Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai
A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ ELSŐ APOSTOLSZOBRAI 275 nak jellegzetes ábrázolási módja. Ezzel szemben a Szőnyi által ifj. Jakabként hozott 1. szobor egy nagyszakállú, kopaszodó aggastyán. Szőnyi eme tévedését két dolog okozhatta. Az egyik az, hogy az ifj. Jakabnál elő szokott fordulni az 1. apostollal kifaragott bunkó is (mint a vértanúság egyszerűsített formájú eszköze), a másik pedig az lehetett, hogy esetleg már nem eredeti formájában látta az attribútumot. 130 A Szőnyi által közölt apostol-sorrenddel kapcsolatos fenntartásaimat egy - a szoborsorozat elkészültével egykorú - írott dokumentum is közvetve igazolni látszik. Az 1854. nov. 3-i káptalani gyűlés jegyzőkönyvében szerepel az apostolok felhúzása elkezdésének dátuma és az is, hogy az első Fülöp szobra volt. 131 Már első olvasásra is szöget ütött a fejembe, miért a 2. (a Szőnyi-féle sorrend szerint !) apostolt emelték helyére elsőnek, hiszen a praktikus szempontok a legszélső szobor mellett szólnának? A kérdést az egy héttel későbbi káptalani gyűlés jegyzőkönyvének egy olyan részlete válaszolja meg, amelyet azt hiszem, nem lesz felesleges teljes terjedelmében idézni (KL, Prot., 1854. nov. 10./3. tétel) : „Főt. Vörös Mihál örknok úr bemutatja Írásban az apostolok szobrainak a' sorát a' mint a' sz. egyház délirészén elhelyhezve vannak, s melyeknek felhuzatások 26-ik Octben kezdődött, Fülöp apostol szobrával, s 10-ik Novben szerencséssen, minden baj nélkül Tádé apostoléval végzödőt. A' napnyugoti toronytul kezdve Tádé, Jakab, Tamás, Máté, Jakab, Péter - A' napkeleti torony felöl kezdve: Fülöp, Simon, Bertalan, András, János, Pál. - Kedves tudomásul szolgál." Ha ezt a sorrendet összehasonlítjuk a Szőnyi és Romváry hozta listákkal, kiderül, hogy a 12 közül 5 szobor meghatározása nem egyezik a korabeli forrással. Ismereteim szerint a káptalani gyűlések jegyzőkönyveit a legutolsó „mezítlábas" kanonok szokta vezetni. Tételezzük fel, hogy hibázott egyszer, kétszer, de 12 névből ötöt nem téveszthetett el. Ráadásul a forrás szövege szerint Vörös Mihály őrkanonok „írásban" mutatta be az apostolok sorát, amit ezek szerint csak le kellett másolni a jegyzőkönyv vezetőjének. Bartalits jeles patrónusáról, a megrendelő képviselőjéről, meg azt hiszem, nem szabad feltételeznünk, hogy azoknak a szobroknak nem ismerte volna a nevét, sorrendjüket, amelyeknek elkészültéért oly sokat tett, s amelyekért - amint az a forrásokból kikövetkeztethető - valószínűleg nem egyszer szembeszállt a káptalan szűkkeblű és szűkmarkú tagjaival is. Az írott forrást igazolja a sorozat ikonográfiái vizsgálata is. Ehhez csak az egykorú, 1854 és 1882 130 Ez utóbbit nem állíthatom biztosan, mivel a Papnövelde udvarán álló apostolokról készült - általam ismert - régi felvételeken a szobor nagyon rosszul látszik. 131 KL, Prot., 1854. nov. 3./4. (szövegét lásd a 75. jegyzetben). között készült ábrázolásokat és fényképfelvételeket lehet felhasználni, mivel a fentebb szereplő, két apostolszobor esetében kiderült, hogy 1882 után az attribútumoknál változásokkal kell számolnunk az eredeti állapothoz képest. Ezzel szemben a régi fotók bizonyítják, hogy a szobrok sorrendje új helyükön is ugyanaz maradt, mint a székesegyház déli homlokzatán volt. A 12-ből 7 apostol esetében egyeznek a korabeli forrás és a Szőnyi hozta nevek. Ezek a következők: 3. Tamás, 6. Péter, 7. Pál, 8. János ev., 9. András, 10. Bertalan, 11. Simon. Az alkalmazott attribútumok szempontjából is ellenőriztem őket, s felesleges lenne a fenti listát igazoló procedúrát itt végigvezetni. Figyelmünket inkább a kérdéses identifikációjú szobrok felé fordísuk, amelyek a következők (kötőjel előtt a Szőnyinél, utána pedig a forrásban szereplő név: 1. ifj. Jakab-(Judás) Tádé, 2. Fülöp(ifj.) Jakab, 4. id. Jakab-Máté, 5. Máté(id.) Jakab, 12. Júdás Tádé-Fülöp. Mindenekelőtt tisztáznunk kell a jelentős egyházművészeti együttes programja kidolgozásának körülményeit. A program szerzőjét megnevező, v. rá egyértelműen utaló forrást nem ismerek, így kénytelen vagyok közvetett bizonyítékokra támaszkodni. A XIX. sz. közepén az apostolsorozat volt a pécsi püspöki megyében a legjelentősebb képzőművészeti vállalkozás, s mintegy megkoronázta a székesegyház átépítését. A megrendelő egy jogi személy, a székesegyházi uradalom volt, amelyet a káptalan, személy szerint a mindenkori őrkanonok képviselt. 132 Mindazonáltal meggyőződésem, hogy az apostolsorozat programja Scitovszky János pécsi püspöktől (1839-1849), az egyházművészet nagy mecénásától származik, aki még esztergomi prímás korában sem feledkezett meg korábbi székvárosáról. Például figyelemmel kísérte az általa alapított Miasszonyunk zárdatemplom építését, díszítését, amelyet már érsekként szentelt fel 1855-ben. Arcképei is olyan embernek mutatják, aki lényeges kérdésekben nem engedi át a döntést másoknak, s a korabeli források is ezt igazolják. Az az erély és aprólékos gondoskodás, ahogy székesegyháza belső díszítésének ügyeit intézte, 133 nem hagynak kétséget afelől, hogy a homlokzatot ékesítő szoborsoro* zat programja meghatározását is magának tartotta fenn. Az apostolok elkészítésének története azt valószínűsíti, hogy a gipszmodellek még 1849 előtt, pécsi püspökségének idején elkészültek, s ezeket - a szerződés szerint - elfogadásra be kellett mutatni a káptalannak. Nem tartom valószínűnek - bár 132 Lásd a 22., 25. és 26. jegyzetekben hozott forrásokat. 133 Erről: Szőnyi O.: „Boross János festő levelei Scitovszky pécsi püspökhöz a pécsi székesegyház oltárképei ügyében", PBMEÉ, V. (1912), 147-161.; Szőnyi (1916), 74-75. és Boros (1982), 327-330. Scitovszky pécsi müpártolásáról még: Religio, VI., II. félév/68, sz. (1854. XII. 7.), 543.
