Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai

A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ ELSŐ APOSTOLSZOBRAI 283 dik felében sem tartoztak a hazai plasztika úttörő stílusú művei közé és sokáig húzódó elkészítésük még csak növelte lemaradásukat. Mire 1854-ben felállítják őket, már túl van első évtizedén a magyar szobrászatban a romantikus stílus, s csak néhány év választ el Izsó Miklós fellépésétől. Ennek ellenére a kész mű tetszik a konzervatívabb ízésű egyházi megrendelőknek és - amint az egykorú forrásokból kitűnik - a nagyközönségnek is. A dicsőséget és elismerést Bartalits számára az apostolszobrok hozták meg. Mi volt róluk a kortársak véleménye? Az első, ismert megnyilatkozást, M. Viale-Prela nuncius dicsérő szavait, amelyek még 1851-ben hangzottak el, egy későbbi forrás közli.

171 Vörös őrkanonok felismerte Bartalits tehetségét és értékelte a szobrok művészi színvonalát, amint ez a határidő- és költség módosítási kérelmek támogatásából is látszik, meg egy olyan hétköznapi, éppen 14. Bartalits M. ; Szent István és Szent László királyok. Gipszmodellek az egykor a pécsi belvárosi templom portikuszán állott szobrokhoz (1878) A szobrok értékelése Hogyan értékelték a kortársak a pécsi székesegyház első apostolsorozatát és hogyan értékeli az utókor? Mennyire becsülték mesterét, Bartalits Mihályt? Az egykorú írott és nyomtatott forrásokban szereplő titulusait időrendi sorba rakva, számára kedvező fejlődési tendencia figyelhető meg. Míg korábban gyakori a „képfaragó", v. „kőfaragó" megnevezés, az idő előrehaladtával „szobrász"-szá lép elő, sőt, az 1850-es évek első felében megjelent hírlap cikkekben „művész"-szé. A csúcs a „Der Spiegel" 1852-es híre, amely egyenesen az „akademischen Bildhauers" műterméből tudósít.

170 féle, 1845-46-ban épült ház lépcsőházát díszítő, б honfoglaló vezért ábrázoló szobrokat. (Lásd: Gazda Anikó cikkét az épületről: Mv, XXI. [1977], 191.; valamint: Zádor Anna: „A klasszicizmus és romantika építészete Magyarországon" [Bp., 1981], 185. o. és 104. fotó.) 170 Lásd 59. j. Bár külföldi tanulóévei alatt Bartalits sokáig Drezdában élt és dolgozott, s Münchenben is ezért igen hiteles dologból is, mint amilyen egy utalvány szövege, amelyben „művészi vésü alatt lévő 12 apostol szobrai"-ról ír.

172 Az apostolszobrok készítését kísérő országos érdeklődés tanúi azok az újságcikkek, amelyek folyamatosan közölnek híreket a „mestermunká"-ról.

173 A „Religio" 1853-as írása szerint „Angelo Mihály, Thorwaldsen, Canova, Schadov, David és Ferenczy müveivel méltán lehet azokat párvonalba helyezni".

174 1854-ben megfordult, nincs rá adatunk, hogy akadémiai képzést nyert volna. Az „akadémiai" jelző sehol másutt nem fordul elő - ismereteim szerint - vele kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a Der Spiegel cikkében csak mint hírlapírói túlzás, v. mint zsurnalisztikái közhely szerepel. (Lásd még a 150. jegyzetben hozott Lyka könyvet és a 152. jegyzetet.) 171 Lásd erről a 263. oldalon és az 53. jegyzetet. A közlés hitelességét gyengíti, hogy egy, az 1882-es vita idején megjelent polemikus röplapban szerepel az idézet. 172 Lásd a 62. jegyzetben hozott forrást. 173 Az 59. jegyzetben forrás így ír a szobrokról: „das Ganze bildet ein Meisterwerk." 174 Lásd 60. j.