Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Természettudományok - Kádár Géza–Uherkovich Gábor: A pécsi Tettye-forrás limnológiai-vízminőségi jellemzői

A PÉCSI TETTYE-FORRÁS LIMNOLÓGIAI-VÍZMINŐSÉGI JELLEMZŐI KÁDÁR GÉZA és UHERKOVICH GÁBOR Kádár, G.-Uherkovich, G. : Limnological and watet quality characterization oí the Spring „Tettye-íorrás" in Pécs, Hungary, Abstract. Author es examined the harst spring named „Tettye-íorrás" between 1979 and 1983 with water chemical, bacteriological and microscopic methods. The spring abounding in water is contacted the city water network. The water quality has polluted since the old examinations therefore increased protection ot water catchment area is proposed. Bevezetés A pécsi Tettye-forrás a Mecsek legnagyobb, de hazánknak is egyik legnagyobb karsztforrása. A karsztvizek a felszínalatti vizek sajátos kategóriáját képviselik. A vízutánpótlás ezeknél kizárólag a mészkő- vagy dolomithegység egy jól körülhatárolható területére hulló csapadékból adódik. Ez a csapadékvíz a kőzet repedés-rendszerébe belépve és abban tovább mozogva bizonyos áramlási sebességintervallum után (ez többnyire 200-1000 m/nap közötti, tehát elég gyors mozgás) az ún. karsztvízszint peremén karsztforrásként bukkan ki. (Ha azonban a karsztos kőzetekhez egyéb vízvezető földtani képződmények is csatlakoznak, a karsztvíz, ill. annak egy része elvezetődik más felszín alatti rétegekbe.) A karsztforrások vízhozama elsősorban a mindenkori csapadékviszonyok függvénye és csak másodsorban függ a kőzet belsejében kialakult üregrendszer., a karsztvíz-rezervoár vízvisszatartó hatásától. A karsztforrások változó, gyakran igen széles határok között ingadozó vízhozama az előbbiekből adódik, hiszen a karsztvizeknél - a külső tényezőkkel való közvetlen kapcsolatuk miatt - a vízhozamváltozások gyakorlatilag érdemleges kiegyenlítés nélkül jelentkeznek. A vékony talajréteggel borított vagy ilyen borítástól mentes, „fedetlen" részein a karsztvízgyűjtőnek a csapadékvíz nagy része szinte azonnal belép a kőzet felszíni repedésein keresztül a víz továbbhaladását biztosító rés- és üregrendszerbe. Ilyen esetben a vízgyűjtő felületéről a kőzet belsejébe jutó víz lényegében minden szűréstől mentesen folytatja útját. Vastagabb talajréteggel és ezen dúsabb növényzettel borított, „fedett" részein a vízgyűjtőnek a csapadék először a talajt és a moha-gyepszin tet telíti, s csak ezután tud a kőzetrepedésekbe beszivárogni. A talajtakaró vastagságától függően így a csapadékvíz bizonyos mérvű szűrésen megy keresztüL A talajból és általában a vízgyűjtő felszínéről bemosódott anyagok a karszt belsejének repedés-, üregrendszerében gyakorlatilag tovább nem szűrődnek, az alakos elemek továbbhaladásának is csak a vizet vezető résrendszer legszűkebb pontjai szabnak határt, egyébként tovahaladásuk egészen a forrásig biztosított. Az előbbiekben vázoltak egyértelművé teszik, hogy a karsztvizek különösen érzékenyek a vízgyűjtőjüket érő szennyezésekre. Ebből következik, hogy amennyiben a karsztforrások vize ivóvízként hasznosul, vízgyűjtőjük fokozott védelmet igényel. A Tettye-íorrás vizéből a megelőző földtörténeti időszakban kivált, mintegy 10-15 m vastagságú mésztufa építette fel a Tettye teraszos platóját. A forrásból eredő, egy délfelé lejtő völgyben sebesen futó patak a középkorban és még utána ís kisebb üzemek hajtóerejéül és mosóvizéül szolgált. A forrás mésztufaplatóján a középkor végén püspöki nyaralópalota épült. Ezt a török hódoltság idején derviskolostornak használták. (A kolostor török elnevezéséből, a „tekke" szóból formálódott a hely későbbi neve.) Leletek alapján ismert, hogy Pécs a régi évszázadokban ivóvizét jórészt karsztforrásokból és ún. szökevény karsztvizekből kapta (Rónaki 1977), azonban magát a Tettye-f orrást ilyen célra a XIX. századig nem használták. 1892-ben kapcsolták be a Tettye-f orrást a város ivóvízellátásába és néhány évig a város legfontosabb ivóvízbázisa volt. A vízigények növekedésével a Tettyevíz aránya a város vízellátásában egyre csökkent, így az 1950-es évekre már az 50%-ot sem érte el és 1974-re a részesedése már csak 10% körüli volt, de szerepe a város ivóvízellátásában még ma sem elhanyagolható, különösen ha meggondoljuk, hogy kedvező gravitációs helyzetben csatlakoztatható az ivóvízhálózathoz. Ezért vizének beható vízminőségi ismerete és vízgyűjtőjének fokozott védelme mindenképpen indokolt. Vizsgálatának néhány eredménye a karsztforrások általános megismeréséhez is hozzájárulhat. A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 29 (1984) : 7—16. Pécs, Hungária, 1985.