas Lajos szavaival a balladák olyan magasságból néznek le, ahonnan már részleteket nem lehet látni, csak a lényeget. A naturalista-realista regény és irodalmi novella a részletekkel, az egyéni vonásokon keresztül tárja föl az általánosítható igazságot, a ballada típusokkal, — és ezek a típusok lehetőséget adnak mindenkinek, hogy megtalálja a saját, éveken keresztül hurcolt bánatának kifejezését. Kifejezését? Igen, mert hallgatóság nincs, inkább megfogalmazást kellene mondanunk. Mert a beszéd sem csak, és talán elsődlegesen sem, kommunikációs eszköz, hanem a gondolkodás, az öntudat, az önmegvalósítás és meghatározás eszköze, amint arra Claparede, Piaget vagy Vigotszkij már rámutatott.

8 Vajon miért ollyan ellenállhatatlan ma is a balladák hatása? Képei többszáz, talán többezer évesek. Mint a tökéletes áramvonalúvá vált zuhanó vízcsepp, nincsen rajta semmi felesleges. Női műfaj, amint a hősdal a férfiaké volt. A magyar balladákban is a nő a főszereplő. Övé a konfliktus, a dráma, ő a vesztes. Balladatémáink, a legrégiesebbek is, időszerűek maradtak : Kőmíves Kelemen, helyesebben Kőmíves Kelemenné balladáját ki énekelhetné el most?

9 A nagyhatalmú, sikeres osztályvezető, vállalatigazgató vagy vagyonos kisiparos vagy üzletkötő felesége, akinek férje az új állásért, kinevezésért, házért, lakásért, kiküldetésért, Volvo kocsiért — nem két véka ezüstért vagy aranyért, — mindent fontosabbnak tart, mint a házastársi kapcsolatot, szeretetet, törődést, gyermeket. Az asszony, aki elmagánosodott szerelmével és ragaszkodásával, aki észreveszi és megszenvedi, hogy már egyedül maradt. Mit mondhatna mást? Férje érdekei ellen lázadjon fel, ő törje el karrierjét? A Molnár Annák is ezerszámra születnek vagy lesznek ma is, akik hallgattak a cifra katona ígéreteire és rájöttek aztán, hogy csak egyek lettek a sok közül. Az ismert ballada felajánlja az egyetlen ésszerű és valódi megoldást is, de vajon elérhető e ez ma a csalódott asszonyok számára? És vannak modern Kádár Katák is, a kényszerűségnek vagy kénytelenségnek bonyolult szövedékében ez a meztelen tény. Vannak hajdúkkal útnak induló leányok is, akik a magyar balladák szemérmes szóhasználatát idézve, el8 Vigotszkij, L. Sz.: Gondolkodás és beszéd. Bp. 1967. 9 Kőműves Kelemen (Falbaépített asszony) : A kőművesek hiába próbálkoznak a vár felépítésével, a fal minduntalan leomlik. Vezetőjük javasolja, hogy az első látogatásukra jövő asszonyt építőáldozatként építsék bele a falba és így kiengesztelve az ártó hatalmakat hozzájussanak az építésért felajánlott mesés kincshez. A javaslattevő kűmőves felesége jön el elsőnek, őt kell beépítsék a falba,