Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai

282 SONKOLY KÁROLY hállyal együtt)

162 amelyek megfelelnek a kor átlagos színvonalának. Talán legjobb munkája a pesti Ferenciek terének kútszobra,

163 amelyen megfigyelhető, hogy a maximum, ameddig előre tudott jutni, a felület, a redők élénkebb kezelése volt. Műhelyében inkább díszítőszobrász tevékenység folyt, egészen a kifejezetten kőfaragói munkákig. Őtőle Bartalits nem tanulhatott többet, mint az átlag megrendelők ízlésének megfelelő, divatos modort. Viszont annál jobb példa volt, mint vállalkozó, üzletember, több „pályázat" (v. inkább árlejtés) nyertese, nagyvolumenű megrendelések kielégítője.

163a Idehaza a nagyobb, előremutató szobrászati vállalkozásokra ekkoriban még nem érett meg a helyzet. Jó példa erre a Mátyás emlék sorsa. Ehhez az a Marco Casagrande is rajzolt vázlatokat, aki 183342 között az egri, 1843-tól pedig az esztergomi székesegyház plasztikai díszét készítette. Abban a kb. félszáz évben, amely a klasszicizmus jegyében telt el, s még utána is egy ideig, a nagy egyházi szobor megrendeléseket szinte kizárólag külföldi művészek kapták. Bartalits esete kivételesnek mondható. Nem valószínű, hogy látta volna az egri, v. az esztergomi szobrokat. Ezeket a keménymészkőből faragott figurákat nem viselte meg úgy az idő, mint a pécsieket, jobb állapotban maradtak ránk, még az időközben szétszedett esztergomiak részletei is.

164 A Bartalits-féléknél kvalitásosabb szobrok nagy felkészültségű mestere megrekedt a kései klasszicizmusnál, lemaradva a hazai plasztikában a n egy véne s162 Schoen Arnold: „A budapesti Központi Városháza" (Bp., 1930), 94-98., 134-135. o. és 24., 45., 46. fotók. Bartalits pesti tartózkodása egybeesett Uhrl egy másik jelentős munkájával, a Vigadó szobrászati díszítésének elkészítésével (1830-32 k.) is (lásd: Zádor Anna: „Pollack Mihály" [Bp., I960], 263.). 163 Az előző jegyzetben idézett, Schoen-féle munkán kívül a Nereidák kútjáról: Marczevicz Erzsébet: „A, pesti Ferenciek-terének kútpályázata" (Bp., 1931); valamint: A. Czétényi Piroska: „A Nereidák kútja Pesten", Mv, XXI. (1977), 15-20. 163a Hasonló, átlagos - Uhrl-nál magasabb - színvonalon és kiterjedt megrendelőkör, a vidék számára is dolgozó pesti, „akadémiai" szobrász volt a század első harmadában Dunaiszky Lőrinc. Bartalits működésének vizsgálatához fontos tanulságokkal szolgál több évtizedes munkássága, amely sok szempontból hasonló a pécsi mesteréhez. Neki is fennmaradt üzleti könyve, s hasonló műfajokban dolgozott, egy jó átlagos színvonalon, ő is elvállalt műtermétől. Pesttől távol eső megrendeléseket is, művei szinte az ország minden tájára elkerültek. (Lásd: Lyka K., in „Magyar művelődéstörtének", V. k. Bp., é. n. [1942], 542.; de főleg: Pusztai [1972].) Az ismert művek, adatok alapján hasonló lehetett Huber Józsefnek, Dunaiszky kortársának a működése is (lásd: Pusztai [1978]). Érdekes, hogy az ekkoriban még eléggé elszigetelt Pécsen élő Bartalits, ebből a szempontból (működés jellege, társ, helyzet, művész-közönség, ill. megrendelő viszonya stb.) az egy nemzedékkel korábbi, pesti mesterekkel állítható párhuzamba. 164 L. Pusztai: „Marco Casagrande", AHA, XIX. (1973), 91-123. ötvenes években jelentkező romantikus irányzattól. Az eddig leírtakból kiderült, hogy Bartalits Mihály műveinek stílusában három összetevőt tudunk megkülönböztetni. Az alapréteg az a késő klasszicizmus, amely a korábbinál már mozgalmasabb felületkezeléssel jár, s ami a szobrász (feltételezett) pesti mesterénél, Uhrlnál is megfigyelhető. Ezzel keveredik az az archaikus, barokkos modor, v. inkább kézműves műhelygyakorlat, amit mint képfaragó-segéd sajátított el. Ennek folyománya lehet a szobrok festése, de az apostolok esetében a kőanyag konzerválásának szándéka is szerepet játszik benne. A fenti kettő mellett - néhány művén - az új gótika egyes elemei is jelentkeznek, megnyúlt, hajladozó figurákkal, ill. a redőkezelésben. Bartalits stílusfejlődése tanulóévei végével, 1933-as Pécsre költözésével lezárult. Úgy tűnik, részben igazat kell adnunk Szőnyinek, aki szerint jobb környezetben többre lett volna képes.

165 A vidéki városban nem volt inspiráló művészeti élet, Bartalits az egyetlen szobrász a helybeli kőfaragók között.

166 A megrendelések jellege és a megrendelők konzervatív ízlése is arra szorította, hogy megmaradjon a fiatal korában megtanult stílusnál.

167 Csak élete végén ,amikor - részben az általa nem követett újabb stílusdivatok, részben a nála olcsóbban (de igénytelenebbül) dolgozó kőfaragók konkurrenciája miatt - megrendelői már elmaradoznak,

168 lép előbbre, de megkésve. Utolsó nagyobb munkájához, a pécsi belvárosi templom portikuszának oromszobraihoz (Szent István és Szent László) készült historizáló gipszvázlatai (1878) évtizedekkel lemaradnak a fejlettebb művészeti központokhoz képest (14. kép).

169 A Pollack-féle székesegyház apostol szobrai már modelljeik készítése idején, az 1840-es évek máso165 Mindazonáltal ellenpéldákat is fel lehet sorolni. Olyan művészeket, akik nagyobb központokban dolgoztak, külföldi kapcsolataik voltak, mégis megmaradtak a klasszicista stílusnál, mint például Marco Casagrande v. Engel József. 166 Hölbling Miksa: „Baranya vármegyének orvosi helyirata" (Pécs, 1845), 118. szerint: „Pécsett két szobrász és acad. föstész... találtatik." (azaz 1 szobrász és 1 festő). A szobrász minden bizonnyal Bartalits lehet. A század közepén rajta kívül (a kőfaragókat nem számítva) csak Burger Ferdinánd képfaragó működésére imerek adatokat (BML, Pécs V. Tanácsa iratai, 1848/ 342.: polgárjogot kér; ezenkívül sok adat a SzL-ban), de ezekből kiderül, hogy - bár néha „szobrász"-nak titulálják, csak képfaragói-dekorátori munkákat végzett. 167 Szentiványi Gyulának az MTA Művt. Kutcs.-nál őrzött, kézzel írott jegyzetei között találtam egy olyant is, amelyben azt írja - Szőnyire hivatkozva -, hogy „... temetői síremlékei ... nem eredeti alkotásai. A korabeli mintakönyvekből másolt ... sablonos munkák." Erre egyelőre semmilyen bizonyítékot sem ismerek. 168 Erről: Pécsi Figyelő, VI./14. sz. (1878. IV. 6.), 1. 169 JPM, Művt. O., ltsz.: 52.110. és 52.111.; mindkettő 0,54 m magas. A kőszobrok elpusztultak. Az említett lemaradás érzékeltetésére csak egy példát említenék: a Bp., V. Arany J. u. 16. sz., Borsody-