Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)
Néprajztudomány - Zentai Tünde: A zengővárkonyi ház
A ZENGÖVÁRKON YI HÄZ 231 első sarokban a mennyezeten padlásföljáró nyílás volt, könnyű kézi létrával. A konyhaberendezés többi részletét e korból nem sikerült rekonstruálni. A harmadik helyiség szolgált tényleges lakásul. Zöld fiókos, szögletes testű szemeskályhával fűtötték a konyhából. Régi berendezési tárgyai nem maradtak fönn vagy nem azonosíthatók. Bizonyára köznapi használatra alkalmas, egyszerű asztalos készítette ágyak, asztal, székek (lehettek „sváb szalmaszékek") és néhány láda. Föltételezzük, hogy a kályhával szemközti szögletben - a szabályszerű diagonális elrendezésnek megfelelően - sarokpad és asztal lehetett. Erre vall az, hogy a kamrába vezető ajtót nem a konyhaajtóval szemben, hanem annál hátrább helyezték el, minek eredményeképp a fősarak megnagyobbodott, és alkalmassá vált egy sarokpad befogadására. Ekkor a lakásban még magas tároló bútor nem volt, az első szekrényt majd Dékány Máté unokájának, Jánosnak a felesége, Joó Sára hozza magával, mint már említettük, 1875ben. A negyedik helyiségről föltételezzük, hogy 1858ban kamra volt. Valószínűleg azonban rövid időn belül lakássá alakították, mert a család elég kiterjedt ezidőtájt. Az 1860-as évek elején már létezik a hátsóépület nagy kamrájával együtt. Dékány Máté idejében a család jelentős birtokkal rendelkezett. 24 hold földön gazdálkodtak. Ebből hat hold szántó Pusztafalu fölött a Gyertyánosban feküdt, másik hat hold szántó a Lovászheténybe vezető úttól északra a Vizválüban^ 2 , mellette a Kőris-főd fölött három hold, majd kissé távolabb, tőlük délre valamennyi a Mészfődben, továbbá a temetőnél. Szőleik voltak a Mészföldben, a falutól nyugatra, a pécsváradi határ közelébe eső Gesztenyésben, a Soncág dűlőben és a Pórragban. Parrag ma Pécsvárad belterületéhez tartozik. Itt több, mint egy holdnyi szőlejük volt egydarabban, présházas kő pincével. A présházban hatalmas végorsós prés foglalt helyet, a bal sarkában a bejárat mellett boltozott szabadkémény emelkedett, alatta nyílt tűzhellyel. Ezen kívül rétet és a Gesztenyésben gesztenyerészt birtokoltak. Szőlejük korábban több volt, a szántó rovására. Hosszú János visszaemlékezései szerint az öregek úgy emlegették, hogy a régi ősök idejében „... nem is vót főd, csak szöllő vót nagyon sok, rengeteg. Vót egy-egy pincénél kétszáz hektó bor is." A földeket jobbára ökrökkel művelték. Két párat tartottak. Lóból egy párat. Az ökrökkel való szántás a huszadik századig fönnmaradt. Hosszú János elmesélte, hogy kisgyermek korában, 1919 körül öregapjával (Dékány Jánossal) szántottak. A íagöröndős ekét két nagy ökör húzta. „Négy ökrökkel csak hegyes, udaros (?) helön, mint a Meszesön vótak, ilyenön szoktak szántani." A házhoz tartozó földbirtok a későbbiek során 32 Ezt a határrészt a Baranya megye földrajzi nevei I. kötetében Vízálló néven találjuk meg. 1982. 579. megfogyatkozott, mert Dékány Máté megöregedvén, „... ez a nagyöregapám fölött, öregapámnak az öregapja elosztotta kétfelé. ... Elvágta derékba a hostélt, mer az ki szógált a kíső (külső) kocsiutig, szurdokig. És fődet is tizönkettőt hagyott a fíjának, tizönkettőt a lányának." Ezzel a birtok aprózódása, mint látni fogjuk, be is fejeződött. A későbbiek során az egész földet az a gyermek örökli, aki az idős szülőkkel benne marad a házban. Dékány Máté nem volt hosszú életű. 1864. augusztus 9-én, 53 éves korában hosszas sinlődés után meghalt, felesége húsz évvel túlélte. Fia, János azonban megérte dédunokáit is, köztük negyedik Dékány Jánost. Máté unokája, második Dékány János 1875-ben a helybéli Joó Sárát vette feleségül. Hat gyermekük született, 1876-ban János (a harmadik), 1881-ben Éva, 1883-ban József, 1888-ban egy koraszülött leány, 1891-ben István, 1894-ben Erzsébet. Sorsukat azonban nem kísérte szerencse. Az 1888-ban született leány kereszteletlenül meghalt időtlenség miatt, István a másfél évet sem érte meg, elvitte a szamárhurut, hiába kiáltotta ki Joó Sára. Holdtöltekor esténként kiállt a gangra, és fennhangon mondta az igét: „Alsó, fölső szomszédok, ide hallgassatok, kisfiámat a gyujtovány hideg leli, jó szellemök segéjjetök !". 33 Józsefet 17 évesen vesztették el. Az emlékezet szerint izzadtan a harmatos lucernára feküdt, és tüdőgyulladást kapott, az anyakönyvbe halál okaként havi hagymázt írtak be. 1883-ban nyolcan élnek a házban: Dékány Máténé, Dékány János-Geresdi Erzsébet, Dékány János-Joó Sára és a negyedik generációból János, Éva meg József. Lassan közeledünk a századfordulóhoz. Ezekben az évtizedekben a ház legnépesebb állapotát éli. 1892-ben Joó Sárának négy élő gyermeke van. Nemsokára megszületik Erzsébet, ekkorra a legidősebb már katona. 1901-ben Dékány János (harmadik) feleségül veszi Belvárdról Bévárdi Évát, 1902. augusztus 9-én megszületik fiuk, negyedik Dékány János, aki két hónapot él csak, mert a hörghurut elhatalmasodik rajta. De ekkor rövid ideig négy Dékány János lakik házunkban, a nagycsalád kilenc tagú és három magvú, a legösszetettebb, legnagyobb lélekszámú az általunk vizsgált időszakban. A ház következő örököse Dékány Erzsébet, ő a huszadik század első évtizedében nagylány. Ha lányságának korát föl akarjuk idézni, leginkább a még teljében lévő, híres Lukács napi (október 18.) leányvásárokkal 34 tudjuk jellemezni. A falu még nem vetkőzött ki váraljai jellegű viseletéből, öreg Dékány János mielőtt templomba megy, behoz egy kanál zsírt, bekeni a haját, és elöl gondosan gombba köti. De ekkortájt még van fonó és fosztóka is. Dékányéknál • 33 Henczkirály Péterné, 1984. Sgy. 34 A leányvásárra vonatkozó néprajzi gyűjtést lásd részletesebben: Batta Péter, Vegyes néprajzi gyűjtés, EA 9566, 1955 és EA 9768, 1955-1956.
