Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 28 (1983) (Pécs, 1984)

Muzeológia - Keszi Erika–Nádor Tamás. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban

HANGDOKUMENTUMOK A JANUS PANNONIUS MÚZEUMBAN 357 esi múzeum megalakulásáról, a kezdeti években kifejtett munkáról, munkatársakról, a Múzeumi Értesítő történetéről. Petrovics Ede, a pécsi püspöki és káptalani levéltár volt vezetője, a helytörténet egyik kiváló művelője azokról a tudományos kutatásokról számol be, melyeket elsősorban Janus Pannoniussal, a régi pécsi egyetemmel, a káptalani házak történetével, a Müncheni Kódexszel stb. kapcsolatban végzett. Vörös Márton, jelenleg külföldön élő egykori pécsi levéltáros, hazalátogatása során részletesen beszélt a 40-es évek pécsi közéletéről, a város akkori irányítóiról, a város felszabadulásáról. Dénesi Ödön Ybl-díjas tervező szavai nyomán kibontakozik az új pécsi városrészek (Uránváros, Siklósi és Nyugati városrész) tervezésének, az ezzel kapcsolatos eseményeknek képe. Földvári János, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese nemcsak saját küzdelmes életútjáról beszél, hanem arról a rendkívül jelentős munkafolyamatról, mely a megye mezőgazdasági életében végbement. A felszabadulás utáni első kommunista polgármester, Krancz Pál szinte tipikusan mutatja be egy munkásfiatal sok ellentmondással nehezített életútját, kezdve a Horthy-rendőrség állandó zaklatásától, a Rákosirendszerben, majd az 1956-os ellenforradalom alatt és azt követően átélt eredményekig, megpróbáltatásokig. Hasonló pályát futott be Schafthauser István, aki az ötvenes évek derekán került Pécsre és végzett ügyészi munkát. Változatos és különböző munkaterületeket felölelő életútról ad számot Kolta János, így közigazgatási tevékenysége mellett szól a Dunántúli Tudományos Intézet megalakulásáról, annak munkatársairól. Szabó Pál Zoltánról. Bachmann Mátyás ugyancsak ellentmondásos életútja sajátos szemszögből mutatja be Komló bányászvárossá alakulását. Vas Zoltán szerepét, a mecseki szénbányákban nemegyszer nehéz körülmények között folyó munkát. Az elmúlt évtizedek eseményeinek, történéseinek számos kérdésében nyújtott újabb részletinformációkat - közigazgatási téren Szalay Nándor ny. megyei gyámügyi főelőadó, a bírósági munkáról Pákucs Jenő ny. megyei bírósági tanácselnök; az iskolák államosításáról Orsós László, a vasutas sportkörről Verbőczi József, a felszabadulás előtti egyetemről, az akkori társasági életről Holub Józseíné, professzor özvegye. Sokrétű ismeretanyaggal gazdagította eddigi ismereteinket Reuter Camillo, aki tudós professzor édesapjáról éppúgy részletesen beszél, mint az olyan egyesületekről, mint pl. a Mecsek Egyesület. Takács Jenő, a pécsi zenekonzervatórium egykori igazgatója, a neves zeneszerző és zongoraművész a korabeli pécsi zenei élet képviselőin kívül különösen sok újat mond Kodály pécsi tartózkodásáról. Bartók Béla egyetlen pécsi hangversenyének emlékét a fültanú Weininger Margit zongoratanárnő eleveníti fel, míg a régi pécsi zenei életről széles körű horizontot rajzol a „Muzsikáló Pécs" c. könyv írója, Horváth Mihály, valamint Agócsy László. A Pécsről elszármazott írók közül a régi Pécsről, az akkori irodalmi életről, az itt élt írókról, költőkről vall Kende Sándor, Galsai Pongrác, a pécsi egyetemi éveiről Takács Gyula Kaposváron élő költő. Littke Józseíné Vágó Mary egyrészt saját színésznői pályafutásának főbb állomásait idézi, majd a férjhezmenetele utáni időkről, a Littke Pezsgőgyárról, a korabeli pécsi társadalmi életről szól. A régi pécsi színházi életről Asszonyi László, az egykori pécsi színigazgató fia, valamint Faludi László beszél. A hangdokumentumok egy további része más forrásokból került a múzeum gyűjteményébe. Már megismételhetetlen felvételek őrzik - hogy csak néhány kiemelkedő érdekességű anyagot említsünk - Hajdú Gyulánénak emlékezését édesapjára, Doktor Sándorra. A város felszabadulásáról mond hiteles tényeket Boross István akkori főispán, majd Sarohin tábornok, Pécs felszabadítója beszél. A régi irodalmi emlékeket, Babits pécsi látogatását Lovász Pál, az egykori Janus Pannonius Társaság titkára idézi, valamint Csuka Zoltán. A kazettákról felidézhető Ernster Dezső emlékezése szülővárosára, Pécsre, és hallható a Metropolitanig eljutó énekhangja éppúgy, mint Kodály Zoltánnak másutt nem publikált nyilatkozata, valamint pécsi tisztelőinek a Mesterre való emlékezése, Bárdosi Németh János versmondása, Simon Béla festőművésznek még az alsószentmártoni cigányiskolában rögzített szavai. Hallhatjuk Mattyasovszky-Zsolnay Margit-ot, valamint a régi Zsolnay gyárra emlékező Nikelszky Gézát, a Liszt-emlékeket kutató Csekey Istvánt, és az általa azonosított pécsi Liszt-zongorát, a város közéletében is jelentős szerepet betöltő Ángyán János professzort. A hangtárban megtalálható Weöres Sándor, Károlyi Amy hangja éppúgy, mint Victor Vasarelyé és Amerigo Tóté, vagy Csorba Győzőé, Kelle Sándoré. Martyn Ferenc irodalmi ihletettséggel beszél élete nagy fordulópontjain (Kossuth-díj átvételekor stb.) Egykori partizánok idézik munkásmozgalmi emlékezéseiket, dokumentumműsor őrzi a „piros pünkösdi" katonalázadás emlékeit. A közelmúlt olyan dokumentumai is bekerültek a múzeumi hangtárba, mint pl. Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének komlói beszéde, Aczél György több pécsi beszéde, dr. Nagy Józsefnek, az MSZMP Baranya megyei első titkáraként elmondott felszólalása a XI. pártkongresszuson, dr. Szentágothai Jánosnak, MTA elnökének baranyai látogatása, a vajszlói Kodolányi emlékház avatása, Palkó Sándor ny. tanácselnök beszéde a Pécsi Nyomdászok Egyelete 100. évfordulóján, a pécsi Janus Pannonius-ünnepségek, Vasarely Pécs díszpolgárrá avatása, a Kodály szobor leleplezése stb. Gazdagon illusztrálják a még folyamatosan átjátszásra kerülő felvételek az elmúlt évtizedek pécsi színházi, zenei és egyéb művelődési eseményeit is, valamint a jelentősebb baranyai népzenei anyagot. A gyűjtemény még messzibb múltat idéző részébe azok a dokumentumok kerülnek, amelyek az or-