Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984) (Pécs, 1985)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK / PÉCS A XVÏT. SZÁZAD DEREKÁN VINKOVICS BENEDEK PÉCSI PÜSPÖK 1639-ES RELÁCIÓJA A Janus Pannonius Múzeum 1966. évi Évkönyvében megjelent Dallos Miklós pécsi püspök 1620ban készült jegyzete Baranya XVII. század eleji helyzetéről, melyet Holovics Flórián tud. kutató talált meg az Országos Levéltárban (Kam. lt. E 150. Acta eccles. irreg. fasc. 83. ff 166-167.). Dallos jegyzetei Harangozó Bálint Dunaszekcsői tanító szóbeli, és Cserneky János pécsi jezsuita misszionárius írásbeli beszámolója alapján készültek s a korabeli Pécsről és Baranyáról kulturális és vallás-szociológiai szempontból részletes és nagyon értékes képet festenek le. Most ugyanezen a helyen egy témáját káptalan régi aktái között (Provostolnoca Kaptula Arkiv - Zagreb, fasc. 99. 1/43.) és húsz évvel később készült, mint Dallos feljegyzése, úgy is mondhatnánk: négy év híján száz évvel Pécsnek török kézre jutása után. Vinkovics sohasem járt Pécsett, bár annak teljes jogú püspöke volt; relációjában azonban szemtanúkra hivatkozik, olyanokra, akik rendszeresen számoltak be neki írásban a „törökországi" helyzetről, vagy akik nagy merészséggel átjutottak hozzá Zágrábba, hogy súlyos ügyeiket vele letárgyalják (pl. évi járandóságuk csökkentése vagy elengedése). A személyes referensek között megemlíthetjük Vidóczi Fábián szalántai plébánost. A levelezők közt elsősorban Horváth János püspöki helynököt kell említenünk, továbbá Magdalenich Tamás jezsuitát, akiknek néhány levele meg is maradt a zágrábi levéltárban Vinkovics iratai között. A beszámolót a püspök a római Szentszék, jelesül a Hitterjesztési kongregáció részére készítette s ez az ő hivatalosan előírt négyévenkénti helyzetjelentése. Pontról pontra felel az eléje tárt kérdésekre. A reláció megértése nem okoz különösebb nehézséget. Legyen szabad azonban két dologra felhívnom az olvasó figyelmét. Feltűnő, hogy Róma felé teljes részletességgel igazolja magát, illetve püspöki minőségét. Vinkovics hangsúlyozza, hogy nemcsak a király nevezte ki püspökké, tehát ő nem csupán címzetes püspök, hanem őt a pápa megerősítette, sőt püspökké is lett szentelve a bécsi nuncius által. Ö tehát teljes jogú pécsi fölszentelt püspök. Mindezt azért hangsúlyozta, mert a Hitterjesztési kongregáció nem akarta elfogadni teljes jogú kormányzó megyéspüspököknek azokat a személyeket, akik nem laktak püspökségük székhelyén. Vinkovics leírja, hogy őt maga a pápa mentette fel a helybenlakás kötelessége alól. Egyébként helynök segítségével ő kormányozza egyházmegyéjét. A boszniai és belgrádi, ide-oda vándorló püspökök nem püspökei a pécsi egyházmegyének. Mégis mivel néha szükséges a püspöki renddel kapcsolatos szentelések valamelyikét gyakorolni, azért ő, Vinkovics írásban megkérte ezeket a püspököket, hogy szíveskedjenek - felkérésre - ezeket a funkciókat elvégezni. A reláció végén, úgy érezzük, még egy éles szava van Vinkóvicsnak a római kongregáció bíborosaihoz. Mialatt kinevezési eljárása lebonyolódott Rómában, a püspök néhány kérdést tett fel a nevezett kongregációnak és azt kérte, hogy adjanak a pécsi egyházmegye papjainak neveltetésére néhány alapítványi helyzet a jezsuiták gráci és bécsi kollégiumaiban. Más kérdésekre válaszoltak neki, de a papneveléssel kapcsolatos kérést a válaszlevélben nem is érintették. Ez történt 1634. február 19-én (Archív. Propag. Fide. Lettere di Germania vol. 75. f. 123. r. v.). A válasz elmaradása nyilván azt jelentette, hogy ez a kérdés-komplexum nem tartozik Vinkovicsra, hiszen más van hívei gondozásával megbízva. Miután a relációban elmondta, hogy csak nyolc egyházmegyés papja van (akiknek a házi neveltetése az évi 200 forinttal rendelkező püspöknek sok gondot okoz, amint azt egy másik iratában olvashatjuk), nem mulasztja el megjegyezni, hogy „széleskörű gondoskodással méltóztassanak szükséges munkásokról gondoskodni az Ür nagy szőleje és vetése számára". Vinkovics Beneedek a Horvátországi Jaszkán született, Bécsben és Bolognában tanult, utóbbi helyen teológiai doktorátust szerzett. 1624-ben zágrábi nagyprépost, 1630-ban III. Ferdinánd pécsi püspökké nevezi ki. 1637. május 10-től zágrábi püspök volt, 1642. dec. 2-án bekövetkezett haláláig. A török alatti püspökök közül ő viselte legjobban szívén Pécs sorsát. Eredeti latin szöveg Anno Domini 1634 die 27 Mártii (in quem tunc incideret Dominica Oculi) Viennae Austriae ex indulto Sanctissimi Domini Nostri Urbani octavi per Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum Cyriacum Roccium Sacrae Romanae Ecclesiae CarA Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 29 (1984) : 179—207. Pécs, Hungária, 1985.