Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 30-31 (1985-1986) (Pécs, 1987)

Néprajztudomány - Zentai János: A születés, a házasság és a halál népszokásai Rádfalván

326 ZENTAI JÁNOS A terhes asszonyt különösen meg kellett kínálni, mert köztudomású volt, hogy „kivanyi". Ha mégis valami fukar családhoz ment, s azok eldugták előle a gyümölcsöt, egyebet, hogy ne kelljen megkínálni, akkor a születendő gyerek azt az eldugott ételfélét egész életében nem fogja szeretni. Terhest nem szabad bántalmazni. Ha valaki mégis durván meglökte, mérgesen ráncigálta, vagy megverte, akkor a születendő gyerek is veszekedős, verekedő természetű lesz. Tilalmak Terhes asszonynak fürdőbe nem szabad menni, mert vízidagadást kap az anya és ha meg is születik a gyermek, nem marad meg. Ha a terhes asszony kutyát vagy macskát rúg meg, szőr férges lesz a gyereke. Anyajegy Ha a viselős lop valamit, a lopott tárgy anyajegyként meglátszik a gyereken. Egyik adatközlőm meggyet lopott terhes korában, a gyermekének a karján ma is megvan a meggy színű és nagyságú anyajegy. Ribizkét különösen nem szabad lopni, mert az újszülött arcán csúnya, vörös, fürtszerű anyajegy lesz. Megcsodálás A terhes asszonynak semmit sem szabad megcsodálnia, mert káros hatással van a magzatra, különösen valami csúnyát, visszataszítót nem, mert olyan lesz a kisgyereke is. Amikor az egyik adatközlő terhes volt, napa nem engedte megnézni a farsangi maszkásokat, mert azok „csudálatosak". Ha tüzet lát a terhes asszony, ne csudálkozzon, különösen ne kapjon a testéhez, vagy ha nagyon megijed is, ruha által eltakart alsó testéhez, mert ugyanezen a testrészén tűzszínű anyajeggyel születik a gyermeke. Jóslások Ha a terhes anya sok májat eszik, barna lesz a gyermeke. Ha a terhesség alatt megszőkül (pl. szemöldöke kifakul) leánya lesz, ha megbarnul, fia. Ha olyan gyümölcsöt evett meg a terhes, amelyen egy száron kettő volt, ikrei lettek. Nézzük a terhesség megszűnésének három módját: vetélés, magzatelhajtás, szülés. Vetélés: előfordul, ha az anyának „romlott a vére" vagy megfázott. Magzatelhajtás: „Ecsináta a gyerököt". Bizony, hogy az egykét folytathassa ez a nép, ehhez a művelethez nagyon sokszor folyamodott. Sajnos a művi vetélések száma nagyobb volt, mint a szüléseké, különösen az egyke elterjedésének első évtizedeiben, a múlt század utolsó negyedében. Sok viruló, fiatal menyecske került idő előtt a temetőbe, vagy lett egész életére élő halott. Ebben a boszorkánykonyhába aztán nehéz belepillantani. Mégis néhány adat; A kenőasszony zsírral megkenegette a terhes asszony hasát a méh táján. Egy másik módja: (Én nem csináltam, csak hallottam! bocsátja mindenek elé az adatközlő) cidrusfa, tujafa fiatal hajtásával kell a méhbe nyúlni (pontos mikéntjét — állítása szerint — nem ismeri). Úgy tudják, aki „gyerököt vesztött", annak nincs nyugta a másvilágon, hazajár éjszakánként arra helyre, ahova magzatát eltemette. Szülés A szülésnél bóbagyángyi (bábaasszony) működik közre, ő teszi meg a szükséges előkészületeket. Idősebb asszony, hozzátartozók, rokonok segédkeznek. Az illem és a szemérem tiltotta az apáknak a szülésnél jelen lenni. A vajúdó asszony fájdalmát melegített ruhának a hasra való rakásával enyhítették. A szülésnek több féle módja volt. Egyik adatközlőm háromszor szült. Először — úgy látszik ez volt a legrégibb módja — leguggolt a szoba földjére, férje hátulról a hóna alatt átkarolva tartotta. Másodszor széken ülve szült, harmadszor már ágyban fekve. A múlt század vége felé az ülő állapotban történő szülés volt az általános, a század elején kezdtek ágyba feküdni a szülő asszonyok. Ekkor a férj már nem voltjelen a szülésnél. Ülveszülésnél vagy alacsonylábú székre ült az anya — régebben külön szülőszéket használtak —, vagy egy rendes széket eldöntötték s a fekvő szék lábaira ülve szült a szék lábai közé. Ekkor még azt tartották : „Fekve nem jaó, mer főfelé tör a gyerök a gyomor felé". A szék alá bunda darabot tettek, vagy szülés után fektették bundára, hogy göndör legyen a haja. Szülés után az anya ágyba feküdt, de nem engedték egyedül, hanem úgy tették fel az ágyba. Jól megfigyelték, hogy az újszülött a világrajöttekor hogyan tartotta a kezét. Nyitott tenyérről pazarló életet, ökölbeszorított kézről fösvénységet jósoltak. Kis főkötőt tettek az újszülött fejére, hogy az szép gömbölyű legyen, mert különösen az első gyereknek hosszúkás, formátlan lesz a feje". Az újszülöttet a bába bepólyázta, kezét, lábát erősen leszorítva, úgy, hogy moccanni sem tudott. Tiszta ruhába ezüst pénzt tettek s azt a köldökre helyezve pólyálták be a gyereket, nehogy köldöksérve legyen. A köldökzsinórt fehér fonallal kötötték el. Az elkötésen kívüli kis köldökzsinór darabot leszáradása után eltették. Fiú gyerek sorozásra magával vitte, hogy ne váljon be. Ha mégis besorozták volna, akkor katonáéknál is magával hordta, úgy vélték szerencsét hoz neki, mert legalább is jó beosztást kap. A leány, amikor már fölserdült, a tizenkét napokban (Lucanaptól, azaz dec. 13-tól karácsonyig) lefekvéskor tükörrel együtt a feje alá tette a köldökzsinór darabot, és így biztosan megálmodta a jövendőbelijét. Az anyát tisztábatétel után ágyba fektették, gyermekét mellétették. A mását a nyugati megyébe (mesgye, telekhatár) kellett elásni, hogy „nyugoggyon a gyerök". Ha az anya májfoltos volt, a másával megdörzsölték